15o euró, régi pénznemben 4 500 korona.  Ennyit kell összedobnunk  ahhoz, hogy Görögörszág legalább 2014-ig lélegeztetőkészüléken maradhasson. Mindenkinek. Ivan Gašparovič-tól kezdve Böske néniig Ipolyszakálloson. Robert Fico kormányfő az ország nevében pénteken áldását adta a közös mentőcsomagra, melyet szlovák részét az új parlamentnek kell majd ratifikálnia. Szolidaritás európai módra.

A görög válság mára európai toptémává vált, melyről ezekben a percekben is egyeztetnek az európai kormányfők.  Az EU még péntek este dönteni szeretne a Görögországnak folyósítandó segélycsomag részleteiről.

A válság okai

A válság  okairól már több helyütt, sok mindent leírtak. Köztük Tibi kollégánk, aki az Akropolisz lábánál szerzett tapasztalatairól sorozatban is beszámolt. Hogy hová vezet a (nálunk is megfigyelhető) szociális állam illúziója, miután a jóléti kiadások az ember fejére nőve finanszírozhatatlanná válnak, látjuk és  hamarosan érezni is fogjuk. A saját pénztárcánkon.

Egy valamikor gazdag, mára már csak annak hazudott, ellustult nép felelőtlen kormányai  felelőtlen döntéseinek számláját szegény országként most velünk fizettetik meg (kölcsönből, saját államadósságunk kárára).

Segíteni vagy sem Görögországnak?

 hirdetes_810x300  

Alapjában véve két markáns álláspont ütközik. Az egyik a klasszikus européer, technokrata hozzáállás, miszerint Európa, és a közös euró védelmére most előirányzott 110 milliárd euró (80 mld. EU + 30  mld. IMF) lényegében csak aprópénz, mely mindenképp szükséges ahhoz, hogy megelőzzük a nagyobb bajt, azaz az egész euróövezet összeomlását.

A másik álláspont a felelősség súlyát és a következmények viselését hirdeti, elutasítva a Görögországnak nyújtott pénzügyi támogatásnak ezt a formáját. Szerintük ugyanis nem a probléma valódi gyökerét oldja (értsd tovább nyújtózkodunk annál, mint ameddig a takarónk ér, miközben nem vagyunk hajlandók észrevenni), hanem csak halogat, tovább növelve a végső számlát. A csütörtöki Lámpában szereplő Juraj Karpišon, valamint  Ivan Miklošon és Ľudovít Kaníkon kivül bevallottan ide tartozik e sorok írója is.

Mi lesz a felelősökkel?

A legbosszantóbb a görög válságban az, hogy az igazi felelősök valószínűleg ismét megússzák: a görög nép és populista politikusaik, a befektetési bankok és azok menedzsmentjei, akik az adósságból menedzselt görög gazdasági növekedésből évtizedekig vígan megéltek, a hitelminősítő intézetek, az Eurostat,  a trükközésekről pontosan tudó, de felettük szemet hunyó Európai Komisszió, stb.

Ahogy blogjában Ivan Mikloš is fogalmaz, figyelemre méltó, hogy a 80 milliárd euró hitelt azok finanszírozzák majd, akiknek a  válsághoz semmi közük. Csak hogy a felelősök megússzák. Szolidaritás európai módra, valóban.

Nem mellékes az sem, hogy a hitellel immár a GDP 150 százalékáig eladósodott görög gazdaság valószínűleg sohasem lesz abban a helyzetben, hogy e hatalmas összeget valamikor képes legyen visszafizetni. Tudja ezt az EU és maga Robert Fico is. „Ez az ára annak, hogy megelőzzük az euróövezet összeomlását. Ha ugyanis Görögországot magára hagyva idővel Portugália, Spanyolország, vagy akár Olaszország is bedobná a törölközőt, az tényleg az euró végét jelentené„, érvelnek.

Az euró jövője

Kérdés csupán az, hogy a segélycsomag valóban gyógyír-e, vagy csak sima időnyerésre szolgál. Legalább pár évig, aztán majd meglátjuk. Hasonlóan a hellénekhez, amíg eljutottak idáig, és jóléti életérzésüknek egyszer csak vége szakadt. De legalább addig sem kell beszélni a valódi megoldásokról, az euróövezet szabályainak és azok betartásának  szigorításáról, a görög drachma visszaállításának szükségességéről, az államcsődök lehetőségéről.

Csak közben aktuálissá válhat a kérdés, hogy  ilyen hozzáállás mellett meddig lesz életképes az euró?

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!