Megszólalt a losonci Serly-kápolna harangja

Több évtized hallgatása után november 1-én újra megszólalt a losonci köztemetőben lévő Serly kápolna harangja.

„Ezen 1873 évben, idősb Serly Antal losonci polgár, városi képviselő s róm. katolikus iskolaszéki tanácsos által, Isten dicsőségére s a hívek lelkiüdvinek előmozdítására feállíttatott kápolnában évenkint végzendő alapítványi olvasott szent misék: 1. Egy, az 1878-ik évben 120 forintos alapítványt tett idősb Serly Antal családja élő tagjainak testi s lelki jólétéért, Paduai Szent Antal napján, vagyis június hó 13-án esetleg 14-én 2. Egy ugyannak családja elhalt tagjainak lelki üdvéért a „Halottak napját“ követő első esetleg második napon. Kelt Losoncon 1878 Október 14-én Schlosserik József  plebános” – olvasható azon a dokumentumon, melyet a kápolnában helyeztek el.

   

Serly Antal a fenti sorokat is megalapozó végrendelete szerint a kápolnát minden évben, Halottak napján megnyitják, és harangját meghúzzák. 1897. április 25-től engedélyezte azt is, hogy a harangot 40 korona díj lefizetése ellenében temetéskor mindenki használhatta.

Helyi emlékezet szerint a kápolnában november 1-én az 1980-as évekig tartottak szentmisét, majd a hagyomány feledésbe merült. Ezt a jelenleg a katolikus egyház tulajdonában lévő kápolna padlózatának rossz állapota csak erősítette.

A kápolna belesejében elhelyzett emléktábla szerint utoljára 1957-ben javították: Hoc sacellum anno domini 1873 Fidelibus oppidi Lučenec add majorem dei gloriam aedificatum et anno domini 1957 renovatum erat JHS.

Az épület történetének jelentős eseménye volt, amikor 1983. október 31-én Bartók Béla felesége, Bartókné Pásztory Ditta (Rimaszombat, 1903 – 1982) megbízásából Volly István zenetörténész leleplezte, benne Serly Lajos zeneszerző fehér márvány emléktábláját (Gasztarisz Pavlosz munkája): „Serly Lajos  zeneszerző Losonc 1855 New York 1939 és felesége Baranyay Hermina  kék nefelejcs dallamát népdalként idézi Bartók I. Szfitje.

A remélhetőleg újra hagyománnyá váló, a végrendeletben megfogalmazott kérést megőrző eseményre abból az alakalomból került sor, hogy a Személyiségek termében átadták az egykori katonai temetőbe eltemetett és azonosított katonáinak névlistáját. A rendezvényt, melyen a város képviseletében részt vett Alexandra Pivková, a város polgármestere és Pavol Baculík, polgármesterhelyettes, Terézia Bachledová tanárnő vezette.

A 100 évvel ezelőtt befejeződött háborúra és halottaira Böszörményi István Ady Endre Krónikás ének 1918-ból  c. versével emlékezett.

Az I. világháború befejezéséről és a  katonai temetőkről Kristína Becániová, a Besztercebányai Levéltár losonci kirendeltségének vezetője mondott ismertetőt.

A nyugati fronton  1918. november  11-én 11 óra 11 perckor lépett életbe  a Németország és a szövetséges hatalmak közötti egyezmény. Négy év, három hónap és 13 nap után befejeződött a háború, melyben 115 millió férfi, nagyrészt 30 alatti fiatal vett részt, akik közül 10 millióan elesetek, és 20 millióan nyomorékok lettek.

…A mai Szlovákia keleti területén 1914 ősze és 1915 januárja között harcok… ezen a részen található a legtöbb katonai temető. Sok katona hunyt el azokban a kórházakban,…

Szlovákia mai területén 473, a Nagy Háborúhoz köthető katonai temető létesült. A losonci és rimaszombati temetőkben 1549, főleg magyar, német, orosz és olasz nemzetiségű  katonát helyeztek örök nyugalomra.“

A katonai temetőket már közvetlenül a front átvonulása után kezdték kialakítani. Losoncon 1915 tavaszán hoztak erre vonatkozó intézkedéseket és határozatokat. A mai városliget szomszédságában felépített tartalékos katonai kórházban elhunyt katonák  eltemetéséhez  szükséges területet a katolikus-evangélikus/városi temetőben jelölték ki. A katonai főkönyvben 1916. július 22-ig 773 katonai sírt jegyeztek be.

Az akkori elképzelések szerint a katonai temetőt egy olyan domináns helyszínné szerették volna tenni, amely a messze távolban is felhívta volna rá a figyelmet. Megfogalmazódott egy mauzóleum felépítésének a gondolata is, melynek megvalósításával  a városi és a katonai illetékesek már 1916 előtt elkezdtek foglalkozni.

Két tervezet készült el (Károly Lajos, Losoncon szolgálatot teljesítő építészt) valamint Vígh építész, melyeket a Városházán állítottak ki, ahol a nagyközönség is megtekinthette. Feltehetőleg a háború és következményeinek köszönhetően azonban az egyik sem valósult meg.

A temetővel évtizedekig senki sem törődött, az 1970-es évek elején számolták fel. Egy, az elhunytak neveit is tartalmazó emlékmű felállítását Böszörményi István tanár javasolta, aki főleg a református anyakönyvekből több mint 200 elhunyt katona adatait tudta azonosítani.

A egykori temető helyén javasolt emlékmű felállításának gondolata ugyan nem valósult meg, de a régi  ravatalozó felújítása után a város helyet adott annak, hogy az azonosított katonák nevei felkerüljenek az abban berendezett Személyiségek termének egyik falára.

A rendezvény résztvevői ezt követően megkoszorúzták a temetőben található, a világháborúban elhunyt honvédek sírjait. Ifj. Poltársky Mihály 1915. június 19-én a doberdói fennsíkon esett el 20 éves korában, Dr. Ondrejovics Kálmán, 1915. március 3-án esett el, Lehoczky János, császári és királyi hadnagy 20 éves korában a Kárpátokban halt hősi halált.

Utóbbi sírkövének felirata „A hősök álma fölött virraszt a nemzeti kegyelet” nemcsak rá és emlékére érvényes, hanem mindenkire, aki a háborúban életét adta a hazájáért.

Puntigán József