Szent Péter esernyője alatt mesél a Mikszáth Kálmán Emlékház

Nyitókép: Körkép.sk

Losoncról indulván, az Ipoly melletti a zúzmarása fákkal díszítetett úton haladva azon gondolkoztam, hogy Szklabonyán hogyan találom meg gyorsan Mikszáth Kálmán egykori szülőházának helyét. A Mikszáth Emlékházban, a temetőben már többször jártam, de ide még egyszer sem jutottam el. A gondom nem lett gond. A falu központjába érve a lassan bandukoló emberek láttán azonnal tudtam, merre kell indulnom.

A kéklő égbolton ragyogó nap sugarai zimankós melegséggel köszöntötték 175. születésnapján Mikszáth Kálmánt és az ország számos pontjáról és a határon túlról érkezett emlékezőket.

   

Közöttük volt Fülöp Andrea Mária, Magyarország Nagykövetsége besztercebányai alkonzulátusának konzulja, Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke, Kalmár Attila, Csesztve polgármestere és Mócz Zoltán a Madách-kúria lektora, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnöke, Praznovszky Mihály és titkára Bagyinszky Katalin, Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Járási Választmány elnöke.

A Losonctól 40, Balassagyarmattól 15 km-re lévő, mindig is szlovák többségű település lakosai Mikszáth Kálmán 40. írói jubileumán úgy határoztak, hogy neves szülöttük előtti tiszteletül Szklabonya nevét Mikszáthfalvára változtatják. Bár ez a megnevezés hivatalosan alig tíz évig élt, megmaradt a nemzeti emlékezetben, s használatos.

Előtte Szklabonya volt és utána újra Szklabonya lett. De ez nem változtat azon, hogy az írót a javarészt szlovák lakosai ma is tisztelik és őrzik. Mert bizony a magát magyarnak való lakosból mára nem sokan maradtak. A jelen megemlékezésen többször utaltak arra, hogy nincs is ilyen. A népszámlálások adatai szerint 1880-ban 718 lakosából 71-en, 1910-ben 816 lakosából 150-en (története során ez volt a legtöbb), 1921-ben 849 lakosából 41-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek. 2001-ben már csak 6-an (857 lakosból) 2011-ben pedig 9-en.

Mikszáth szülőházát, a templommal szemen állt Kalmár-féle házat ma hiába keresnénk. Mint az a kiállításhoz készült, frissen megjelent katalógusban (is) olvasható, 1968-ban hatósági engedéllyel lebontották. Helyén egy, szintén felújított egyszerű, de szép emlékkő áll magyar és szlovák nyelvű felirattal

„Ezen a helyen állt Mikszáth Kálmán 1847-1910 világhírű szülőháza”.  Az emlékkövet 1991-ben állították fel, melyet 2020-ban a községi hivatal és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya,  valamint szponzori támogatással újította fel a múzeum.

Híves István (Lukanyénye), Híves Boglárka (Csáb) népzenei összeállítása után Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója üdvözölte a jelenlévőket. Ugyanezt tette Marta Kálovcová, a község polgármesterasszonya, aki elmondta, hogy minden nemzet életében vannak olyan események, melyek arany betűkkel íródnak be a történetében. Ilyen esemény Mikszáth Kámán születése 1847. január 16-án Szklabonyán.

Beszédében idézte egyik (Az igazi humoristák, cikkek a magyar nép humorából, 1879-ben megjelent) művét, melyet  szülőfalujának ajánlott:

„Nem azért ajánlom pedig könyvemet az én csendes szülőfalumnak, hogy ott valaki megvegye s még tetejébe el is olvassa… Hanem azért ajánlom nekik ezt a könyvet, mert tőlük tanultam, ami benne van. Ha van benne valami érdemes, az az övék. S van benne...

Hangsúlyozva, hogy Mikszáth mindannyiunknak bebizonyította, hogy nem csak a saját jólétével törődött, hanem minden ember boldogulását a szívén viselte. A ház, a hely és Mikszáth szellemét és szellemiségét ezután Szászi Zoltán, író, költő idézte meg.

Az emlékkő megkoszorúzása után egy rövid, az emlékházhoz vezető sétán az új „többdimenziós táblákkal” ellátott Mikszáth emlékhelyeket a Mikszáth Ház egykori lektora és mindenese, Böhm András (Zsély) mutatta be. Első állomás maga a szülőház helye és a vele szemben álló Mária-szobor, a második a Szent Vendel-kápolna, a harmadik az egykori kovácsműhely, a negyedik Mikszáth Mariska és a Mikszáth szülők sírhelye volt.

