Emléktáblát kapott Csontváry Kosztka Tivadar Gácson – Képek, beszámoló

„Egy százados adóságot törlesztünk ezzel az egyszerű emléktáblával, mely előtt reményeink szerint úgy a helybéli lakosok, mint a községbe érkező látogatók, Csontváry Kosztka Tivadar művészetének ismerői és tisztelői fejet tudnak majd hajtani. Régiónknak csak kevés olyan települése van, amely büszkeséggel mondhatja el magáról, hogy közel 30 éven keresztült otthont adott a képzőművészetünk egyik legkiválóbb egyéniségének”

– hangzott el Gácson, egykori gyógyszertárának épülete előtt, Csontváry Kosztka Tivadar emléktáblájának leleplezésekor, a zseniális festő és patikus csaknem órára pontosan halálának 100. évfordulója pillanatában.

   

A rendezvényt, beleértve az emléktáblát a losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás és Gács község készítették elő, a gácsi önkormányzat, a budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a szlovákiai Kultminor Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.

A leleplezési ünnepséget a régió határmenti városainak és községeinek polgármesterei és lakosai, társadalmi és kulturális intézményeinek és szervezeteinek képviselői mellett megtisztelte jelenlétével Kun Kelemen Melinda művészettörténész, a Szlovák Kulturális Minisztériumi Kisebbségi Kulturális osztályának igazgatója, Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Közgyűlésének elnöke, Ján Lunter, a besztercebányai kerületi önkormányzat elnöke, Agócs Attila és Jámbor László megyei képviselők is.

Csontváry Kosztka Tivadar festőművész 1884 decemberétől az emlékmű mögötti területen működtette gyógyszertárát. Ennek jövedelme biztosította számára azt, hogy utazhatott, alkothatott, s ha az életében nem is, de napjainkra teljesült számára az 1880-as iglói kinyilatkoztatás tartalma:

„Te leszel a világ legnagyobb Napút festője, nagyobb Rafaelnél!“

Az ünnepséget a losonci Galáris énekegyüttes fellépése nyitotta meg, akik népdalcsokrot mutattak be. A csoport 2014-ben alakult, azóta több népdalversenyen kapott kiváló minősítést. Vezetői: Varga Lia és Demecs Andrea. Korponai István (Pinc) előadásában és megzenésítésében két vers hangzott el: Lackfi János: Csontváry dal – Patikus dal, valamint Szabó Gyula, Mi kényszerít Čo ma núti c. verse Vojtech Kondrót fordításában.

Eva Kučerová, a gácsi alapiskola tanulójának előadásában a kisszebeni Antónia Iľkivová Osamelý céder (Teodorovi Kosztkovi-Csontvárymu) – Magányos cédrus (Csontváry Kosztka Tivadarnak) című versét hallhattuk, melyet az ifjú költőnő  13 éves korában fogalmazott meg.

A jelenlévőket Skuczi Nándor, Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke és Ján Lunter, Besztercebánya megye elnöke köszöntötték. Mindketten megtiszteltetésnek vették, hogy részesei lehetnek az ünnepségnek. Hangsúlyozták a közös múlt és a határon átnyúló együttműködés jelentőségét és folytatását. Követendő példának jelölve az emléktábla felavatását, hiszen Csontváry mindkét ország területén maradandó nyomokat hagyott maga után.

A szervezők felkérésének eleget téve az emléktáblát közösen leplezték le. A szomszédos tugári mészkőbányából kapott kőtömbre helyezett fekete márványtáblán a gyógyszertárban készült Önarckép részlete mellett ettől a pillanattól kezdve szlovák-magyar nyelvű felirat hirdeti, hogy „Ebben a házban élt és alkotott Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerész és festőművész 1853-1919”.

Az emléktábla mögött, a deszkakerítésén Csontvráy Kosztka Tivadar legismertebb festményeinek reprodukciói kaptak helyet, melyek digitális másolatát Gulyás Gábor, a budapesti Csontváry kiállítás kurátora, művészettörténész bocsátott a szervezők rendelkezésére.

