Jó fél évvel az első kétfordulós szlovákiai roncsdíj „sikerességét“ követően kormányfőnk felvetette a harmadik forduló bevezetésének ötletét. Azt állítja, hogy az akció sikerességéhez nem férhet semmi kétség, mivelhogy megmentette az autóipart és a munkahelyeket. Erről a témáról még jó egy hónappal ezelőtt beszélgettem Párkányer kollégával pár habos mellett, ahol a sok más teória és a szokásos nőügyek mellett ez is szóba került.

Egy-két következtetést mindenesetre simán le lehet vonni. Pl. ha nincs a szlovák roncsdíj, akkor nem biztos, hogy a Volkswagen itt kezdi gyártani az új modelljét. Meg persze gondolom több lett volna az elbocsátás a szlovákiai gyárakban. De ami késik, nem múlik, mondhatnánk realista hozzáállással, hisz a konkurencia nagy, a kereslet kicsi, így csak idő kérdése, hogy mikor fogják újra drasztikusan csökkenteni a dobozok gyártását a szalagokon. A szlovák gazdaság motorja pedig – nyílt titok, – hogy az autóiparra épül. Ha az autóipar haldoklik, akkor a gazdaság is. Kormányunknak érdeke, hogy minél tovább lélegeztető gépen tartsa az autóipart, még ha a lakosság el is adósodik. (Erről már korábban írtunk.)

iaa-frankfurt-2009-bDe a roncsdíj sikerességét csak a honi kormány állítja. Biztos tapasztalt hivatalnokaink vannak, akik testre szabott statisztikát tudnak csinálni. A külföldi sajtó, pl. a magyar vagy a cseh, ill. más európai országokban bevezetett roncsdíjról már realisztikusabb képet adnak. Egyedül a németországi roncsdíj volt sikeres, a többi ország roncsdíja (francia, olasz, román…) sikerességben igencsak vitatható és gyenge eredménnyel zárult. Pl. a szlovákiai roncsdíjból vett dobozok 90%-át külföldön gyártották. Igaz ugyan, hogy megdobta a GDP-t plusz 0,05 %-al, de az vajmi kevés a 6-7 százalékos idei visszaeséshez képest. Szóba került, hogy a roncsdíjnak csak akkor lenne pozitív hatása a honi gazdaságra, ha csak a Szlovákiában gyártott autókra lenne érvényes. De Párkányer kolléga rögtön elvetette ezt az ötletet, mert az EU-ban ez igencsak diszkriminatív jelleggel bírna, és az EU ezt nem tűrné szótlanul. Ja, rögtön eszembe jutottak az olcsó spanyol és olasz tablettás borok, meg a pancsolt rozé.

A roncsdíj amúgy nem véletlenül került szóba. A múlt héten hagyott jóvá a cseh kormány egy krízisellenes csomagot, amely a roncsdíjat is tartalmazta. A 230 milliárdos deficit mellé még kidobnak 3 milliárdot az ablakon. Az idei évben ritkán lehetett egyetérteni Václav Klaus cseh államfő kijelentéseivel, de ami a krízisellenes csomaggal kapcsolatos véleményét érinti, azzal teljesen egyet lehetett érteni. A roncsdíjat ő is igencsak ellenezte. A teljességhez hozzátartozik, hogy a cseh krízisellenes csomag még olyan dolgokat is tartalmaz, mint pl. az anyasági, ill. a nyugdíj. Szóval csupa olyan területet, amit a krízis érint a legkevésbé. Néha elgondolkozik az ember, hogy ezek tényleg komolyan gondolják-e, amit csinálnak. Amúgy a cseh szakemberek 99 %-a hülyeségnek tartja a csomagot, a roncsdíjat pedig értelmetlennek, hisz csak a német autóipar profitálhat belőle. Nem is beszélve arról, hogy igencsak diszkriminatív a többi iparággal szemben.

iaa-frankfurt-2009A napokban volt a frankfurti autószalon is. Érdemes megemlíteni, hogy az autógyárak képviselői elég vehemensen szólaltak fel a roncsdíj érdekében, és kérték a kormányokat, hogy újra vezessék be a roncsdíjat. Főleg a német és az angol kormányt. Ezt pl. John Fleming hangoztatta, a Ford európai részlegének a főnöke, de a Toyotás Tadashi Arashima is szeretné, ha meghosszabbítanák a roncsdíjat legalább a jövő év közepéig. Carlos Ghosn, a Renault főnöke, pedig fokozatosan pumpáltatná a roncsdíjat az autóiparba.

