Irodalmi élet a két világháború között Losoncon

Száz évvel ezelőtt jelentős változások következtek be Losonc életében. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után 1919 januárjában, ha akkor még nem is hivatalosan, de a cseh-olasz légió csapatai elfoglalták a várost, melyet a város lakossága gyakorlatilag ellenállás nélkül tudomásul vett. Az 1920 júniusában aláírt békediktátum megerősítette, hogy a város a Csehszlovák Köztársaság része lett.

Ezen nem változtatott a Tanácsköztársaság megalakulása és rövid fennállása sem. Mivel állampolgárságot csak azok kaphattak, akik az új ország területén születtek a város magyar értelmiségének egy jelentős része távozni kényszerült, de akik maradtak, azok közül is többen voltak olyanok, akiknek évekig tartott, amíg megkapták az állampolgárságukat.

Az alapjaiban megváltozott körülmények ellenére újjáéledt az irodalmi és kulturális élet, amely aktivitásában „szlovenszkói“ viszonylatban is jelentős volt. Számos irodalmár, író, költő talált rövidebb-hosszabb ideig otthonra Losoncon, s fogta össze a város magyar értelmiségét és lakosságát.

Erről és a korabeli helyzetről adott áttekintést a Szót értők társasága sorrendben 34., idei 9. találkozóján Duray Éva nyugalmazott tanár, aki elsősorban azokat az élményeket és eseményeket idézte fel, amelyeknek maga és családja is a részese volt.

A jelenlévőket Tóth Dóra, a rendezvénysorozat ötletadó alapítója köszöntötte, látható megelégedéssel nyugtázva, hogy az utóbbi időben „pihenhet“, mert a találkozóknak vannak tagjai és előadói, akik érdekes témákkal tudják megismertetni a társaság tagjait. A találkozónak ezúttal is a losonci Nógrádi Könyvtár adott otthont.

A város gazdag irodalmi életének minőségét olyan irodalmárok jegyzik mint Győry Dezső (eredeti nevé Wallentinyi, 1900–1974), költő, író, publicista, Darkó István író (1902–1972), Simándy Pál (eredeti nevén: Gombos Ferenc, 1891–1978) teológus, író, Marek Antal (1903–1983) orvos, író, kritikus, Komlós Aladár (eredeti nevén: Kredens, 1892–1980)  író, költő, műfordító, Szeberényi Lehel (1921–1998) író és mások. Tevékenységüket az alkotásaik mellett teltházas szabadegyetem, irodalmi estek, találkozók jelzik.

Kiemelt jelentőségű volt az 1923-ban, Simándy Pál által megalakított Madách Kör, amely a városban és környéken élő irodalomkedvelőket csoportosította. Az már országos nevet szerezett Győry Dezső, Darkó István mellett ott találjuk Farkas István (1900–1975) írót, lapszerkesztőt, vagy a losonciak körében elismerést szerezett Medveczky Gyulát. Az általuk szervezett beszélgetéseket és vitákon a nemeztiségi sorsba került (szlovenszkói) irodalom kérdéseit vitatták meg. Simándy Pál által megfogalmazott gondolatok, az irodalomra vonatkozó meglátásai jelentős hatással voltak Győry Dezső munkásságára és a Sarló mozgalomra.

Simándy Pál jóval később az 1960-as években írta meg visszaemlékezéseit, melynek mintegy 200 oldalas kézirata az ugyancsak losonci Vigh Károly (1918–2013) történész tulajdonába került. Ennek néhány részletét az általa szerkesztett Fejezetek Losonc történelméből (Mercurius könyvek, Kalligram, Pozsony, 2000) c. kötetben tette közzé Losonci évek címen. Az írásból feltárul a korabeli losonci irodalmi és kulturális élet annak számos mozzanatával, hátterével egyetemben. Duray Éva több részletét tolmácsolta a jelenlévőknek.

Losoncon jelent meg a korszak talán legjelentősebb ifjúsági lapja az 1921 és 1932 között megjelent „Mi lapunk“ is, melynek alapító szerkesztője a Scherer Lajos (eredeti nevén: Andorka, 1874–1957) cserkész, tankönyvíró, a losonci gimnázium elismert tanára volt, aki a saját szerény jövedelmét is rááldozta a lapszámok megjelentetésére. A jelenlévők a helyszínen lapozhattak bele a lap néhány példányaiba. A lap Losoncon Vígh Károly (az említett történész édesapja) nyomdájában készült.

A rendelkezésre álló idő nem tette lehetővé a téma teljeskimerítését így az a Társaság következő, decemberi találkozóján folytatódik.

Puntigán József