Felvidéki borászaink – Újévi borászati tanfolyam Garamkövesden

Január 23.-án, szombaton, immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre az Újévi Borászati Tanfolyam Garamkövesden. Főleg ebből az alkalomból beszélgettünk az esemény egyik főszervezőjével, a Szkala Polgári Társulás elnökével, Geönczeöl Attila agrárközgazdásszal, szőlész-borásszal. Az említett tanfolyamon kívül szóba kerültek a felvidéki borok és borászatok, valamint a „Boregylet” is.

Geönczeöl Attila Zselízen született, Párkányban nőtt fel. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett tanulmányai után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gazdasági agrármérnök szakára került. Szőlész-borász szakmérnöki diplomáját a kecskeméti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem karán szerezte. Már Gödöllőn is bormarketingből írta a diplomamunkáját, és az elmúlt tíz évben folyamatosan a borszektorban dolgozott, elsősorban Magyarországon. Volt borkereskedő, a budavári borfesztivál és nemzetközi borversenyek szervezője, az egyik szakmai lap (Bor és Piac Magazin) főszerkesztője, a magyar közösségi bormarketing szervezet projektmenedzsere. Ma is rendszeres ír több lapnak (Borigo, Bor és Piac, Élelmiszer, Pesti Műsor), ill. borbíróként részt vesz számos borversenyen, borkóstolón itthon és külföldön egyaránt. Vele beszélgettünk.

Egyáltalán honnan jött az ötlet borászati tanfolyamot szervezni idehaza?

Mindig is szívügyemnek tekintettem a felvidéki borászat fejlesztését, ill. már egyetemista koromtól kezdve folyamatosan készítek saját borokat. 6-7 évvel ezelőtt határoztam el, hogy szaktudásomat, tapasztalatomat megpróbálom szűkebb hazámban, azaz Párkány környékén is kamatoztatni, illetve segíteni az ezen a vidéken dolgozó borászatok, kistermelők szakmai fejlődését. Ebben az időben kerültem közelebbi kapcsolatba a garamkövesdi szőlő- és bortermelők polgári társulásával, melynek vezetője a 2008 év végén elhunyt Keszegh Pál volt. Az én ötletem alapján közösen indítottuk meg Garamkövesden az Újévi Borászati Tanfolyamot 2006-ban, mely mára tudomásom szerint a legnagyobb ilyen jellegű eseménnyé vált a Felvidéken. Ez egy három előadásból álló előadássorozat, melyet minden év január vége felé rendezünk meg, és próbálunk olyan előadókat, témákat hozni rá, melyek hasznosak lehetnek a helyi bortermelők, kis- és középborászatok számára. Több magyarországi és felvidéki szakember megfordult már nálunk (többek között ifj. Korpás András, Németh Attila, dr. Dula Bence, Förhénci Horváth Gyula, Dezsényi Ágnes, Román Péter) sőt tavaly egy délvidéki magyar borász, Maurer Oszkár tartott nagyszerű hangulatú előadást és borbemutatót. Idén is neves vendégeink lesznek: Földesi Gyula, dr. Csizmadia András és Györgykovács Imre garanciát jelentenek a magas színvonalra.

A 2008-as borászati tanfolyam szervezői (Keszegh Pál és Geönczeöl Attila) az előadókkal. Balról jobbra: Keszegh Pál, Dezsényi Ágnes, Bálint Sándor, dr. Dula Bence, Geönczeöl Attila

Mit lehet mondani az idei előadókról és az előadásokról pár mondatban azoknak, akik csak először hallják a neveket?

Földesi Gyula a legnagyobb hagyományokkal rendelkező kárpát-medencei borászati iskola, a budafoki Soós István Borászati Szakközépiskola igazgatója. Ezt megelőzően közel két évtizeden át igazgatta az intézményhez tartozó négyhektáros Tangazdaságot, illetve felelős volt a gyakorlati oktatásért. Kertész üzemmérnök, borász, a garamkövesdi tanfolyamon a korszerű metszés- és művelésmódokról tart előadást.

Dr. Csizmadia András budapesti gasztrofilozófus. Hogy ez mit jelent? A gasztrofilozófia nemcsak arról szól, hogy mit eszünk és miért, hanem hogy mihez mit együnk vagy ne együnk, hogy jó legyen a szervezetünknek – tehát az értelmes étkezésnek a hátterét is próbálja megvilágítani. Sőt, megpróbálja a gasztronómiát kísérő jelenségeket felvonultatni annak érdekében, hogy ennek örömeit ne csak önmagában élvezhesse az ember, hanem összes kiegészítő kellékeivel együtt: muzsikával, tánccal, műsorral, prózával – a gasztrofilozófia tehát komplex örömszerzési forrásra törekszik. Csizmadia András a Budapesti Gazdasági Főiskola KVIF karának tanára, a Bor-Schola alapítója, a Magyar Bor Akadémia tagja, több könyv (Étel-bor iránytű, Étkeink s illő boraink harmóniája, Gabonakonyha stb.) és cikk szerzője, tv és rádióműsorok szereplője. Nagyszerű előadó, az ételek és borok párosításáról beszél majd Garamkövesden, néhány kóstolható példával is szemléltetve azt.

