Túlzás nélkül lehet állítani, hogy Losonc egykor iskolaváros is volt, ahol a város és a közelebbi és távolabbi ifjúsága elsajátította azokat az ismereteket, melyekkel felvértezve később nem egy közülük a közélet és tudományok jeles képviselőjévé vált. A losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás által szervezett vezetett városnéző séta ezúttal elődeink iskoláit vette sorra. Sokan voltak kíváncsiak arra, melyek voltak ezek.

 

 

A losonci oktatás alapját az egyházi iskolák képezték, melyekkel minden losonci egyházi közösség (katolikus, református, evangélikus, zsidó) rendelkezett. A tanulók innen a középszintű iskolákba mehettek, a távolabbi múltban az evangélikus és református gimnáziumba, később az állami főgimnáziumba, a városi leányiskolába, majd még később már a polgári fiúiskolába is.

 

 hirdetes_810x300  

A legfelsőbb szintű oktatás sem hiányzott a városból, ennek legjelesebb képviselője a Református Teológiai Szeminárium volt, amely korában a Csehszlovák Köztársaság egyetlen magyar nyelvű főiskolája volt úgy, hogy a működtetését az állam nem támogatta.

 

 

A séta, mondhatjuk nyugodtan „ikonikus helyen,” az egykori losonci állami főgimnázium előtt vette kezdetét. Hosszú azoknak a diákoknak a listája, akik azután a tudományok és közélet jeles egyéniségeiként hirdették az iskola értékét. Mint az elhangzott, maga az utca (egykor Nagybég, Kármán) is Losonc művelődéstörténetének jelentős színhelye volt. Némi helyismerettel rendelkezve magam is meglepődtem a tényszerű statisztikán. Az elmúlt 380 év alatt 13 iskola, ezen belül 7 egyházi, 6 állami – 8 középfokú, 4 alapfokú és 1 felsőfokú iskola szolgálta itt az oktatást és nevelést.

 

 

Az egykori református gimnázium épületének elődje már a 17. században felében állt, jelenlegi alakját 1883-ban nyerte el. Alapterülete 1890 m2, négy szárnya egy belső udvart vesz körül. A főhomlokzat északi irányú, középrizalittal hangsúlyozott, közepén van a tümpanonnal koronázott, lépcsőzetes főbejárat. Felső részén, a rizalittól mindkét oldalon egy-egy kőtábla van a falban, melyekre bal oldalon „Az ország emelte 1882“, jobb oldalon „A nemzeti művelődésnek“ mondatokat vésték. Az előbbi ma már nem látható. Jelenleg a Kármán József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda otthona.

 

 

Az épület szomszédságában, az 1970-es végén lebontott „földszintes ház egyetlen nagyobb ter­mé­­ben működött a losonci református egyház egy­­­tanítós, osztatlan, négy osztályos, ma­­gyar tanítási nyelvű elemi iskolája, melyet fiúk és lányok egyaránt látogattak.” Tanítója Jeszenszky Lenke néni olyan tudással és népszerűséggel bírt, hogy a város lakosai az iskola szerény ellátása ellenére idehozták a gyerekeket.

 

 

 

Az egykori gimnázium épületével átellenben az 1950-es években itt működött a magyar tannyelvű alapiskola alsó tagozata. Két termében az 1-4. osztályosok tanultak felváltva délelőtt és délután. Kertjében az 1970-es évek végéig jártak gyakorlatra a Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói.

 

 

Ugyanitt kapott helyet a Református Teológiai Szeminárium. Az épületet eredendően Szígyártó Sámuel (kir. tanácsos, 1815-1895) ajándékozta a református egyháznak fiúnevelés céljaira. A Teológiai Szemináriumnak 1925 és 1939 között adott otthont, amely közel másfél évtizedes fennállása alatt több mint 100 magyar református lelkész nyerte el itt a képesítését képeztek. Igazgatója és mindenese Sörös Béla, lelkész (később püspök) volt.

 

 

A Városi Polgári Leányiskola épülete  az egykori Casino Club egykori kertjében épült a 19. század második felében. A valamivel korábban létesült (magán)leányiskola, majd Városi Polgári Leányiskola 1891. áprilisában költözött ide. Az államilag segélyezett leányiskolát az I. Világháború befejezéséig a város tartotta fenn, majd a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után néhány évvel államosították. Az erről szóló szerződést 1925. december 14-én írták alá. T.G. Masaryk, köztársasági elnök látogatása után az iskola felvette a nevét.

 

Folyamatosan helyhiánnyal küszködött, a tanítás két műszakban folyt. Ezért állami támogatással 1936-ban újabb emeletet építettek rá. Az 1938-as bécsi döntés után a magyar iskolarendszerre áttérve ismét négyosztályos lett, 1944-ben szűnt meg. Ma egy jónevű szlovák tannyelvű alapiskolának ad otthont. Az iskola elődjének tartja az épületben működött leányiskolát.

 

 

Szomszédságában működött az állami elemi népiskola, amely 1870-ben fiúiskolaként  indult. 1898-ban költözött  ide. Az évi tandíja íz korona volt, a szegényebb tanulók ingyen tanulhattak.  Ma a fentebb említett alapiskola része.

