Előd
  • HUF: 364.41
  • USD: 1.18
  • 10 °C
  • 18 °C
Gazdaság

“Becsületesnek lenni gazdasági szempontból is a legjobb!”

Az alábbiakban Ricsi vendégszerzőnk írását közöljük.

A komáromi Selye János Egyetem Közgazdaságtudományi Kara Harsányi János Szakkollégiumának szervezésében az idén 5. alkalommal rendezték meg a Szlovákiai Magyar Fiatal Közgazdászok találkozóját az egyetem konferenciaközpontjában. A konferencia deklarált célja volt a különböző korosztályokhoz tartozó résztvevők illetve előadók közötti kapcsolatok építése mellett az is, hogy neves előadók prezentációinak segítségével megismertessen a közgazdaságtan aktuális kérdéseivel.

A háromnapos találkozó 2009. november 13-án este ünnepélyes megnyitóval és Mészáros Alajos, az Európai Parlament új szlovákiai magyar képviselőjének beszédével kezdődött. A találkozóhoz kapcsolódó 2009. november 14-én kezdődő két napos konferencián 9 neves hazai és külföldi szakember tartott előadást időszerű témakörökben.

A konferencia első előadása Az egységes Kárpát-medencei gazdasági régiók címet viselte, prezentálója Király Károly, a kárpát-medencei gazdasági együttműködést gyakorlatban is megvalósító Kaiser und König Zrt. vezérigazgatója volt. Az előadás fő fonala a vasfüggöny(ök) okozta szétszórtságból egységesülő kárpát-medencei gazdasági térben rejlő lehetőségek köré épült. Az előadó beszélt a gazdasági válságról, a jövedelem-eloszlás világszintű egyenlőtlenségeiről, illetve konstatálta azt, hogy a jelenlegi világgazdasági rendszernek rengeteg a hibája és mindenképp sok dolgon kell változtatni, ha a jövőben el szeretnénk kerülni a rendszerbe amúgy is belekódolt nagy kilengéseket.

A második előadó Pogány Erzsébet a Szövetség a Közös Célokért központi irodájának vezetője volt. A prezentáció témája a közösségszervezés. Az előadó előadásának első részében ismertette a SZAKC megalakulásának körülményeit, a szervezet múltbeli és jelenlegi feladatait és jövőbeli terveit, majd a saját tapasztalataiból merítve ismertetett pár sikeres példát a közösségszervezésre illetve építésre, valamint ezek fontosságáról és hozadékairól is tájékoztatott. Előadását a szlovákiai magyar közgazdásztársaság megalakításának előkészítésével zárta, haangsúlyozva a szakmai összefogás intézményesítésének égető voltát.

A következő előadó Felker Noémi volt a Noe´s Ark Reklámügynökségtől. Aki a Tényleg igaz a mondás miszerint a „f……. és a gyomrukon keresztül vezet az út a férfiakhoz”? című,  nagyon élvezetes előadásában a marketing fontos szerepéről hallottunk, előadó saját praxisából táplálkozó, érdekes és szokatlan marketingfogások ill. technikák példáival fűszerezve.

Ebéd után klasszikusabb közgazdasági jellegű előadásokat hallgathattunk végig. Az előadók egymásra nagyon szépen és tudatosan ráépülő előadásaikban a jelenlegi világgazdasági problémákat és azok lehetséges megoldási módjait vázolták különféle szemszögből.

Szepesi Balázs a Jelentés a magyarországi kapitalizmus állapotáról című előadásának mottója: „Manapság az a sikeres, aki buszsávban előzi a feltorlódott kocsisort és megússza”. A Közjó és Kapitalizmus Intézet ügyvivője szerint manapság a becsületességgel és bizalmi infrastruktúrával van a legnagyobb gond, azaz el kéne érni, hogy érdemes legyen becsületes munkát végezni. Jelenleg az „arcos kapitalizmus” korszakát éljük, mivel elterjedt jelenség, hogy az üzleti partnerek addig nem bíznak egymásban, nem tudnak üzleti kapcsolatra lépni, míg személyesen (face to face) nem ismerik meg jobban egymást. Az állam gyakran ellenségének tekinti a vállalkozókat, olykor betarthatatlan törvényeket hoz, a vállalkozók pedig minimalizálni szeretnék az adófizetést. A vállalkozók nem bíznak az államban, az egész helyzet azt a benyomást kelti, mintha a török megszállás idején lennénk.  A gazdaságpolitika sikere szerinte abban rejlik, hogy képes-e megteremteni a piac számára a feltételeket, mégpedig három relációban: az intézményrendszer, az értékrend és a jogszabályok stabilitása, kiszámíthatósága terén. A hangsúlynak az értékteremtésen kell lennie, nem pedig az elosztáson, tehát az életszínvonal emelkedésének alapvetően attól kell bekövetkeznie, hogy a nemzetgazdaság több, jobb, versenyképesebb terméket állít elő. A jó gazdaságpolitikának  a jó mutatók az eredményei és nem pedig a céljai, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az alapvető dolgot, hogy az állam a piaci versenyben csak „bíró” és nem „résztvevő”.