Az ünnepségen Alexander Udvardy, Gács polgármestere mondott ünnepi beszédet:

„Nagy öröm számomra, hogy elfogadták a meghívásunkat, s eljöttek, hogy velünk együtt tisztelegjenek a világ művészetének nagysága, Csontváry Kosztka Tivadar előtt. Halálának 100. évfordulója napján olyan ember emléktáblájának leleplezésén gyűlünk össze, akit a nagysága és művészi hozadéka ellenére csaknem elfelejtettünk. Éppen ezért a mai nap lehetőség arra, hogy kísérletet tegyünk jelentőségének bemutatására, nekünk gácsiaknak is, akik között élt és alkotott, akikkel találkozott, de kortársai utódainak  nagy része erről talán sohasem hallott. Úgy ahogyan több más művész,  az életében a ő sem talált megértésre és halála után is sokáig csaknem a feledésbe merült.

A Ki lehet a zseni című munkájában fogalmazta meg: „

Zseni lehet, aki soron van, akit a sors keze kiválasztott akinek ősei akaraterővel lelkiműveltséggel a művészi tehetséggel voltak  felruházva, aki telivérrel – szerelemmel – jött a világra, aki szerelmes volt a dajkájába, aki szerelmes volt a napba, szerelmes volt az üstökös csillagba; ki a szabadba kívánkozott s pille után futkosott, aki szerette az igazságot, magában soha nem unatkozott, aki a munkát szeretettel végzé – a gondolattal a jövőt keresé, aki szakított a jelennel s útrakelt a sejtelemmel, aki mindenütt és mindenben szívét használta a küzdelemben;

a ki pályát cserélt, visszavágyott az iskolákba, keresett-kutatott a könyvtárakban, aki világhírű egyének hallatára féltékenyen ébredt öntudatra, aki mindenütt és mindenben kötelességtudó volt, kitartó, fáradhatatlan buzgó, követelő gőgös nem volt önkorában – habár felsőbbséget érzett önmagában; aki a nagy világismeret után vágyott, sokat utazott, aki a határvonalakat látta soha nem habozott, aki eredeti volt mindenütt és mindenben, független mindentől és mindenkivel szemben…“

1884-ben érkezett Gácsra, ahol megnyitotta a gyógyszertárát. Mint az egyik írásában írta, olyan foglalkozása volt, amely elismerést és gazdaságot biztosított volna a számára, de a gyógyszertárát itt más okokból működtette. Elegendő pénzt akart keresni az utazásaihoz, melyek ihletet adtak számára kiemelkedő alkotásai elkészítéséhez. Gácsi tartózkodását a Forgách családdal való konfliktusok kísérték, de a lakosok nagy részének meg nem értése is. Az alkoholról, a dohányzásról vallott radikális nézetei, a vegetariánus volta miatt  furcsa, különc emberként jelent meg az emberek szemében.

De a korabeli Gácsot és jövőjét  rendkívül kedvező szavakkal is jellemezte:

„Gács …nem rendezett, hanem világhírű helylyé válhatik. Ki tagadja el tőlünk azt, hogy Gácsnak ősi várkastélya páratlan? parkja, halastava, fáczános vadkertjei s gyáraival nem-e oly szépet képvisel, melyhez hasonló ez országban nincs is! Azonban kitűnő ivó vize felülmúlhatatlan, légköri viszonyai nem-e egészségesek, hisz most is a jobb módúak nyárban üdülésükért ide sereglenek, a tél sem zord, a viharok teljesen ismeretlenek, mert bármely oldalról jöttének is azok, a közelben levő hegységek lombjai állal csak megtörve, mint szakadozott erőtlen foszlányok, jöhetnek hozzánk … …

S mi gácsiak a természet ez óriását csak hírből ismerjük nyugodtan alszunk, gyermekeink ott kün pajzánul játszanak akkor, mikor más vidéken városok falai repedeznek, hajók árboczai recsegnek s emberek, állatok, fák, sziklák megszűntek lenni.“

Csontváryt Gácson az anyakönyv helyettesi feladatok ellátásával, a születési anyakönyv vezetésével is megbízták. Szeretett volna megyei képviselői is lenni, de a Forgáchokkal való ellenségeskedés megváltoztatta a belső gondolkodását, s hosszú időre visszavonult a közéleti szerepléstől. Ennek egyik oka állítólag a gácsi leányiskola általa elképzelt kibővítése és felépítése volt, s annak részbeni tervezett elhelyezése a saját épületében.

