Csontváry konferencia és kiállítás

Kétnapos szakmai konferenciával és Csontváry kiállítással folytatódott a losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás Csontváry Kosztka Tivadar halálának 100. évfordulója alkalmából előkészített rendezvénysorozata. A résztvevők a  losonci Kármán József  Iskola Ráday-termében szakmai előadásokat, a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítótermeiben Csontváry emlékkiállítást tekinthettek meg, majd Gácson a Csontváryhoz kötődő helyszínekkel ismerkedhettek meg.

A konferencián helyszíne, az egykori Állami Főgimnázium nem volt az akkor még csak Kosztka Tivadarként ismert gyógyszerész számára. Kapcsolatokat tartott fenn az iskola tanáraival, s szinte bizonyos, hogy épületben is járt.

   

Az előadások sorát  W. Barna Erika grafológus nyitotta meg. Kecskemétről érkezett, abból a városból, ahová a valószínűleg 1919 őszén a gácsi gyógyszertár akkori tulajdonosa Székely Sándor  elköltözött, s a padlásról több, mint 20 Csontváry képet is magával vitt.

W. Barna Erika, a Cereg-Grafológiai Akadémia társalapítója és vezetője több mint 20 éve foglalkozik Csontváry személyiségének kutatásával. Munkásságáért, a magyarországi és nemzetközi szinten végzett szakmai és publikációs tevékenységéért az idén augusztusban átvehette a Magyar Állami Érdemkereszt polgári tagozatának kitüntetését. Csontváry kutatásainak eredményét „A sorssal nem lehet tréfálni” c. könyvben foglalta össze. Előadásában ennek lényegi összefoglalóját hallhatták a jelenlévők, akik nemcsak hallgatói, de aktív résztvevői is lehettek Csontváry írása elemzésének.

Kellemes meglepetést okozottés nem kis sikert aratott  az előadók sorába utólagosan bekerült Milan Špak, aki a kassai  Művészeti Alapiskola tanára, restaurátor, író, utazó. A közelmúltban jelent meg   a Magányos cédrusok (Osamelé cédre) c. könyve, melyben Mednyánszky László, a cseh Bohuslav Revnek és Csontváry Kosztka Tivadar életét és életművét elemzi.  Ebben a fényről, a művészetek spirituális küldetéséről és a nevezett művészek ezekhez való kapcsolódásáról szól.

A Csontváry sophie perennis perspektívájában címet kapott előadásban a névnek tűnő fogalom az örök bölcsesség eszméjét, egy filozózofiai  irányvonalat  takar. Idézve egy nem az előadásból átvette magyarázatot „A tradíciók és vallások egysége az első és végső, a legbensőbb lényegiség értelmében egység. Azt, amiben minden tradíció és vallás egységes, Sophia Perennisnek, (esetleg Religio Perennisnek vagy Philosophia Perennisnek) kell neveznünk. (A perennis melléknévi jelző ez esetben arra utal, ami az örök, időfeletti-időtlen, az ’aeternitás’ időbeli reprezentációjának felel meg.)”. Az előadó a három művész alkotásaiban közös törekvésként vélte felfedezni a láthatatlan láttatását. Értelmezésében Csontváry Libanoni cédrusa, a hagyomány tanúja, a világ tengelye.

Sokkal gyakorlatiasabb volt Czakó Ferenc, festmény és bútor restaurátor, aki Petheő Károllyal és Tarai Terézzel együttműködve 1990 és 1994 között a teljesnek mondható Csontváry életművet restaurálták. Előadásában bemutatta a budavári nagy Csontváry kiállítás előkészítésének néhány részletét, szólt a festmények festékanyagának vizsgálatáról is. Ezzel kapcsolatban nem titkolt keserűséggel szólt arról, hogy az utóbbi időben egyre több olyan „Csontvárynak” tulajdonított kép kerül elő, melyek egyértelműen hamisítványok.

