Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a pénzügyi tanácsadással, mint szolgáltatással semmi bajom. Egy természetes folyamat eredményeképpen jött létre egy olyan korban, ahol a pénz áll az emberi törekvések középpontjában. (Hogy ez mennyire természetes, abba most ne menjünk bele.) Nem csoda hát, ha a pénzügyi szolgáltatások tömkelegében kialakult egy új szakma, mely arra hivatott, hogy az egyszerű földi halandót eligazítsa a hitelek, biztosítások és befektetések sűrű útvesztőjében. Vagy, ahogy maguk a pénzügyi tanácsadók magyarázzák: ahogy az ember orvoshoz megy, ha beteg vagy ügyvédet keres, ha jogi problémái vannak, ugyanúgy pénzügyi tanácsadóhoz fordul, ha kezdeni szeretne valamit a pénzével. Nem érthet mindenki mindenhez, ezért kell szakemberhez fordulni… bla-bla-bla. Nem azért bla-bla-bla, mert hülyeség, hanem mert párszor már végighallgattam, s picit unom. De tettől még egyetértek vele. Van azonban pár dolog, ami zavar benne. Vegyük sorra őket.

    • Szakképesítés

      Egy orvosnak, ugye, hat évig kell izzadnia az egyetemen, hogy oklevelet szerezzen, egy ügyvédnek ötöt. De hozhatnék egyszerűbb példákat is, mert egy kőművesnek, villanyszerelőnek vagy cukrásznak szintén iskolai képesítésre van szüksége, hogy gyakorolhassa a szakmáját. Velük ellentétben a pénzügyi tanácsadók semmilyen intézményesített szakképzésben nem részesülnek. Vannak tanfolyamaik – amikre az a „belépő”, ha szereznek x potenciális ügyfelet, akiknek pénzügyi analízist készítenek -, de gyakorlatilag nem mennek át semmilyen szűrőrendszeren, ami a szakma elitje által összeállított kritériumrendszernek nem megfelelőket lekoptatná. Így nincs a potenciális ügyfélnek objektív támpontja, hogy melyik tanácsadót érdemes keresni, ill. messziről elkerülni.

        • Szakma vagy alkalmi munka?

          Pont emiatt nagyon attraktív az egyetemisták körében, akik kitűnő alkalmi munkát látnak benne, amellyel relatív kevés energiaráfordítással sok pénzt lehet keresni. Nem a szakmájuknak tekintik, hanem csak jövedelem-kiegészítésnek, mellyel a tanulmányi költségeiket (esti szórakozásaikat, költséges hobbijaikat vagy egyéb hóbortjaikat) fedezhetik. Márpedig így nehéz megfelelni annak az alapelvárásnak, hogy a pénzügyi tanácsadó legyen naprakész és jól informált a pénzügyi piacon. Ha viszont ez hiányzik, akkor elveszíti a létjogosultságát maga a szakma. Mert, ugye, hogyan forduljak valakihez tanácsért, aki szintén csak a szabadidejében (hobbiszinten?) foglalkozik vele. (Arról már nem is beszélve, ha valakinek ez nem más, mint a kiút a munkanélküliségből…)

            • Díler vagy tanácsadó?

              A gyakorlat azt mutatja, hogy sokszor nem is kell tanácsért fordulni, hanem maga a tanács üldöz keres fel minket. Nem tudom, van még olyan – mondjuk frissen végzett 20 és 30 év közötti – ember, aki nem kapott legalább egy telefonhívást egy bájos hangú hölgytől (jobbik eset) vagy egy felettébb udvarias, az artikulációra nagyon odafigyelő férfitól (rosszabbik eset), amiben a másik fél felajánlotta a szolgáltatásait? Nem, nem a szextelefonról beszélek, hanem arról a bevett szokásról, hogy a pénzügyi tanácsadók nagy része dílerek módjára próbál ügyfelekhez jutni, vagyis maga keresi fel őket. Sajnos ebbe a hibába sokszor azok is beleesnek, akik az előző pontokban még kiállták a próbát. És ez nagy kár. Értem én, hogy gyerekcipőkben jár a szakma, hogy kevesen tudnak még ezekről a lehetőségekről, hogy valahogy el kell jutni az emberekhez, de nincs ennek valami kevésbé illúzióromboló módja? Mert mit gondoljon az ember arról a termékről/szolgáltatásról, amit szinte rá akarnak sózni? Nem az a jó áru és szolgáltatás ismérve, hogy sorba kell állni érte, olyan nagy a kereslet rá? Lehet, hogy csak én vagyok túl gyanakvó, de bennem mindig bizalmatlanságot szül, ha valamit minden áron rám akarnak sózni. S nem a bizalmamat kéne megszereznie annak, aki azt akarja, hogy rábízzam a pénzem?

                • A bőség zavara

                  Az előző pontok következménye, hogy elszaporodtak a pénzügyi tanácsadók. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a pénzügyi tanácsadóknak álcázott szélhámosok. Akik csak a saját pénztárcájukat nézik, s gyorsan szeretnének sok pénzhez, az ügyfelük pénzéhez jutni. A baj csak az, hogy az ember nehezen tudja kiszúrni őket, így könnyen beleesik abba a hibába, hogy kollektíven elítéli elutasítja őket. S ez meg azok kárára megy, akik tényleg becsületesen végzik a munkájukat. Akik megértették, hogy számukra az elégedett ügyfél a legjobb reklám. Akik a kliensük érdekeit tartják szem előtt, mert tudják, hogy hosszú távon az az ő érdekük is.

                  Mert vannak ilyen pénzügyi tanácsadók is. Csak meg kell őket találni.

                   hirdetes_400x285  

                  (Nevek és telefonszámok a szerkesztőségben. Valamiből fel kell tartanunk a portált, na.) J

                  Megosztás:

                  Tetszett önnek ez a cikk?

                  Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

                  Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!