A Škoda elnökségének az egyik tagja mondta lírai érzékkel, hogy a roncsdíj olyan az autógyáraknak, mint a drog. Ha nem kapják meg, akkor már jelentkeznek az elvonási tünetek.  Pár héttel a német roncsdíj lejárta után a német gyárak pl. már kezdenek átállni a rövidített munkaidőre. Ha nem lesz újabb roncsdíj, akkor az évi 3,8 millió legyártott német kocsi előrejelzések szerint visszaesik legalább egy millió darabbal. Persze ha beindul a gazdaság, és újabb növekedésnek lehetünk tanúi, akkor a kereslet is növekedni fog az autók iránt. De eddig ez elég kérdéses.

 hirdetes_810x300  

iaa-frankfurt-2009-cA frankfurti autószalonnak azért volt egy másik érdekessége is (már hogy egy cseppet elkanyarodjunk a roncsdíjtól). Mégpedig az, hogy eddig soha nem hangzott el annyiszor egy autókiállításon az elektro, vagy a hibrid szó, mint Frankfurtban. Szinte majdnem mindegyik nagyobb autógyár előrukkolt valami hibriddel, vagy teljesen elektro meghajtású motorral. Ezek a kocsik állítólag két-három éven belül szériagyártásban is megjelenhetnek a szalagokon. Azért kíváncsian várjuk, hogy mi lesz belőlük. Remélem az egészséges konkurencia leviszi az árukat. Mert pl. a Toyotának, gyenge szóviccet használva, priusza van a téren, és előnyt így élvez a többiekkel szemben. Bár igencsak drágán adja a szekeret.

Az elektromobilok már abból a szempontból sem elhanyagolhatóak, hogy egyes vélemények szerint 5 éven belül nem lesz elég kőolaj. Azért ez egy elég horrorisztikus kijelentés, de megfontolandó. Ha nem is 5 éven belül, de előbb-utóbb mindenképpen kifogyunk belőle. Mert gondoljunk csak bele: az Economist alapján előrejelzések szerint a jelenlegi 600 millió automobilból a Földünkön ezzel a nekifutással 2050-ben (röpke 40 év múlva) 3 milliárd kocsi lesz. Pláne, hogy ma már szinte fillérekért lehet autót venni (itt gondoljunk pl. az indiai Tata Motors alig több mint 1000 euróért megvehető legújabb dobozára). A kérdés tehát, hogy hogyan birkózik meg majd a Földünk ennyi kocsival. Három milliárd nem piskóta. Akik nagyvárosban élnek, ill. jártak már ilyenben, azok biztos tapasztalták már a dugók fogalmát. Még régebben írtunk egy közlekedési körképet, amit olyan bevezetőnek szántunk a témában (nem hittem volna, hogy a roncsdíjjal fogom még összefüggésbe hozni). Egy ilyen gondolatmenettel cseppet nevetséges az egész roncsdíj és az autóipar támogatása. Mert mintha magunk alatt vágnánk a fát. Támogatjuk a gépkocsigyártókat, hogy minél több autót gyártsanak és adjanak el, közben meg panaszkodunk, hogy már most is kibírhatatlanul sok kocsi szaladgál az utakon. A dugók és a szmog  pedig elviselhetetlen. Ha sok mindenre nem, erre az egyre mindenképp rámutatott a pekingi olimpia. És az még csak egy kis porszem a nagyvilágban.

Az egész koncepció rossz. Nem az autóipart kellene támogatni. Ha nagy a konkurencia, vagy csökken a kereslet, akkor minden cégnél természetes a visszaesés, a leépítések és a gyártás minimalizálása. Ez természetes dolog egy cég életében. Inkább abban kéne gondolkodni, hogy az elbocsátott autóipari dolgozóknak más munkát találjunk, ill. olyan szférát támogatni, amelynek van alapja és jövője, mint pl. az élelmiszeripar, textilipar, energetika, stb. Mert az emberek esznek, ruhára szükségük van, és energia nélkül nem tudják nézni a Mónika showt. Míg az autó az olyan, hogy ha van, az néha jó dolog, ha meg nincs, akkor legalább nem csökkenti a családi kasszát. Ha nézzük a mezőgazdaság többéves haldoklását, ahol fillérekért veszik a gabonát, meg a szőlőt sem érdemes már évek óta eladni (mert valaki biztos keres rajtuk, de a gazda az nem), akkor az autóipar támogatása nevetségesnek tűnik. Először az alapdolgokat kell mindig megoldani, és csak utána gondolkozni a többin.

De hát ez van, ezt kell szeretni. És hát elég siralmas, hogy míg Európában pár éve büszkén vallhattuk magunkat autóipari nagyhatalomnak, ma már talán erre a kijelentésre nem kellene büszkének lennünk.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!