Mede Feri: Ovi, szégyen és gyalázat…

Éppen szégyenkezem, nézem a felvidéki óvodák fokozatos átadásait a felújítás, rendberakás után.

Teljesen jó, oda vonzza a gyerekeket. Dicsérhetném még, hogy miért jó. De egy elképesztően keserű szájízt hoz magával az egész.

Mégpedig, ha megnézem, akkor egyetlen egy átadón sem láttam magyar jelképeket. Magyar zászlót, címert, bármit, ami arra utal, hogy itt magyar emberek magyar embereknek adományoztak, ajándékoztak valamit. Konkrétan magyarországi adófizetők pénzét a magyar kormány közvetítésével a felvidéki magyar emberek, sőt, mi több, a magyar gyermekek számára úgy hasznosították, hogy az előremutató lehetne.

   

De ha ennél nem tudatosítjuk mi, felvidéki magyarok, hogy ez honnan jött, kitől jött, és ehhez mi kapcsolódik, milyen szellemiség, eszmeiség, amit igenis a magyar nemzeti jelképek egyértelműen képviselnek, akkor azért nagyon szánni való a történet.

Akkor itt meg kell gondolnunk, hogy akkor mi tényleg magyarok vagyunk? Vagy valami szlovmagyok. Valami takony. Ki kell mondani, mert egy történet, egy tudat nélküli taknyos massza. Mert ez kőkemény szégyen, hogy sehol nem merik, nem akarják, gyávák, töketlenek.

Mit mondjak? Rettenetes.

Mede Feri: Facebook (vlog)