Halm Tamás a Magyar Közgazdasági Társaság képviseletében A válság és a válság kezelése: terhek és teherelosztás címmel tartott előadást, amelynek elején a válság kialakulásának menetét vázolta előbb világgazdasági szinten, majd pedig az EU, Magyarország és Szlovákia viszonylatában. Elemezte a makrogazdasági mutatókat, illetve az azokra vonatkozó prognózisokat, valamint a versenyképesség és a válság „rétegeit”. Konstatálta, hogy Magyarország esetében a világgazdasági válság begyűrűzése csak fényt gyújtott egy sötét szobában, ami által markánsan láthatóvá váltak az amúgy is meglévő problémák. Míg egyes nagyobb és zártabb gazdasággal rendelkező országoknál elég lehetett a keresletélénkítés, Magyarország  az országcsőd-veszély miatti egyensúlyteremtés elengedhetetlensége miatt, egyfajta úttörő szerepbe kényszerült. Az előadó véleménye szerint a már meghozott és a jelenleg is folyamatban lévő válságkezelő intézkedések pár éven belül újra az átalakulás élvonalasává tehetik az országot.

200911141243A konferencia utolsó szombati előadója Hámori Balázs (Budapesti Corvinus Egyetem) volt, aki A gazdasági világválság társadalmi következményei című előadásában a válság kialakulásának összetevőiről adott elő. A válság gazdasági összetevői: a katasztrofális makrogazdasági politika, a hibás és felelőtlen bankgyakorlat: (pl. Lee-féle modell a rossz hitelek összevonására ill. a hitelek ész nélküli osztogatása), a kreatív könyvelés elharapózása, a gyenge piacfelügyelet (az állam ellenőrző szerepének gyengülése, a kötvények besorolásának realitásának eltűnése) és nem utolsó sorban a túltermelési válság, amelyet a hitelezés felelőtlensége csak időlegesen elfedett, de nem oldott meg. Az utóbbi évtizedekben megfigyelhető a tér és az idő rohamos összezsugorodása, ami a szállítási módszerek fejlődése és a szükséges idő rövidülése miatt következett be. A gazdasági folyamatokra bekövetkező reakciók gyorsulnak és ezáltal a gazdasági ciklusok is rövidülnek. Ezek a dolgok szintén rizikófaktor-növelők.

A gazdasági okok mellett nem kevésbé jelentősek a kiváltó társadalmi okok. A 60-70-es évektől kezdve a fejlett világ egészében megfigyelhető a családok szétesési arányának egyre inkább kritikus méretekre való növekedése, valamint az, hogy a gyermekek közül egyre több nem családokban születik. További társadalmi probléma az individualizálódás. A csapatszellem hiánya Magyarországon különösen jelentős, pedig az összetartás nagyon fontos lenne a mihamarabbi kilábaláshoz. Szükség volna arra, hogy a társadalom tagjai az alapértékekben meg tudjanak egyezni s a gazdasági szereplők alapvető paradigmaváltására is, azaz hogy a globális gazdasági modellből a lokalitáson alapuló felé tolódjanak el a hangsúlyok. Ez azt jelenti, hogy a tömegtermelésre, nagy távolságokra való szállításon alapuló disztribúcióra épülő modell helyére, ahol az olcsón előállított, szállított silány minőségű termék kiszorítja a helyben megtermelt jó minőségű árut, a tisztességre, a bizalomra, az ember-ember kapcsolatra és a hagyományos értékrendre alapuló ún. „back to the basics” lokális elosztáson nyugvó modell lépjen.

A bejegyzés szerzőjét talán Hetesi Zsoltnak az ELTE Természettudományi Kara Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportja kutatójának a Gazdaság, olaj, válság. A növekedés vége című előadása fogta meg a leginkább, érdemes volt érte a konferencia résztvevőinek a hét utolsó napján is korán felkelni, az előző este a RÉV-ben legurított sörök esetleges utóhatásaival mit sem törődve. Az ismert előadó fizikus szemszögből arra e kérdésre próbálta megtalálni a választ, hogy mennyire növelhető még a gazdaság kibocsátó-képessége, hol vannak a gazdaság növekedésének határai.