Bizalmas viszonyt ápolt a gácsi plébánia akkor vezetőjével, Miessl Zsigmonddal. Csontváry nem minden alkotását készítette Gácson, de csaknem minden festményén ott vannak a község nyomai. Márcsak azzal is, hogy mint gyógyszerész, a vegytan ismerője, alkotásainak festékanyagát a gácsi posztógyár por alapú szövetfestékeinek felhasználásával keverte ki.

Csontváry 100 évvel ezelőtt hagyott itt minket, nem ez a község volt az utolsó otthona, úgy ahogyan a gyógyszertár sem maradt meg a tulajdonában. Az épületet többen bérelték, később a tulajdonosai is változtak. Ma sem községi tulajdon, ezért az emléktáblát, reméljük csak ideiglenesen, itt ezen helyen helyezzük el. A ház tulajdonosainak szíves engedélyével, hogy az ily módon is emléket állítson egy emberi nagyságnak, aki úgy a házban, mint Gácson kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Azt a jóslatát, hogy Gács egyszer világhírű hellyé válhat a segítségével is szeretnénk elérni.

Azt határoztuk el, hogy a Salgótarjánnal való partneri együttműködés, egy határon átnyúló közös projekt keretében az egykori óvoda épületében létrehozzuk múzeumát. Ebben minimálisan helyet kapnak a Csontváry képek reprodukciói,  ki tudja, de lehet, hogy egy eredeti kép formájában valamelyik gácsi padlás is rejt még magában ilyen kincset. Mivel a pécsi Csontváry Múzeum nagyon messze van, Önöknek gácsiaknak és kedves vendégeinknek egy kis ízelítőt is szeretnénk nyújtani a Csontváry festmények kültéri bemutatásával. Ezek száma bővülni fog, s községünk több pontján találkozhatnak majd velük. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Gulyás Gábornak és Kun Kelemen Melindának hogy  biztosították számunkra festmények digitalizált változatát.

Kedves vendégeink, még egyszer köszönöm a mai részvételüket, kívánom Önöknek, hogy érezzék jól magukat minálunk, töltődjenek fel az alkotás szellemének azon illatával, melyet Csontváry hagyott itt maga után. Kívánom, hogy azzal érzéssel távozzanak  innen, hogy majd vissza szeretnének ide visszatérni, sétálni azokon az utakon, melyen Csontváry is lépegetett, meglátogatni azokat a helyeket melyek megihlették őt.”

A rendezvény részeként a gácsi Polgármestrei Hivatalban Jan Lunter és Skuczi Nándor a besztercebányai Kerületi Önkormányzat és a Nógrád Megyei Önkormányzat  képviseletében közös nyilatkozatot írt alá az Ipoly Völgy-i vasút és az Ipoly Túra rendszer elindításáról. Ennek talán legfontosabb célkitűzése a több mint 70 éves csonka üzemeltetésű Ipolyság-Balassagyarmat-Losonc vasútvonal helyreállítása és az Ipoly kerékpáros-motoros túrarendszer elindításán keresztül a turizmus megjelentetése az Ipoly völgyében

Az ünnepség a gácsi Szt. Kereszt katolikus templomban magyar-szlovák ünnepi szentmisével zárult, melyet Rákai Gábor, a rozsnyói egyházmegye püspöki helynöke celebrált a nógrádi dékáni hivatal papjainak, a gácsi František és a losonci Tamás atya részvételével.

Rákai Gábor II. János Pál a művészekre és a művészetre vonatkozó gondolataira alapozva, aki úgy szólította meg a művészeket, hogy Isten, a teremtő a semmiből teremtett, a művész csak az Istentől kapott tehetséggel képes alkotni. Prédikációjában többször idézte Csontváry gondolatait, melyekben a Teremtővel való kapcsolatáról szólt. Hangsúlyozta, hogy az alkotás lehetősége mindenkiben megvan, minden ember valamilyen szinten alkot, ha mást nem a saját egyszerű életét.

Csontváry életére is  utalva arra kérte a híveket, hogy úgy kamatoztassák az  Istentől kapott tehetségüket, hogy amikor majd a számadásra az Úr elé kerülnek, akkor büszkék lehessenek az életükre.

A pátoszi hangulatú misén közreműködők  latin nyelvű dalokat mutattak be. Vezényelt Fehér Miklós (Budapest), az énekkar karnagya, orgonán játszott Simon János (Fülek), kántor.

Puntigán József