Megszóltak a harangok, lengett a magyar zászló, s együtt dobbant a csallóköziek szívek Dunaszerdahelyen. Október 5-én a nemzeti gyásznapról emlékeztek a Csallóköz fővárosában.

 

Az aradi vértanúkról szóló megemlékezés „elődélutáján” Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Magyarország Pozsonyi Nagykövetségét Dóczy András Attila titkár képviselte.

 

 hirdetes_810x300  

 

A városvezető felidézte az aradi mártírok, katonák és polgárok kivégzésének történetét. Elmondta, hogy erkölcsi kötelességünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak emléke előtt fejet hajtani.

 

Csáky Pál (MKP) európai parlamenti képviselő beszéde kezdetén kiemelte, hogy e napon, 2018-ban Dunaszerdahelyen elsősorban a hűségről kell szót ejteni. „Az elvekhez és a trikolórunkhoz való hűségről akkor is, ha előre jól látható, hogy következik a megtorlás.”

 

 

Csáky rámutatott, hogy a történelemtanulás során – sajnos – hajlamosok vagyunk azt hinni, hogy a történelem egy mesegyűjtemény, régi történetek sorozata. Tévhitben élve néhányan a következőt hiszik: „Könnyű volt akkor!” – vallják és hiszik sokan – köztük felvidékiek.

 

Ezt megcáfolva az európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy sose volt könnyű magyarnak lenni! „Mindig a hűség, a helytállás, a tisztesség mentette meg ezt a népet! És köszönjük meg a sorsnak tizenötezerszer, hogy tőlünk most 2018-ban nem azt kéri, amit a tábornok uraktól kért 1849 őszén, hogy azt mérlegeljük, hogy az életünket áldozzuk-e? Tőlünk azt kéri a sors, hogy maradjunk tisztességesek! Maradjunk meg magyarok itt, a szülőföldünkön. Ez a mi elemi érdekünk! Tartsuk meg iskoláinkat; ragaszkodjunk a nyelvünkhöz, a kultúránkhoz; tiszteljük meg egymást, ezt a közösséget!” – nyomatékosított Csáky.

 

Majd feltette a költői kérdést, hogy megtudunk-e felelni ennek az elvárásnak…

 

 

Csáky Pál a közösség megmaradásának fontosságát hangsúlyozva saját hitvallásáról szólt, miszerint ő nem fogadja el október hatodikát kizárólag gyásznapnak. Véleménye szerint ez a helytállás győzelmének a napja is.

 

Mindezt a dolgok történelmi folytonosságban való elhelyezésével magyarázta, hiszen a magyar történet nem ért véget  a világosi csatamezőn, az október 6-i megtorláskor… Sőt, a 19. század végén komoly fejlődést produkált, s kitartásra buzdított a létszám csökkenése és a jó kenyér (legalábbis az európai stílusú) készítésének közti párhuzamba helyezésével:

 

„Kovász nélkül nem megy, és a kovász ne panaszkodjon, hogy kevesebben vagy többen vagyunk. A kovász tegye a dolgát! Akik eljönnek ide, és akik néhány ezer helyen a világ minden táján magyarként eljönnek október 6-án is, azok fölvállalták a kovász szerepét.” – fogalmazott

 

Rámutatva arra, hogy akkor leszünk egészek, ha ez a kovász végezve dolgát, beér. A közösség erőssége pedig a tábornokok példájából merített erősségben és elszántságban rejlik.

 

 

A nemzeti gyásznap előnapján tartott megemlékezésen a tiszteletet jelképeként koszzorút, mécseseket helyeztek el az emlékműnél. Az emlékműsorban Patassy Andrea, Bíró Éva és Vadkerti Imre működtek közre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Laky Erzsébet

Fotók: Laky Erzsébet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!