Ahhoz hogy tudjuk, hogy hova akarunk eljutni, mindenekelőtt arra van szükség, hogy tudjuk, hogy hol állunk, pl. mint amikor egy iránytűt, térképet használunk. A gazdaság növekedéséhez alapvetően újabb erő- és energia-források bevonására van szükség, ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a világ népességszáma is emelkedik illetve a globalizációval a populáció mind nagyobb hányadának egyéni fogyasztási szükségletei is emelkednek, könnyű belátni, hogy a világ lakosságának energiaforrás-igénye gyakorlatilag exponenciális növekedést mutat.

Mai viszonylatban tehát szükséges a pazarló globalizált gazdasági rendszerekből a költség és energiahatékonyabb lokális ellátási láncok kiépítésére összpontosítani. Az energia-gazdálkodásban a fenntarthatatlan pazarlás helyett az elégségesség elvének kellene előtérbe kerülnie, másképp az ember rákos daganatként (lásd: városok növekedését) fog tovább növekedni a Föld testén, ami előbb utóbb majd hirtelen összeomláshoz vezet. Az összeomlás annyit tesz, hogy a rendszer összetettsége drasztikusan csökkenni fog – az élet „leegyszerűsödését” nem nehéz elképzelni, ha pl. arra gondolunk, hogy mi történik, ha hirtelen nem lesz (elegendő) villamos energia vagy üzemanyag.

Poór József a Selye János Egyetem tanára A válság hatásai a HR-menedzsmentre egy kelet-európai felmérés tükrében című előadásában a válságból lehetséges kilábalási irányokról tartott előadást. A prezentáció elején a válság előtti világgazdasági folyamatokat, a megatrendek főbb jellemzőit ismertette. Ezek a következők: 1) Az erőforrásokhoz könnyű volt hozzáférni (pl. pénz, föld). 2) Globalizáció – a válság előtt mindenki csak a folyamat előnyeiről beszélt: tőkebeáramlás, munkahelyek létesülése, új technológiák, új menedzsment rendszerek, viszont később manifesztálódtak a hátrányok is: helyi ipar elsorvadása, a megtermelt profit kivitele a külföldi befektető által, a transznacionális vállalat politikai befolyást majd versenyelőnyöket szerez, amely a lakosság, fogyasztók, illetve a belföldi versenytársak számára hátrányos versenykorlátozást eredményez. 3) A rendszerváltáskor a posztszocialista országok felzárkóztatásának elősegítésénél felmerült a Marshall segély módszere is, de ehelyett a transznacionális vállalatokra bízták a modernizációt.

Az előadó szerint jelenleg a hét szűk esztendő szakaszát éljük, a jövőre nézve több forgatókönyvet is el tud képzelni, a gyors, tartósabb kilábalástól egészen az ismétlődő, mély recesszióig. Hogy melyik valósul meg, azon sok múlik a világtrendeken és az egyes országokban a felelős döntéshozó személyek hozzáállásán is. A prezentáció mottója is lehetne a Machiavellitől származó idézet: „Csak a bölcs királynak lehet jó tanácsot adni”. A vállalatok esetében elvégzett felmérés azt mutatja, hogy krízisben is megpróbálnak proaktívak lenni, tehát elébe menni a dolgoknak, új utakat, lehetőségeket keresnek, amelyek által tartósan fenn tudnak maradni. Sok minden múlik azon, hogy sikerül-e visszaszerezni a válság miatt is általánosan megrendült bizalmat, aminek hiánya pl. Magyarországon nagymértékben hozzájárult a gazdasági problémák elmélyüléséhez.