Györgykovács Imre a legismertebb kisbirtokos borász Magyarországon. Mindössze egyhektáros birtoka Somlón található, melyen a jellegzetes somlói szőlőfajtákkal foglalkozik (Furmint, Hárslevelű, Juhfark, Olasz rizling és Tramini). Boraival a kilencvenes évek elején kezdett ismertté válni, mára gyakorlatilag elővételben elkel az éves termése nagy része, melyet a legkiválóbb éttermekben, borszaküzletekben forgalmaz kereskedője. A hírnév nem változtatta meg, szerény, a természethez alázattal közelítő ember maradt, nagyszerű példát mutatva arra, hogyan lehet egy kisebb területen gazdálkodva tisztességesen megélni. Előadására öt-hatféle borát is magával hozza. Részletesebb programot a Boregylet oldalán találhatnak az érdeklődők.

Ha már szóba került a „Boregylet”, meséljünk róla többet az olvasóknak…

A „Boregylet” (azaz Párkány-Kürt Boregylet) szó egy korábbi ötletemet takarja, amit még csak részben sikerült megvalósítani. Az alapkoncepció szerint a felvidéki borászatok összefogásáról és egy borászati-borturisztikai fejlesztési tervről, stratégiáról lenne szó. Bejegyzett szervezetet még nem alapítottunk, de már néhány rendezvény megvalósult. Az Újévi Borászati Tanfolyam mellett sikerült megszervezni egy budapesti közös borbemutatót, ahol 11 felvidéki borászat mutatta be borait a sajtónak és szakmai közönségnek. Ezt az eseményt 5-6 egyeztető

találkozó előzte meg. Elkészült a Borigo Magazin nyolc felvidéki borászatot felölelő melléklete (ezek a cikkek megtalálhatóak a Boregylet honlapján is, szerk. megj.), ill. beindítottuk a Felvidéki borászportált (boregylet.sk). A Felvidéki borászportálon terveink szerint bemutatjuk a magyarlakta területek termőhelyeit, borvidékeit, borászatokat, szőlő- és borfajtákat, valamint hírt adunk minden ezzel összefüggő eseményről, rendezvényről, borversenyről. Minél több szakmai anyagot, szakmai és adminisztrációs segédletet, előadásanyagot és videót szeretnénk ide feltölteni. Várjuk minden felvidéki magyar bortermelő csatlakozását, hozzászólását, hírét, melyeket szívesen közlünk.

Érdekes és figyelemreméltó kezdeményezés, sok sikert kívánunk hozzá. Vannak más figyelemreméltó tervei is a közeljövőben?

Fő feladatom pillanatnyilag az esztergomi Prímás Pince beindítása, szakmai irányítása. Ez a Bazilika alatti 3500 négyzetméteres pincerendszer újrahasznosítási projektje. A komplexum 2010 májusában nyit, interaktív borászati kiállítást, borvidékek alagútját, turisztikai fogadóközpontot és egy éttermet foglal magába, melyben természetesen megtalálhatóak lesznek a felvidéki borok, és bemutatjuk a régió turisztikai, agro- és borturisztikai kínálatát is.

Miféle borokból lehet majd válogatni? Melyek azok a tipikus felvidéki borok? Hogyan lehetne jellemezni a felvidéki borvidékeket?

A mai Szlovákia déli része borvidékek sorozata. Nagyszerű bortermő helyek találhatók, elsősorban a határ mentén. A szakma ezek közül a legkiválóbb adottságúnak két körzetet, a párkányit és a kürtit tartja, de nem sokkal marad le mögöttük az ógyallai, zselízi, vagy éppen az ipolynyéki sem. A hatvanas-hetvenes években több ezer hektárt telepítettek újra. Ekkor vált jellemzővé a mai, hagyományosként kezelt fajtaszerkezet, az Olasz rizling, Zöld veltelini, Szent Lőrinc hármas, melyekhez falvanként váltakozva még a Leányka, Királyleányka és a Kékfrankos csatlakozott. A kürti kutatóállomáson keresztül, elsősorban az ismert nemesítő, Korpás András munkájának eredményeképpen, számos új nemesítésű fajta is megtelepedett. Ilyenek a teljesség igénye nélkül a Pálava, Devín, Morva muskotály, André, Dunaj, Alibernet. Nagyon elterjedt még a „burgundi”, azaz Pinot fajtakör tagjai: a Pinot blanc, Pinot noir, Szürkebarát-Pinot gris, kiegészülve a Rajnai rizlinggel. Erről bővebben az “Ébredező felvidéki borászat” címmel jelent meg cikkem a Borigo magazinban.

Ön milyen borokkal, ill. szőlőfajtával foglalkozik? Van kedvence?

Boraim erős terméskorlátozással (fajtától és jellegtől függően 0,5-1,5 kg/tőke), részben oxidatív, azaz fahordós (testes, száraz fehérborok és egyféle vörösbor), részben reduktív módon (rozé, Zöld veltelini) készülnek. Évek óta foglalkozom késői szüretelésű borokkal is, Olasz rizlingből és Leánykából dolgoztam fel 2007-2008-2009-ben töppedt és aszúsodott szőlőt, a 2007-es és 2009-es félédes, a 2008-as pedig egy magas maradékcukortartalmú, 4-5 puttonyos aszúborokra emlékeztető édes tétel. A Leányka az egyik kedvenc szőlőfajtám, sajnos az utóbbi időben eléggé háttérbe szorult, pedig alacsony terheléssel igen izgalmas borokat ad. Másik mániám a Mézes fehér, mellyel mostanában kezdtem behatóbban ismerkedni. Pár mázsa szőlőt sikerült is belőle vásárolnom, azonban igazi arcát valószínűleg csak akkor fogom meglátni, ha saját szőlőből dolgozom majd valamikor.

Az elmúlt napokban nagyon felkapott téma lett a Tokaji borvidék. Mi is írtunk róla egy bejegyzést. Vajon mit szól hozzá egy szakmabeli?

A történelem furcsa játékot űzött a Tokaji borvidékkel. Északi csücske került csak a mai Szlovákiához, amit megpróbáltak többszörösére növelni. Véleményem szerint nem szabadna külön kezelni a két részt, egységes szabályozás kellene, közös borminősítéssel, marketinggel. Két név használata is teljesen felesleges, csak megzavarja a piacot. A jelenleg folyó viták inkább politikai, mint szakmai szinten zajlanak. Jelenleg a „szlovák” Tokaji nem tekinthető versenytársnak a magyar oldalon lévők számára, hiszen nem képvisel jelentős volument, komoly minőség is csak kis palackszámban, és inkább csak Szlovákián belül jelenik meg innen. Nem akarom degradálni, de a magyarországiak számára inkább csak egy bosszantó, zavaró tényezőt jelent. Tavaly spanyolországi utamon például találkoztam egy – túlbuzgó vagy szlovák rokonokkal rendelkező – helyi újságíró tollából származó cikkel, mely a Tokaj Reneszánsz szervezet kizárólag magyarországi termelők által tartott bemutatójáról szólt, és melyben úton-útfélen felemlegette, hogy van ám egy szlovák Tokajské is. Nos, szlovák Tokajik bemutatásáról külföldön nemigen hallottam még, csak ilyen piaczavaró cikkekről, írásokról. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének jó minőségű borok a felvidéki oldalon is, sőt, magyar beruházásokról is hallottam. De a helyén kellene kezelni ezt a teljes borvidék mindössze 10 százalékát kitevő területet.

Ha már a piacról beszélünk, befejezésképp még egy kérdés: Hogyan lehet versenyképesnek maradni? Hogyan lehetne a régiónk borainak hazai és külföldi elismertségét növelni?

Régiónk szőlőtermelő területein több ezer hektár szőlő található. Azonban az „árutermelő”, azaz palackos bort készítő borászat igen kevés. A szőlőtermelők nagyrészt csak hobbiszinten foglalkoznak borászkodással. A kitűnő alapanyag szlovák „sztárborászatokhoz”, nagyobb cégekhez vándorol. A haszon oroszlánrésze tehát nem a termőhelyen realizálódik. Ennek okai visszanyúlnak a kommunizmus éveibe, de a rendszerváltozás utáni magyarellenes gazdaságpolitikának, és manapság az EU-s támogatások északi irányultságának is nagy benne a szerepe. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy bennünket alapanyagtermelésre próbálnak szorítani – legalábbis addig, míg a szőlőterületeinket meg nem kaparintják, amire már számos példát látunk. Ezért fontos, hogy a magyar szőlőtermelők tanuljanak meg borászkodni, jó borokat készíteni, induljon meg a helyi eladás, borturizmus. Ez egy nehéz, lassú folyamat, hiszen a gazdák sokszor alapvető adminisztrációs és szakmai információknak nincsenek tudatában, kishitűek, és inkább az alacsony felvásárlási árakat okolják ahelyett, hogy komolyabb minőséget vagy saját borokat kezdenének el termelni. Természetesen nemcsak őket lehet emiatt okolni, hiszen hiányoznak az alapvető magyar szakmai és érdekvédelmi szervezetek, a politikusok pedig ezt a szektort (nemcsak a borászatot, hanem a kis- és középvállalkozókat, agroturizmust általában) elhanyagolták. Személy szerint a gazdasági önállóság, azaz erős kis- és középvállalkozói szektor kialakulásában látom az asszimiláció megállításának egyik leghatékonyabb eszközét.

Köszönjük a beszélgetést.

Aki többet szeretne tudni és hallani a borokról valamint a szőlőtermesztésről, az az V. Újévi Borászati Tanfolyamon megteheti. Kedvcsinálónak álljon itt egy kis képes összeállítás a korábbi borászati tanfolyamokról:

(Képek: Geönczeöl Attila archívumából, illusztrációk: Dóra, a beszélgetést összeállította: tibi és peti)