Szívet melengető műsorokkal emlékezett Nógrád két szomszédos városának magyarsága az 1848/49-es eseményekre.

 

 

Füleken koszorúzás, lovashuszárok, ágyú- és puskalövések, felvonulás, szavalatok és énekek, koncert, díszbe öltözött épületek és a füleki vár várták az emlékezőket.

 

 hirdetes_810x300  

 

A Fülek Városa és a Csemadok Füleki Alapszervezete által szervezett ünnepségen az ózdi és füleki lovashuszárok, Derzsi György előadóművész, Mázik István, Magtamás Csilla versmondók, a Szederinke Gyermeknéptánc Együttes, a Melódia Női Kar, a Pro Cultura Férfikar, Ökrös Gyula és zenekara, Agócs Sándor, tárogatós, a 47. sz. II. Koháry István Cserkészcsapat és a Füleki Farkasok  voltak hallhatóak és láthatóak.

 

 

Az ünnepi beszédet Agócsa Attila, a város polgármestere mondta el.

 

 

„…Nemzeti ünnepünket hosszú idő után együtt szervezzük meg Füleken, ismét összefogott a Csemadok Alapszervezete és a város önkormányzata., amit az is szépen mutat, hogy a megemlékezésen  újfent jelen vannak testvérvárosunk képviselői is…Salgótarján megyei jogú város küldöttsége élén Fekete Zsolt polgármester úrral… engedjék meg…hogy két dologra hegyezzem ki a mondanivalómat. Egyrészt az 1848/49-es eseményekhez kapcsolódó, városunkban 100-110 éve zajlott emlékezetpolitikai események, cselekmények és a jelenkori megemlékezés,  másrészt a korabeli és időszerű politikai és államigazgatási gondok és megoldási kísérletek közötti hasonlóságokról szeretnék beszélni.

 

 

Breda Lajos, füleki lakos, a ma is működő férfikar elődjének kórustagja a két világháború között, amikor a város Csehszlovákiához tartozott naplót vezetett. 1928-ban…nagy szívfájdalommal emlékezett meg nemzeti életünk azon boldog idejére, amikor a századfordulón Füleken az egykori helyi honvédek részvételével zajlottak az ünnepségek. Azelőtt a március15-két Füleken is hagyományosan megünnepelték, amelyet az ipartestület, Füleknek akkor egyetlen egyesülete szokott rendezni.  

 

Délelőtt zászlók alatt elöl a 48-as honvédekkel és a 48-as zászlóval amelyik Kovács Miklósé volt a templomba vonultak, ahol misét tartottak. A mise kezdetén a himnuszt, a végén a Szózatot énekelték el a kóruson olyan alkalmilag összeállított és betanított dalárdaiparosok. A templomból kijövet egy kis szónoklás, ünnepi beszéd, este fáklyásmenet, cigányzene és a kastély előtt szónoklatok, szavalatok…Breda 12 egykor általa is személyesen ismert itt élt, vagy később ide költözött füleki honvéd nevét rögzítette. A szabadságharc helyi résztvevői z 1900-as évek elején a mindennapokban is emlékeztették a városka lakóit a régi dicsőségre, az egykori harcok tétjére, még fizikailag jelen voltak.

 

 

Nekünk 170 év távlatából az a feladatunk, hogy megidézzük a kor szellemiségét, valamint hogy visszatekintve a korabeli eseményekre, március idusának pesti történéseire a 31 új pozsonyi törvénycikkre, nyertes és vesztes csatákra, levonjuk következtetéseinket a jelenkori társadalmi és politikai folyamatokra vonatkozóan is.

 

 

A 48-as események nemcsak a történelmi Magyarország népeit, nemzeteit fogták össze, hiszen együtt harcoltak magyarok, szlovákok, horvátok, szervek, lengyelek, cigányok és zsidók. A politikai paletta minden szegmense kivette részét a demokratikus változásokban, pontosabban az aktív változtatásban. A nemesség a konzervatív, az értelmiség a liberális és a tágabban értelmezett nép a radikális, ha úgy tetszik a baloldali eszmék zászlaja alatt.

 

 

Bár magyar polgári demokrácia alapjait is megvető áprilisi törvényeket még a nemesség által delegált pozsonyi rendi országgyűlés hozta meg a nyáron összeült új parlament már európai szinten is szélesnek mondható népképviseleti elv mentén állt fel liberális többséggel. Fel-fel csillanó kuruc virtusunk számára talán izgalmasabb a kardcsillogás és a csatazaj, de ne feledjük mi mozgatta a kor cselekvőit. Hős eleink az állam jellegéről és egy igazságosabb társadalmi szerződésről szóló vita keretében szálltak harcba.

 

 

 A Szt. István utáni döntés után 850 évvel újra deklarálták, hogy mi a fejlett nyugathoz szeretnénk tartozni. Országunk népe szabadságot, egyenlőséget óhajt. Megvitatták és lehetőségeikhez mérten gyökeres változtatásokat eszközölve megváltoztatták a kiváltságos nemesség és a többség viszonyát. Gondoljunk csak a választójog kiszélesítésére, a jobbágyfelszabadításra vagy a nemesi adómentesség megszüntetésére. Vagy éppen az egyház és a lakosság kapcsolata a tized fizetés eltörlésével.

 

 

 Ugyanez a dilemma hajt bennünket is ma, mint 48 embereit, mikor elgondolkodunk. Milyenek az államaink. Milyen ma Szlovákia, milyen Magyarország és persze azontúl milyen Európa. A górcső alatt találtakat azonban nem elég kritizálni, hanem együtt aktívan újra is gondolnunk kell őket. Újra széles társadalmi vitára van szükség pl. a sajtószabadság témakörében. Ki kell mondanunk nem helyénvaló a cenzúra, mint ahogyan az sem, ha kormányközeli oligarchák vásárolják fel a médiákat vagy munkájukat végző újságírókra küldenek bérgyilkosokat.

 

 

Ahogy Petőfi és kortársai nem fogadták el a nemesi kiváltságokat úgy mi sem nézhetjük jó szemmel,  hogy korunk újgazdag kiskirályai egyenlőbbek a többieknél és nem lehet közömbös számunkra országaink nyugati beágyazottságának megkérdőjelezése sem. Nem tűrhetjük, hogy idegen hatalmak internetes troll provokátorok segítségével befolyásolják a választásainkat. Tudnunk kell kik a valósi szövetségeseink és kik terjesztik a széles néprétegek között a mételyt. Mindenki érzi, hogy az eddig hagyományos államkeretei recsegnek , ropognak, azokat újra kell szabni néhány kompetenciáját erősítve másokat talán gyengítve. Mindesetre csak tagadni a  demokráciát ma nem elég.

 

 

Zárszóként a mai eseményekre reagálva. Innen üzenném az egyik oldalnak, nem zászlóink mérete adja meg magyarságunk mélységét a másiknak pedig nem vagyunk soviniszták. A forradalom, melynek egyik szimbóluma a magyar trikolór elsősorban a polgári értékekért vívott harc volt. Magyar, szlovák és cigány elődeink egyaránt akkor szabadultak fel a jobbágyság alól és indultak el a polgárosodás helyes útján. Ma erre emlékezünk, együtt!”

 

 

Másfél órával később a losonci Apolló moziban gyűltek össze a város és környékének magyar lakosai, mondhatjuk hagyományosan, a Kármán Napok keretében. Az ünnepi műsor gerincét a Kármán József Alapiskola és Óvoda készítette elő. Hallható és látható volt Juhász Dávid, gitáros, a Serly Kamarakórus, Balogh Róbert, hegedűn, az alapiskola énekkara, a Galáris énekegyüttes, az iskola versmondói és tanulói és  Kósa Zsolt, énekes, musical színész, dalszövegíró.

 

 

Az ünnepi beszédet Böszörményi István nyugalmazott tanár mondta el.

 

Felvétel: Kármán József Alapiskola és Óvoda

 

Felvétel: Juhász Olga

 

Hazádnak rendületlenül légy híve óh, magyar Vörösmarty Mihály himnikus versének Egressy Béni által megzenésített változatával kezdte a Serly Kamarakórus idei március 15-i ünnepi műsorunkat. A Szózat első sorával köszöntöm én is az itt megjelenteket, mindazokat, akik rendületlenül hívei a szülőföldnek, az anyanyelvnek, a magyar hagyományoknak, nem a hazának, mert annak értelme 100 éve már nem olyan egyértelmű, mint az nagy költőnk idejében volt.  Köszöntők mindenkit, aki rendületlenül eljár rendezvényeinkre, hogy együtt ünnepeljen azokkal, akiket március 15-e egy nagy közösséggé, a világ magyarságává összefog, ahogy Petőfi írta: Nemzetünk, e nagy folyó. Mely mindig százfelé szakadt. Egyesítse ünnepénél. A különvált ágakat.

 

 

Sokan, költők, írók, filozófusok, politikusok, gondolkodó emberek gyakran felteszik a kérdést ki a magyar?A  legegyszerűbb válasz  szerint magyar az, aki annak vallja magát, de az is elhangzik néha, hogy magyar az, akinek fáj Trianon… Itt és most azonban én azt hangsúlyozom, magyar az, akinek március 15-e táján eszébe jut Petőfi Sándor és a Talpra magyar, Kossuth Lajos és a 12 pont, a kokárda a koszorúzás, a közős ünneplés, és mindez egy kis büszkeséggel, egy kis belső melegséggel tölti el, feledtetve a tavaszi fáradságot is.