Elmondta, hogy Csontváry nagyon magas minőségű olajfestéket használt, s nem állja meg a helyét az az egyre népszerűbb elmélet, hogy saját készítésű, nem olaj alapú festékeket használt. Az előadás érdekes részét képezte azon felfedezése, melynek során sikerült három Csontváry alkotás, az addig önállónak vélt Allegorikus jelenet, a Róka és hattyú és az Önarckép rigóval, valamint a Háborús jelenet és a Tanulmány együvé tartozását bizonyítani.

Csontváry szülővárosa szomszédságából, Héthárs városából érkezett Jozef Ridilla, az eperjesi Kerületi Múzeum munkatársa. A Más Csontváry c. előadásában az általánosan ismert felfogástól eltérően értelmezte Csontváry alkotásait.  Megítélése szerint több alkotásán a gyermeki szintű naivitást is megfigyelhető. Nem akart modern festő lenni, de mégis valami újat alkotott. Zsenialitásához nem fér kétség.

A konferenciát záró előadásban e sorok írója Csontváry gácsi ténykedésének részleteit mutatta be. Hangsúlyozva, hogy a gácsi kapcsolata nem ért véget az általa többször leírt 1894-ben, amikor bérbe adva a patikáját elindult a festői útjára. Az összegyűjtött adatok egyértelművé teszik, hogy a gyógyszertárat ugyan némi kényszerűségből, de már 1891-ben bérbe adta, de patika épületében az élete végéig fenntartatott egy szobát a maga részére, ahová rendszeresen hazajárt. Fenntartott helye volt a padlás is, ahová az általa nem jónak tartott festményeit helyezte el. Ezek egy részét mentette meg a patika utolsó bérlője Székely Sándor, aki távozásakor több mint 20 festményt vitt magával. Ezek értékét ugyan nem tudta, a képek java részét a kecskeméti művésztelep festőnövendékeinek adta, hogy használják fel őket. Főleg az ő ráérzéseinek köszönhető, hogy azok megmenekültek.

A konferenciát követően a Nógrádi Múzeum és Galéria nagytermében nyílt meg a Nógrád géniusza – Csontváry Kosztka Tivadar c. kiállítás, melyen 4 eredeti Csontváry kép és több minőségi másolat látható. A Galéria tulajdonában lévő  Gém és a Tájkép tóval c. festmények  a gácsi padlásról kerültek elő. A Fohászkodó öregasszony a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona, szármázási helye ugyancsak a gácsi padlás. A negyedik képet, Passió töredékeként megmaradt Megfeszített Krisztust a Miskolci Múzeum kölcsönözte a kiállításra.  Két kérdőjeles festményt (Álló önarckép, Nápoly) a nagyszombati Art Antik Centrumtól bocsátott a kiállítás céljaira.

A kiállítás részét képezik a gyógyszertárból származó üvegecskék és korabeli dokumentum, újságkivágások. A kiállítást és anyagát Iveta Kaczarová, a Nógrádi Múzeum és Galéria igazgatója köszöntője után Németh Bozó Andrea, művészettörténész mutatta be.

A rendezvény másnap Gácson folytatódott, ahol a konferencia meghívott vendégei, a Kármán József Alapiskola tanulóinak egy csoportja,  losonci és  helyi érdeklődők, vezetett sétán vettek részt, melyen bejárták a patikus festőművészhez kapcsolódó helyszínek egy részét. Kezdve az az egykori patika épületét, a település központját, az ógácsi templomt, a gácsi temetőt.

A rendezvény zárásaként a település polgármestere, Alexander Udvardy fogadta a résztvevőket. A községi hivatal épületében ekkor nyílt meg a Csontváry nap§tja gyermekszemmel c. képzőművészeti kiállítás, melyen a hasonnevű képzőművészeti verseny legjobb alkotásai kaptak helyet. A versenyt a helyi alapiskola hirdette meg, s abba az ország minden részéről érkeztek alkotások.

Puntigán József

Felvételek: Bódi Katalin