Utóbbin olvasható az édesapa, Mixadt János neve. Ezt a vezetéknevet örökölte Mikszáth Kálmán is, melyet először selmecbányai tanulmányi idején Mixáth-tá, majd Budapesten alakított át az általunk is ismert Mikszáth névre. A további táblák a savanyúvízforrás és az egykori vízimalom helyét jelzik, ezek meglátogatására ezen a sétán nem jutott idő.

Az Emlékház előtt, az 1997. január 17-én felavatott bronzszobor (Gáti Gábor alkotása, eredetileg a ház udvarán állt, 2008-ban került a mostani helyére) előtt Híves István és Híves Boglárka rövid fellépése után Jarábik Gabriella foglalta össze a ház és a kiállítás történetét, ajándékokat is átadva a  jelenlévő és majdan érkező látogatók részére.

A külsőleg két éve rendbetett emlékházban egy új, állandó tárlatot álmodtak meg. Megjegyezve, hogy „még maga az író is megirigyelhette volna, olyan regénybe illő helyzetekbe kerültek az alkotók és alkotói csoportok a 2021-ben kialakult járványhelyzet miatt határon innen és túl”. Határon inneni és túli, s talán némi égi segítséggel is megszületett a kiállítás koncepciója és két kreatív csapata, akik „kiállítás vizualitásának a megalkotásában a játékosságra, a színességre és az áttekinthetőségre helyezték a hangsúlyt”.

Ezt követően szintén nemzetközi összefogással, szinte csodával határos módon összejött a megvalósításhoz szükséges anyagi fedezet is. A másik ajándék a faluban elhelyezett, a fentiekben említést nyert emlékhelyek kialakítása volt, ahol Mikszáth Kálmán gyerek és ifjú korában sokszor megfordult és sok-sok ihletet kapott. Megalapozva velük a későbbi író pályafutását és kihagyhatatlanul a szülőföld szeretetét. Harmadik ajándékként minden jelenlévő megkaphatta az egészen frissen, a nyomda illatát még magában rejtő tárlatvezető katalógust.

Az előadás után a jelenlévő intézmények és szervezetek Mikszáth-szobor tövében helyezték el az emlékezés koszorúit.

A rendezvény záró részében nyílt meg hivatalosan az Emlékház új kiállítása, melynek kurátorai Praznovszky Mihály, Kovács Anna és Jarábik Gabriella voltak. Látványtervét, kivitelezését Gocoň László, Németh Gergely, Tarr Kálmán és a MNU Creatíve – Németh Zoltán készítették el. Szövegeit Karol Wlachovský és Antal Anna fordították. Hosszú a támogatók, együttműködő partnerek, kivitelezők  listája, melyet a bejárat melletti táblán olvashatnak el az ideérkező látogatók.

A bejáratnál Balogh Gábor mondott pohárköszöntőt. Ezt követően a tőle megszokott humorral Praznovszky Mihály mutatta be a kiállítást. Mit lehetne ebből kiemelni. Sokat és keveset. Valahogy az érvényes itt is, mint Mikszáth írásaival kapcsolatban többször is elhangzott. Akkor értjük meg, ha olvassuk őket. A termeket be kell járni, a képeket, tárgyakat meg kell érinteni, sugallataikat magunkba kell szippantani.

Leülhetünk az íróasztalánál éppen alkotó Mikszáthal szemben, megtekinthetjük, hogy az évek múltával hogy is változott az arca, merre járt és mit látott. Megnézhetjük a kiállítás címét is ihlető filmet, a Szent Péter esernyőjét, ugyanezt szánházi előadásban és plakátokon, belehallgathatunk a gyermekkor, a házzal szembeni temető ihlette rémísztő világába. Ott van a családfa, a sikerek, a könyvek és nem mellékesen egy szőnyegtérkép, melyen tetszésünk szerint tehetünk utazást Mikszáth meseországában.

Hogy a mikszáthi csoda még szebb, még élvezetesebb legyen, zárásul Praznovszy Mihály mutatta be Pásztor Éva, A halhatatlan Mikszáth Kálmán c. 2021-ben megjelent könyvét a szerző jelenlétében, egy beszélgetés keretében. A kötet részletesen  leírja a Mikszáth emlékére elkészült és felavatott szobrokat és emléktáblákat, síremlékeket, festményeket és rajzokat,  valamint a nevét viselő intézményeket.

Puntigán József