Az utolsó előadó Borgulya Istvánné volt, aki A vállalati kultúra és a kommunikáció kölcsönhatásairól beszélt. A Pécsi Tudományegyetem oktatója előadásának elején a vállalati kultúra tipizálási kérdéseivel foglalkozott. Ismertette az egy-egy vállalat kultúrájának kialakulásában szerepet játszó faktorokat, konstatálta, hogy manapság a vállalati kultúrában az értékvezérelt menedzsment időszakát éljük. Ezen belül két alapvető típust különböztetünk meg: a csak shareholder érdekeket és a stakeholder érdekeket figyelembe vevő típust. Az első csak a tulajdonosok, részvényesek érdekeit követi, a kommunikációját rájuk összpontosítja. A másik típus a tulajdonosok mellett az egyéb érdekelt szervezeteket, egyéneket is megszólítja kommunikációja során, tehát az egyéb érdekelt aktorokkal: önkormányzatokkal, fogyasztókkal és külső-belső munkatársakkal is dialógust folytat. Olyan vállalati kultúrára van szükség, amely hatékonyan szolgálja az értékteremtést pl. ösztönző, értékeli a tudást, nem rivalizáló és etikus is egyben, hosszabb távon csak ez a hozzáállás lehet kifizetődő. Tipikus negatív példaként említhető a legtöbb jelenlegi krízis idején csődbement vállalkozás üzleti gyakorlata pl. a Lehman and Brothers, amely épp amiatt vált maga is hitelképtelenné, mert nem tájékoztatta korrektül a kölcsönért hozzá fordulókat.

A két nap alatt nagyon sok hasznos információval gazdagodtunk, ehhez hozzájárultak a nagyszerű előadók és a kiváló szervezés is. Reméljük jövőre repetázhatunk.
hjsz

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Philosophus
2009. nov. 23. 14:30

Jó kis rendezvény volt, köszönet a szervezőknek! http://www.bumm.sk/blog/philosopher/?p=676

tibi
2009. nov. 23. 19:40

hat Felker Noemiaval szivesen elvitatkoztam volna... eleg hulye cimet adott a marketinges eloadasanak, minthogy "Tényleg igaz a mondás miszerint a „f……. és a gyomrukon keresztül vezet az út a férfiakhoz”?" ... elegge eros feminizmusra vall a cimadas:) ... ha tenyleg marketinges eloadas volt es marketinges praktikak, akkor inkabb a nokre kellett volna osszpontositania az eloadast, mert megiscsak ok a nagyobb vasarlok ... egy ferfi egy evben ha egyszer elmegy uzletbe... a reklamok 80 szazaleka is nokre van... ferfiakra csak soros reklamok vannak meg autos reklamok... de autot egyszer vesz az ember 10 ev alatt... megaztan rendes ferfi meg nem vett sort reklam alapjan:)

Erik
2009. nov. 24. 12:29

@tibi "egy ferfi egy evben ha egyszer elmegy uzletbe" ??? wtf? Komolyan gondoltad?

tibi
2009. nov. 24. 14:04

persze... de persze nem elelmiszeruzletre meg drogeriara gondoltam:) ... en egy evben max. egyszer nezek csak el uzletbe, max. ketszer ... 365 napbol egyet ra lehet aldozni a shoppingra, de akkor is csak korbeszaladok, aztan megveszem a szukseges dolgokat... pl. legutobbi ket evben ruhat is csak Londonban vettem egy-egy alkalommal, amikor kiszaladtunk focimeccsre ... a Prime Mark-ban... fasza kis uzlet, olcsobb es sokkal minosegibb aruk vannak ott, mint a pozsonyi piacon... apropenzert sokkal tobb mindent vehet meg az ember mint idehaza

tibi
2009. nov. 24. 14:08

persze ha kell venni vlmit... pl. focicipot, siruhat.. akkor nem szarakodok vele... bemegyek az elso legkozelebbi uzletbe, aztan seperc alatt megveszem az elsot... de ez nem a shopping kategoria, ami muszaj az muszaj.... de eddig mindig szerencsem volt... multkor focimeccs utan alltunk meg egy faintos kis uzletben mert mar kellett cipot vennem focira, aztan 2000 Kc-rol le volt szallitva 550 Kc-ra, vettem melleje egy focilabdat is 720-rol volt leszallitva 270 Kc-ra... aztan csak soron szerettunk volna megallni foci utan... de ezt dobta a gep

seboka
2009. nov. 24. 15:29

off siruhat nem vesz az ember csak ugy a sarkon, az megfontolt vasarlast igenyel, legalabb annyira mint a noknel a cipovasarlas! :D on

nyomkereső
2009. nov. 24. 18:22

:)

tibi
2009. nov. 24. 20:10

@seboka: akkor en vagyok a ritka kivetel;) ... amugy megfontolt vasarlas volt: utazoborondert mentem be az uzletbe, mert a regi utazotaskamot mar leamortizaltam... aztan egy boronddel jottem ki meg egy sinadraggal... ha lett volna raktaron akcios sor, akkor lehet hogy teli boronddel jottem volna ki:)

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket