A kétnapos Húsvéti Vásárral vette kezdetét Losoncon a „vásárok sorozata“, melyből az idén még további 4 lesz. A kissé borongós időjárás ellenére sokan meglátogatták.
Néhány éve a város vezetése tett egy kísérletet arra, hogy kizárólag valódi értékeket árusító termékek kerüljenek eladásra. Kevés árus volt, a kezdeményezés nem váltotta ki a lakosok rokonszenvét.
Azóta városi rendelet született, amely a részvételi feltételek mellett azt is meghatározza, hogy az egyes vásárokon mit lehet árusítani.
Eszerint a húsvéti vásáron elsősorban a helyi fogyasztásra kínált ételek és italok mellett a húsvéti ünnepekkel kapcsolatos áruk kerülhetnek kínálatra, beleértve a népművészeti tárgyakat, szárított virágot, ásványokat, kerámiát. Az élelmiszerek közül szárított gyümölcsöt, dióféléket, mézet és méztermékeket.
A Losonci nyári vásáron engedélyezettek a textiláruk, ruhák, cipők, bútor, könyvek, audio- és videóhordozók is.
A mostani húsvéti vásár szervezői tettek némi engedményeket is. Kínáltak itt gyümölcsfákat, bokrokat és egyéb ültetnivalókat, (húsvéti) plüssállatokat, terítőket, játékokat, fából készült háztartási eszközöket, fonott kosarak és bútorokat is.
Aki rendelkezett vele, kitette a „regionális termék“ védjegyet is. A vásár részeként újabb kézművesek kapták meg azt a kitüntetést. Közöttük Benko Pál Sídről.
A füleki Motolla Kézműves Kör egyik alapítója így ír önmagáról:
„A Gyékénykötéssel és kabaktök-díszítéssel foglalkozom A hagyományos parasztvilággal gyermekkoromban találkoztam, de értékeivel csak jóval később szembesültem.
Diákkoromban zenéltem, nagybőgőse voltam a kassai csámborgó és a rozsnyói Csurgó zenekaroknak. Zenész éveimben ismerkedtem meg feleségemmel Horkay Tündével, aki akkor a kassai Új Nemzedék és a nagyidai Ilosvai NE–ben táncolt. Családot alapítottunk, így a táncos-zenész életmód elmaradt, de mindketten úgy gondoltuk, nem szakíthatjuk meg kötődésünket a paraszti kultúrához.
Kézműveskedni kezdtünk. Mivel mindketten pedagógusok vagyunk, az alkotás mellett egyre több teret kapott a gyermekek tanítása. Igy kerültünk el Gébártra a Skrabut Éva vezette Határon Túli Magyar Pedagógusok Népművészeti Nyári Táborába, ahol sokat tanulva pályánk új színt kapott. Hálás szívvel gondolunk gébárti mestereinkre, akik határtalan segítő szándékkal láttak el bennünket jó tanácsokkal, osztották meg velünk tapasztalataikat.
A kabakdíszítést Konrád Lajostól tanultam. Motívumismeretre, motívumszerkesztésre Bércziné Szendrő Csilla tanított a tojásírás segítségével, aminek nagy hasznát vettem a szintén gömbölyű felületű tökök díszítésénél.
A gyékény tiszteletét és szeretetét Kovács Tibor erősítette meg bennem. Ennek feldolgozásánál segítettek azok a fonáltechnikák, amelyeket csipkeverés és necc-kötés formájában Takács Zsuzsánnától sajátíthattam el. A teljesség igénye nélkül ezúton is köszönet nekik. Tökből főleg hagyományos tárolóedényeket, kulacsot , tálakat, lopót és a kisméretűekből só- és fűszertartót készítek. Motívumaim eleinte id. Kapoli Antal munkáiról másoltam. Időközben kezembe került egy régi darab Kalondáról, amelyhez hasonlót több fotón is felismertem. Kedvenceimmé váltak, így jelenleg ezeket írom a tökökre. A mintákat hagyományosan karcolom, kormos zsírral feketítem és salétromsavval sárgítom.
Gyékényből tárolóedényeket, egyéni elgondolás alapján pedig a rozsnyói Badin Ádám Meseszínházának kasbábokat állítok elő.“
Felesége, Benkoné Horkay Tünde már korábban, 2018. decemberében a losonci Karácsonyi vásáron megkapta ezt az elismerést.
A vásáron a legkisebbeket lovak, hinták, csúszdák, léggömbök, kézműves foglalkozások is várták. A kultúrműsorban helyi iskolák, csoportok és együttesek léptek fel. Sajnos hagyománnyá vált, hogy magyar folklórcsoportok nélkül.
Puntigán József
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