 

 

Az 50. Kármán Napok főrendezője, a  Csemadok   losonci  alapszervezete  nevében  tisztelettel köszöntők mindenkit, nemzeti ünnepünk alkalmából rendezett műsorunkon, amely egyben a Kármán Napok megnyitója is. Ahogy meghívónkon az látható, ez idén négy jelentős évforduló jegyében szerveztük meg hagyományos tavaszi rendezvénysorozatunkat; Kármán József születése 250. évfordulója az 1649 márciusi losonci csata, a tavaszi hadjárat előjátéka 170. évfordulója és persze két közelmúltbeli, összefüggő esemény  a Csemadok megalakulásának 70, és az első Kármán Napok 50. évfordulója az, amire emlékezünk.

 

Felvétel: Kármán József Alapiskola és Óvoda

 

… Az említett négy évforduló látszólag nem függ össze, de ha belegondolunk megtaláljuk az összefüggéseket is. Négy tavaszra, négy márciusi eseményre gondolunk most. A tavasz pedig mindig valami újat, szépet, örömtelit jelentett. Nagy volt az öröm 1769. március 14-én idősebb Kármán József református lelkész házában, amikor József fiuk megszületett.

 

Persze nem sejthették, hogy ő lesz az, aki majd megírja a Nemzet csinosodása tanulmányt, a magyar nyelv, az eredeti hazai irodalom, az általános műveltség terjesztése érdekében. Gondolta volna az édesanya, Szalay Klára, hogy fiáról egyszer majd utcát neveznek el Losoncon, hogy iskola is viseli majd nevét, ahol márványba vésik az ifjabb Kármán József mondatát: Nemzeti nyelvünk az a végvár, amely megóv, hogy a többek között el ne olvadjunk.

 

Felvétel: Kármán József Alapiskola és Óvoda

 

Kármán József eszméi csak halála után, a reformkorban kezdtek el megvalósulni, akkor virágzott fel igazán a magyar irodalom, és akkor kezdődött el az a társadalmi folyamat, melynek kicsúcsosodása egy tavaszi nap, 1848 március 15-e lett. A polgári forradalom vívmányait, a 12 pontba foglalt reformokat, az első magyar minisztériumot azonban meg kellett védeni. Megkezdődött a szabadságharc, melynek legeredményesebb hadművelete a 170 évvel ezelőtti tavaszi hadjárat volt, ennek előjátékaként március 24-én Beniczky Lajos honvéd őrnagy csapata kiűzte a Losoncot elfoglaló, túlerőben lévő császári katonaságot.…az ellenség egy órai rövid csata után rohanva futamodott meg…Minden tiszt, minden honvéd, s természetesen minden huszár teljesíté kötelességét.

 

Felvétel: Kármán József Alapiskola és Óvoda

 

A losonczi összecsapás csak másodrendű ugyan, de hatásában fölért egy nagyobb ütközettel – jelentette Szemere Bertalan, országos biztos a honvédelmi  bizottmánynak. A tavaszi hadjárat végén, Komárom és Budavár visszafoglalása után örömmámorban úszott az ország, senki sem gondolt arra, hogy néhány hónap múlva fegyverletétel, majd az aradi akasztófák vetnek véget a reformkornak. Megpróbáltatásokkal teli 100 év várt a magyar nemzetre, a Nagy Háború után a trianoni békediktátum szétszabdalta az országot, a  II. világháború befejezése pedig véglegesítette ezt ex állapotot, mely szerint a 10 milliós anyaország körül mintegy 5 milliónyi magyarnak a kisebbségi sors jutott osztályrészül.

 

 

 Csehszlovákiában csak 1949-ben, négy év hontalanság, ki- és betelepítés, reszlovakizáció, lelki terror után ismerte el a hatalom a magyar közösség létezését. Ebben a helyzetben sorsdöntő, létünket a mai napig meghatározó eseményre került sor 50 évvel ezelőtt, 1949 március 5-én, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete megalakulásával, amelyet ugyan szigorúan ellenőrzött az állampárt, de mindent feledtetett az, hogy e korábban némaságra ítélt magyarok nyilvánosan beszélhettek, a Csemadok keretében dalolhattak, verselhettek, színdarabokat játszhattak, éltethették a népművészetet.

 

 

Az I969-es prágai tavasznak nevezett politikai reformfolyamat újabb lehetőségeket adott a felvidéki magyaroknak.   A Csemadok formálisan , de főleg gyakorlatilag társadalmi szövetséggé alakult, amely bátran felvállalta a magyarság jogos igényeinek érvényesítését. Ennek az ígéretesen induló politikai társadalmi folyamatnak köszönhetően került sor 70 éve Losoncon Kármán József; korábban eltávolított emlékművének láthatóvá tételére egy nagyszabású rendezvénysorozat keretében.

 

A losonci járás Csemadok-történetében ez volt a legnagyobb megmozdulás, mely nemcsak adósságtörlesztés volt, de máig tartó hagyományt teremtett, hiszen – néhány év megtorpanást leszámítva -| azóta szervezi, rendezi a Csemadok a Kármán Napok  néven állandósult tavaszi rendezvénysorozatot, amellyel látványosan bizonyítjuk a külvilágnak, de önmagunknak is, hogy nemcsak voltunk, de vagyunk és lenni is  akarunk.”

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.