 

 

A mai Ady utcában, a Zsinagó mellett állt az Izraelita Elemi Fiú- és Leányiskola. A losonci zsidóság a gyermekeit 1864-ig csak magán népiskolákban taníthatta. Az első nyilvános, háromosztályú izraelita népiskola 1864-ben nyílt meg, majd 9 év múltán szűnt meg. 1873-1878 között Frendenberg Antal tartott fenn magániskolát, majd 1881-ben nyílt meg a 4 osztályú elemi iskola, amely már magasabb szintű oktatást biztosított.

 

Az iskola a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után járási hatáskörrel, elemi zsidó népiskolaként működött. Első igazgatója Domber Pál volt, akit 1934-ben Klein Jakab majd Brakl Ignácz követett. Legismertebb tanítója 1938-ig Rotr Magda volt. Az iskolának eredetileg három tanítója volt, amely ötre emelkedett (akkor 5 osztálya volt), majd 1934-ben háromra csökkent. Az 1922/23-as tanévben 4 osztályába 159, 1934/35-ben három osztályába 104 magyar anyanyelvű tanuló iratkozott be. 1941-ben már csak 83 (42 fiú, 41 leány) tanulója volt. Tanulói könyvtárában 1928-ban 146, a tanáriban 250 kötet volt.

 

,

A mai Komensky utcában hozták létre az az evangélikus iskolát, amely 1911-ben épült  fel. A hely iskolatörténete ettől izgalmasabb. A város első, latin tannyelvű evangélikus iskolája 1590-ben alakult, református és lutheránusok tanulói voltak. 1666 után a Bulyovszky család alapított itt magán evangélikus iskolát. A történelmi források szerint Losoncon 1690-ben evangélikus gimnázium működött (itt tanult Bél Mátyás is), amely 1759-ben szűnt meg, amikor is diákjai a református gimnáziumba léptek át.

 

Az evangélikus elemi iskolát 1783-ban alapították. Első tanára Geduly János, az 1805-1807-es években tanítója Samuel Molitoris volt. Rektora 1817-ben Liszka András. Az intézmény mellett működő kollégiumban 80 diák kapott elhelyezést. Tanítói közül Kálnicky Andrást (1815-1862) kell külön megemlíteni. Részletes naplót vezetett, melyben a város és környéke eseményeit örökítette meg szlovák nyelven. Sajnos csak az 1842-ben írt szövege maradt meg.

 

 

Innen alig néhány méterre áll a Pedagógiai középiskola. Ezen a helyen  1783-84-ben épült fel az az iskola, amelyben az evangélikus „alsó“ gimnázium, majd 1827-től gimnázium kapott helyet. Az 1849-es tűzvészben elpusztult, de rövid idő után már 1850-57-ben újjáépítették. Alapjain épült fel az Állami Tanítóképző Intézetet, melyet 1869. november 27-én nyitottak meg és az 1872-es ill. 1896-os átalakítások és bővítések nyomán nyerte el mai formáját.

 

A klasszicista stílusú, 11-tengelyes homlokzatú épületet Miks Ferenc tervezte. Udvarában az épület falán egy napóra is található. A Tanítóképző Intézet első igazgatója Terray Károly, tanárai Jeszenák Ráfael és Kovarcz Emil voltak. Terray Károly szolidáris volt az iskolában tanuló szlovák nemzetiségű diákokkal, lehetőségét adott számukra arra, hogy az anyanyelvüket is tanulják.

 

Halála után Zayzon Dénes vette át az iskola irányítását, aki ezt a felfogást nem támogatta. Az iskola szlovák nemzetiségű diákjai 1881-ben itt adták ki a „Žiara“ című, kézzel írt szlovák lapot, akiket ezért súlyosan megbüntettek, kitiltották a a város, a megye de az ország iskoláiból is.

 

 

A séta utolsó megállója a mai Masaryk utcában lévő katolikus iskola (ma Cirkevná základná škola a základná umelecká škola sv. Jána Bossa). Történelmi források szerint a római katolikus egyház Losoncon már Kálmán király idejében fennállott és volt iskolája. 1590-ben a város protestáns hitre tért, a katolikus oktatás 1755-ben újult meg.

 

A város 1849-es felégetése után az épületet Bartkovics Béla rozsnyói püspök támogatásával tették használhatóvá. A tanulók folyamatosan növekvő létszáma nagyobb iskola épületet igényelt. Tervei 1886-ban készültek el. Felépítésére gyűjtés indult meg, melynek keretében Valihora János, plébános az országot számos pontját bejárva közel 1500 forintot gyűjtött össze. Az építkezést Török Zoltán, világi elnök javaslatára kezdték meg, alapkövét 1893. június 16-án tették le.

 

A díszes épület 1894 júniusában készült el. Az első tíz évben átlagosan 331 tanuló látogatta. Első szlovák osztályai 1932-ben nyíltak meg. 1937-ben iskolai kerttel bővült. 1945 után a szlovák nyelvű I. általános iskola otthona. A katolikus egyház visszaigényelte, 2003–tól újra katolikus alapiskola működik benne.

 

 

Az épület udvari falán 1935. augusztus 15-én leplezték le Prohászka Ottokár püspök emléktábláját. Prohászka Otokár ebben az épületben sajátította el a magyar nyelvet.

 

 

Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.