Kalákában – Másodszor az egyházasbásti Mogyorós-kútnál

Az elmúlt héten újra kalákások vették birtokukba az Egyházasbást határában lévő Mogyorós-kút területét, hogy befejezzék a tavaly nyáron megkezdett munkát.

Az idei munkálatokba mintegy 30 helyi és távolabbról érkezett (a helybéliek mellett Budapest, Erdély, Vajdaság) önkéntes kapcsolódott be. A szervezők biztosították számukra a szállást, étkeztetést és minden napra jutott esti program (táncház, előadás, beszélgetés) is. A résztvevők között az újonnan érezők mellett többen már tavaly is itt voltak.

   

A munkálatokat az Ars Topia Alapítvány munkatársai közreműködésével a Medvesalja Polgári Társulás készítette elő a helyi önkormányzat, az Úrbéres Társaság, a Bed&More Fogadó, helyi vállalkozók és egyének támogatásával. Az idén kitisztították a forrás környezetét, kibővült, „megduplázódott” a filagória, palló került a medence köré, készültek játszótéri elemek, lócák stb.

A Mogyorós-kút egykor kedvelt kirándulóhelye volt a helybélieknek. Az idősebb helybéliek közül többen emlékeznek az itteni találkozókra, melyeken családok, baráti társaságok vettek részt. A községtől mintegy 3 km-re lévő forrás vizének gyógyerőt tulajdonítottak.

Az erdei fürdő egyes részei kizárólagosan természetes anyagokból (fa, kő, homok, agyag) készülnek, épülnek fel.  Erre az idén is hangsúlyosan ügyeltek a tervezők és kivitelezők is.

Az esti programok sorát táncház nyitotta meg. A további napokon B. Kovács István (Rimaszombat) régész,  történész, néprajzkutató tartott előadást, melyen bemutatta a „Világ vitézё – magyar hősepika“  c.  könyvét.

Gaál Lajos Gömör természeti értékeiről tartott előadást. Volt mit bemutatnia, hiszen a területet nem véletlenül nevezik a legfiatalabb vulkánok területének. Beszélgetőtársa a területet ugyancsak kiválóan ismerő Ádám Sándor természetőr volt, aki „amatőr” vulkanológusként is kutatja a geológiai múlt maradványait.

Ádám Sándor volt az egyik házigazdája az Egyházasbáston élő, „messze földön ismert” gyűjtő, régiségkereskedővel való találkozásnak és tárlatvezetésnek is. Alaptémája a néprajzi gyűjtés volt, melyet borkóstoló tett igazán élvezetessé.

„A 2. felvidéki feredő és közösség építő kaláka résztvevőinek olyan előadásokat terveztünk amiből képet kaptak a Bolhád – hegység természeti kincseiről, a Gömöri hősepikáról, a múlt értékeinek a fontosságáról és a tájépítészet küldetéséről. Ladóczki Vilmos tájmúzeumában, páratlan környezetben, megnézhettük Gömör és Nógrád megmentett néprajzi hagyatékát, közben pedig kóstolgattuk vulkanikus talajon termett kézműves, Détéri boraimat.“ – osztotta meg ebbéli gondolatait Facebook bejegyzésében.

Rendkívül érdekes gondolatokat vetett fel a Belgiumból származó, Budapesten élő Grekofski Nathalie építész előadása, melyen Makovecz Imre építészt, a munkásságának alapelveit  vázolta fel. Azt a folyamatot, hogyan kereste és próbálta megtalálni a dinamikus egyensúlyt.

Részben erre a gondolatiságra kapcsolódott Herczeg Ágnes, az Ars Topia Alapítvány elnökének előadása is, aki két rókával való találkozásának üzenetét adta át: Ültessünk fákat. A fa nemcsak erdeink meghatározó része, de életünk, mindennapjaink eleme és jelképe is.

A megújított és kibővített Mogyorós-kúti feredőt az egyhetes munka zárásaként vasárnap délután adták át a rendeltetésének. A elvégzett munkát a Medvesalja Polgári Társulás nevében Mede Ferenc és Molnár Richárd egyházasbásti polgármester, valamint Fehér Barbara, az Ars Topia Alapítvány képviselője, a munkálatok irányítója köszönték meg a kalákásoknak, a támogatóknak, és a helyi segítőknek.

Fehér Barbara örömmel mondta el és köszönte meg, hogy a társaival együtt ebben az évben is itt lehettek, s fejleszthették, befejezhették  a tavaly elkezdett munkát.

Mede Ferenc, a Medvesalja Polgári Társulás nevében fejezte ki a köszönetét, hogy a résztvevők energiát fektettek abba, amititt alakult.

„… amit mi emberek meg tudunk formálni úgy, hogy ahhoz, amit a teremtő megteremtett magunk is a részét hozzátegyük és ezáltal is részesei legyünk a teremtésnek. Van ennek a helynek egy olyan varázsa, ami ide csábítja az embert, ami ide vonzza azokat, akik egészen messzi tájról is jöttek és azokat is, akik helyben valóak. Mi itt érezzük azt, hogy olyan helyen vagyunk és egy olyan kisugárzása van a helynek, ami nekünk jó. És minden nehézség ellenére ill. azzal együtt viszi véghez azt a munkát, amit itt véghez vitt“

– mondotta többek között.

Molnár Richárd polgármester is köszönetet mondott mindenkinek az önkéntes munkáért, azért, hogy a kalákázók hozzájárultak ahhoz, hogy a hely kiépülhetett.

A helyet Csák András, ceredi plébános szentelte meg, aki a jelenlévőkkel megosztotta a helyszín felfedezésének élményét is.

„Tajtin egy lagziban voltam, s egy beszélgetésben hallottam arról, hogy ez itt készül. Megkértem őket, hogy mondják el, hogy lehet idei kijutni, s két nappal később ki is jöttem ide. Hazavittem a hírét az én falumba, kitetettem azt az internetre, sőt vittem a vízből is. Egy beteg bácsinak, hogy tessék igya és gyógyuljon meg“.

„Remélem, hogy a későbbiekben is ki fognak ide jönni az emberek. Magam is nagyon szívesen részt veszek a hasonló dolgokban, melyeket akár közösen is kitalálhatunk, akár augusztus 20-ára, akár Nagypéntekre. Jöjjünk össze a falvakból, akár a határ túloldaláról és tegyük élővé ezt a helyet, vigyünk innen a vízből.

Amikor néha megkérdezik az ismeőseim, hogy akár családilag, akár az egyházban mi van velem itt a világ végén, akkor el tudom mondani, hogy képzeld, ilyet csinálnak itt az emberek. Olyanokról tudok beszámolni, hogy erre nem is gondoltak.

„Istenünk, köszönjük, hogy összegyűjtesz, összehívsz bennünket, áld meg ezt az együttlétet, ezt a helyet, s ezeknek az embereknek a munkáját, fáradozását, ami egymásért és ezért a helyért tettek. Áld meg ennek a helynek a jövőjét is, hogy ennek a vidéknek, az itt lakóknak és az ide látogatóknak az üdvösségét  és az épülését és a közösségi szeretetét szolgálja.“ – hangozottak el az áldásának szavai.

A feredő-építő kaláka zárasaként a résztvevők emléklapot kaptak, melyhez az idén egy, az eseményt megörökítő táska vagy trikó, az ügyesebbeknek az Úrbéres Társaságtól emlékmágnes is járt. Nem maradt el a medence 10 fokos  vizében való megmártózás sem.

Puntigán József