Trianonra emlékezve Füleken és Püspökiben

Nyitókép: Körkép.sk

Június 4-én kora este a füleki Magyar Közösségi Háznál gyűltek össze mindazok, akik számára a békediktátum aláírásának pillanata nemcsak egy történelmi esemény, hanem elődeik által átélt fádalom is, melyet nem lehet feledni. Esemény, melyről akkor azt hitték, ideiglenes, melyről a ma élők már tudják, hogy nem volt az.

Életünk során számtalan alkalommal kapunk sebeket. Vannak olyanok, melyek nyomtalanul behegednek, s a feledés homályába vesznek. Vannak olyanok, melyek után heg és emlék marad, s olykor vannak olyanok is, melyek nem akarnak gyógyulni. Trianon egy ilyen seb! Jelenünkben ugyan már nincsenek olyanok, akik azt személyesen átélték, de sokan vannak, akik annak fájdalmát megértették és továbbadták.

   

A Nemzeti Összetartozás Napján a füleki Magyar Közösségi Ház falán 2020. december 18-án  felavatott emléktábla előtt a tavalyinál kevesebben, de így is szép számban jöttek össze az emlékezők. A megemlékezésen részt vett Forró Krisztián, a Magyar Közösség Pártja elnöke is.

Az elmúlt évi megemlékezéshez hasonlóan Juhász Gyula Trianon című versét Fekete Gábor tanár szavalta el. Imát és áldást Miklós István losonci református lelkész mondott.

Az ünnepi beszédet Tankina Tóth Tímea a Szlovákiai Magyar Pedagógus Szövetség Losonci Területi Választmányának elnöke tartotta meg.

Idézzük a gondolatait:

„Tavaly Füleken hagyományt teremtettünk a trianoni megemlékezéssel, a nemzeti összetartozás napján találkozunk ismét, június 4-én, hadd tudja meg a világ, mi mindig összetartozunk magyar testvéreinkkel – húzzák meg bárhol is a határt.

A trianoni tragédia felelősei – a Habsburgoktól az antantig – rég a föld alatt porladnak, de mi élünk, itt vagyunk,  méltósággal őrizzük hovatartozásunkat, anyanyelvünket, hagyományainkat. MERT ÖSSZETARTOZUNK!

Nyelvünk, kultúránk és hagyományunk közös: testvéreinkkel Magyarországon, Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján, az Őrvidéken és a nyugati magyar szórványokban élőkkel.

Ha nem is érti mindenki a  Trianon miatti fájdalmunkat, nem baj,  csak azt kérjük tőlük, hagyjanak bennünket gyászolni. Gyászolni és reménykedni.

Gyászolnunk szabad, siránkoznunk nem érdemes. Tevékenyen jelen kell lennünk nekünk, jó palócoknak is a mindennapos kulturális, hagyományőrző munkában, a magyar közéletben és a gazdaságban is.

Reménykednünk kell, segítenünk kell egymást, hisz  megtapasztaltuk nemegyszer, hogy csak magunkra számíthatunk.

Örülünk, hogy végre mi is együtt lehetünk itt Füleken, együtt emlékezhetünk, jó hogy nem gátolhatják korlátozások végre a találkozásainkat, melyre egyre inkább szükségünk van.

Tanuljunk a költőtől,  Vörösmartytól:

 „Isten segíts! népeknek Istene! Tedd jóra, munkássá e nemzetet, Hogy amihez fog óriás keze,  Végére hajtson minden kezdetet, Add, hogy mit emberész és kéz kivíhat,  Ne várja mástól mint szerencsedíjat.

Ahogy romantikus költőnk  írja tehát : Ne szerencsedíjat várjunk, ne kölcsönt. Igen, tudjuk,  ha kell, meg kell húznunk a nadrágot, de tenni, tenni és dolgozni kell.

És meg kell tanítani a gyerekeinket a három legszentebb dologra: a munka becsületét, a család becsületét és a nemzet becsületét visszaszerezni.  Ennek reményében, a  jövőben bizakodva mondhatjuk majd el ,mi is:  a magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is.”

Az emlékezés és összetartozás koszorúinak elhelyezése után Magyar Közösségi Ház termében Koltay Gábor Trianon című filmjét lehetett megtekinteni. A vetítést megelőzően Galcsík Károly, a Csemadok Losonci Területi Választmányának titkára osztotta meg személyes tapasztalatait a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy Trianon, annak tartalma hosszú ideig ismeretlen fogalom volt a számára, melyről csak szűk körű baráti beszélgetéseken hallott. Eltartott egy ideig, amíg megértette, hogy mi volt a titkolódzás oka, s a szó mit is jelentett.

A film történészek, politikusok és írók gondolataink keresztül igen hitelesen jeleníti meg az békediktátum aláírása utáni történelmünket.

A füleki megemlékezés az összetartozás tüzének meggyújtásával ért véget.

Június 5-én kora délután Fülekpüspökiben folytatódott a megemlékezés a tavaly átadott Trianon emlékmű előtt. Az ünnepi műsorban fellépett a helyi Pro Musica Nő Kar, a helyi alapiskolások kórusa, s itt is elhangzott Juhász Gyula Trianon című verse.

Az ünnepi beszédet Böszörményi István nyugalmazott tanár mondta el, melyben kiemelte, hogy bár a magyarságnak a történelme során számtalan fájdalmas időszakot és eseményt kellett átélnie, sem ezek, sem Trianon nem pusztította el a magyar nemzetet.

Egy évvel ezelőtt, az emlékmű felavatásakor elmaradt a kiváló történész, Raffay Ernő előadása. Ez az idén pótolva lett, s megtelt a püspöki kultúrház nagyterme. A fentebb említett filmben is megszólalt történész, a téma egy legkiválóbb ismerője és kutatója. Mint ilyen szakmai hitelességgel vázolta fel a Tiranon előzményeit, okait és döntést és következményeit. Hangsúlyozva, hogy a magyarság megmaradásának alapja, hogy legyenek magyar gyerekek, hogy azok magyar iskolába járjanak és megmaradjanak magyarnak.

Puntigán József