Valamivel több, mint egy év után újra megtelt a losonci zsinagóga, ahová tömött sorokban érkeztek a nézők Varnus Xavér orgonaművész és társai losonci koncertjére, melynek műsorán ezúttal Bach-művek szerepeltek jazz stílusban.
A hangverseny egy hasonló, de mégis más változatát 2011 novemberében a rimaszombati református templomban hallhatta a rajongó közönség. Akkor a gödöllői Talamba Ütőegyüttes kísérte el, most zongorán Kiss Petra, valamint Kőhalmi Csaba (ütős hangszerek), Barca Horváth József (nagybőgő) kísérték. Újra látható és hallható volt a persi Fazekas Bence (hegedű) is, aki a tavalyi koncert meglepetésvendége volt. Jelenléte most már nem volt meglepetés, de hiányzott volna, ha nincs. De volt, s újra sikert aratott.
A zsinagógának nincs saját orgonája, így a művész ezúttal is a saját (koncert) orgonáját hozta magával. Szokatlan módon nem cipőben, de zokniban játszott. „annyi történt, hogy kivettem önmagamtól egy fél év szabadságot. S ez alatt a fél év alatt kizárólag a házi orgonámon, otthon játszottam … ahol az ember többnyire slamposan zokniban szokott orgonálni. Ez alatt a fél év alatt úgy elszoktam a cipőben való orgonálástól … hogy az első koncertjeimen a lipcsei Tamás templomban is így játszottam.” – árulta el a közönségnek.
A koncert bevezetőben mondta el, hogy bármilyen formában is hangzik el, „Bach annyira az emberiség egyetemes zenéjének és zenei gondolatainak a tudója, őrzője és letéteményese, hogy bármikor is megszólal, mindenki aki odaér hirtelen nagyobb méltósággal ül ott”.
Természetes részét képezték a saját életéből átvett és a zeneművekhez főzött magyarázatok és történetek. „Az elmúlt pár hónapban az a rendkívüli szépsége volt az életemnek, hogy jelentős részben Lipcsében laktam, néhány lépesnyire a Tamás templomtól“, ahol J.S. Bach az élete utolsó 22 évét eltöltötte. Némi szomorúsággal hozzá téve, „hogy nem mintha ez a lipcseiknek olyan sokat számítana … A Tamás templom hátsó falától kb. 15 m-re van egy kolbászsütöde. … ennek a tulajdonosnőjét már a rendszerváltás óta ismerem … bólogató viszonyban voltunk egymással. Nem olyan régen egy vizsgálatot végeztem, beálltam a sorba … az előttem álló, német anyanyelvű barátom a kérésemre a következőt kérdezte meg. Meg tudná-e mondani, hogy hol van Bach sírja? Olyan zavarba került a hölgy, mintha egy koporsó üzletben libamájat kértek volna. … Megrázta a fejét és mondta, az nem itt van, Lipcsében. … mondja, miközben a rendszerváltás óta ott süti a kolbászt 15 m-re Bach sírjától“.
„… a templomban ugyanakkor az ember ott van Bach földi porhüvelyével kettesben, átértékelődik a világ, egyszerűen azt hiszem ott, abban a csodálatos épületben, egy ilyen szellemi kisugárzás közvetlen közelében az ember nem tud nem nemesen játszani“.
Elmondta azt is, hogy gyermekkorának legkedvesebb könyve a Tamás templom karnagya c. mű volt, mely Johann Sebastian Bach életének regénye. Hozzátéve, hogy ez egy olyan idealisztikus képet alakít ki Bachról, mintha egy szent ember lett volna. A könyvet olvasva kialakult benne egy olyan romantikus kép, hogy a lipcsei Tamás templom nagyorgonájánál ott ül Bach, viseltebb szalonkabátjával, az utolsó garasai csörögnek a zsebében és a gyertyák fényében játssza a „d moll toccata és fúgát“. „Én így szerettem volna látni Bachot“. Ehhez képest a történelmi valóság némiképpen másabb. J. S. Bach bárminek mondható volt, de szegény embernek nem. A hagyatéki leltár alapján egy kifejezetten módos ember volt. Az utolsó éveiben részvényei voltak, rengeteg hangszere, hatalmas kottagyűjteménye.
Bach ugyanakkor a lipcsei 22 éve alatt egyáltalán nem ült le a Tamás templom orgonájához, a templom karnagya volt, ha orgonálni támadt kedve, akkor átment a lipcsei egyetemi templomba, s ott játszott. A templom történetének tragikus vége, hogy az épületet, „a csodálatos gótikus templomot, benne az eredeti Bach orgonával, amin játszott 1968-ben egyetlen gombnyomással szó szerint felrobbantotta a rendszer”. Egy nagy parkolót akartak építeni …
A kutatások megállapították azt is, hogy a „d moll toccáta és fúga” művet nem Bach írta. Megtalálták egy Bach életétől korábbi, 80-90 évvel öregebb kéziratát, melynek eredeti hangszerelése egy szál hegedű volt. Ebben a változatában is csodálatosan szól a templomi térben. Bach érdemesnek tartotta a művet arra, hogy átírja orgonára.
A dzsesszel kapcsolatban mesélte el, hogy ez azon műfajhoz tartozik, melynek nagyon sok improvizációja van. „A dzsessz muzsikusok … abban a percben lesznek igazán boldogok, amikor becsukják előttük a kottát, mert akkor felszabadulnak, s onnantól kezdve elkezdődik az a csodálatos zenei burjánzás, ami a létüket adja. Van amelyikük elviseli a kottát, ez egy olyan keserű kötelesség, mint úgy 30 évvel ezelőtt az orosz nyelv tanulása volt.” Hozzáfűzve, hogy más zeneszerzők műveivel ezt nem nagyon lehet megcsinálni.
„… azt az épületet, ahol Bach egykori lakása volt, régi Tamás iskola, 1903-ban lerombolták, akkoriban a műemlékvédelem még nem létezett a mai formájában. .. a megdöbbentő az, hogy Bach komponáló szobája, ahol életműve jelentős részét komponálta egy szinte kamraszerűen pici helyiség, ami azért érdekes, mert oda semmifajta hangszer nem fért be … tehát az az elképesztő életmű ebből a fejből kipattant gyakorlatilag az Isten, az abból leképzett velőállomány és a kéznek a munkája volt. Semmifajta hangszeres kontrollra nem volt szüksége”.
„A D moll partita Bach egyik legmonumentálisabb műve, egyszerű egy szál hegedűre írt hangszereléssel. Ennek megírása a zenetörténészek szerint összefügghet az első feleségének a halálával. Ez legmonumentálisabb gyász, amely valaha született a történelemben”.
A koncerten többek között a „d moll toccáta és fúga, a H moll hegedű partia, Lucien Bach átiratok, D dúr szvit ária tétele (Fazekas Bence kíséretében), D moll partita orgonára és zongorára átírt változata, a ráadásként a közönség bevonásával közösen eljátszott francia induló” hangzott el.
Varnus Xaver 27 országban több mint háromezer hangversenyt adott. Nevéhez, személyiségéhez kötődik a zenetörténet egyetlen négyszeres platina orgonalemeze, amelyet a SONY a Művészetek Palotájának nagyorgonáján játszott fel. YouTube felvételeit több millióan nézték és nézik meg.
A Berlinben élő orgonaművész az idén egy féléves szabadságot vett ki magának. Komoly gyomorfekélyműtéten esett át, s nagyapa lett. A Kanadában élő fiának Nicknek nyáron született meg kislánya Ava. „Roppantul örültem első unokám hírének, ráadásul ritka kincs a Varnusoknál egy kislány. És mivel jó lenne, ha néhány év múlva nem egy reszketeg öregember vagy egy urnányi hamu lenne az unokám nagyapja, elhatároztam, hogy orvosaim tanácsára életmódot váltok. Kevesebbet koncertezem, alig netezem, étrendet változtattam, sokat gyakorlok és bringázom, meditálok, és elkezdtem írni életem történetét is” – nyilatkozta egy akkori interjúban.
Az idei óévbúcsúztató orgonakoncertjét december 29-én a gödöllői Művészetek házában tartotta meg.
A losonci koncertet a Csemadok Losonci Alapszervezete készítette elő, egyik ötletadója ezúttal is a szervezet elnöke Demecs Andrea volt.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Barca Horváth József Csemadok Losonci Alapszervezete Demecs Andrea dzsessz Fazekas Bence Főoldal hegedű jazz Johann Sebastian Bach Kiss Petra Kőhalmi Csaba Lipcse lipcsei Tamás templom orgona Varnus Xavér
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.