A fiúk a hátam mögött múltkor már azon viccelődtek, hogy mikor írom meg az athéni levelek 87. részét. Hogy a kíváncsiságukat kielégítsem, és persze megnyugtásul, hogy ne legyenek álmatlan éjszakáik a kérdésen való filozofálgatás közben, íme, megírtam az örömükre.

Szóval, mivel tulajdonképpen az athéni trolibuszvállalatnál „dolgoztam” (bár így idézőjelben is ez egy durva túlzás), ingyen bérletem volt mindenre, ami mozgott. Tehát nem csoda, ha nem is nagyon izgattam magam amiatt, hogy melyik járműre szállok fel, ill. hogy az hova visz. Így alkalmam volt többször is eljutni olyan helyekre, ahová tulajdonképpen nem is akartam. De olvasnivaló mindig volt nálam, meg mindenhol lehetett valami érdekeset találni, szóval ilyen szempontból annyira nem osztott, nem szorzott semmit.

kis-ortodox-templom-athen
kis-ortodox-templom-athen
Egyszer Athén egyik külvárosában sétálgattam és térképeztem fel a terepet, amikor a szemem megakadt egy szép kis körülzárt parkon hatalmas épülettel a közepén, görög zászlóval az előtérben. Mondom (eddigi tapasztalataim alapján kiindulva), hogy ez biztos valami múzeum lesz, be kell mennem körbenézni. Oda is mentem öregurasan a portáshoz, és megkérdeztem tőle, hogy mennyi a belépő. De sajnos ő egy szót sem tudott angolul, se németül, csak franciául. Szóval ő mondogatta nekem a szöveget franciául, néha görögül, én angolul némettel keverve, meg egy csepp magyarral. Azért lassan eljutottunk arra a pontra, amikor megértette, hogy be szeretnék jutni, és érdeklődök a belépőjegy ára iránt. Nem kis meglepetésemre és örömömre azt mondta, hogy a belépés ingyenes. De aztán megkérdezte, hogy miért szeretnék bejutni. További öt perc kölcsönös eszmecsere és diskurálás után kiderült, hogy a múzeum valójában elmegyógyintézet. Szóval vagy orvosi papírral vagy látogatóba lehet bemenni, de engem szívesen beenged bármikor. Megköszöntem neki a kedvességét, meg egy cseppet nevettem a hülyeségemen, hogy még „fizetni akartam az elmegyógyintézetbe”, de aztán inkább továbbálltam.

*******************************************************************************

No, hogy a 87. részben se szakadjon meg a sorozat a görög gazdasági helyzet okairól kifejtett eszmefuttatás-sorozatban, érdemes megemlíteni, hogy még január végén a cseh Lidové Noviny c. napilap csinált riportot egy nagy tekintélyű volt/jelenlegi görög politikussal, Stefanos Manos-szal. Aki nem olvasta a cikket, mindenképp tegye meg, akinek pedig nem erőssége a cseh nyelv, annak nagyvonalakban összefoglalom, hogy miről is volt szó.

Stefano Manos a riportban rámutatott a görög kormány (ill. a pártok) már sok éve húzódó rossz szokására, miszerint úgy veszik meg a választókat, hogy munkát adnak nekik. Ez így mondjuk ebben a formában leírva nem hangzik rosszul, de a lényeget majd később fogjátok látni.

 hirdetes_810x300  

syntagma-ter-athen-1024x938Egy tipikus görög fiatal elsődleges életcélja állami dolgozóvá válni. Mert miután állami dolgozó lesz, stabilitást szerez. Már sose dobják ki élete, ill. nyugdíja végéig. Igaz ugyan, hogy van formális 6 hónap próbaidő, de ha 25 évesen belép a közszférába, akkor 35 év garantált fizetése van, hatalmas nyugdíjpénzt kap, ami elhalálozása után feleségére, vagy gyerekeire száll. Mint korábban írtam, ha véletlenül megszűnne a munkahely, akkor hatalmas lelépőpénzt kap, amit a honi topvezetők is megirigyelhetnének. Míg nálunk maximum 3 hónapos fizetésüket kapják meg az emberek elbocsátásuk után, ott a magánszférában dolgozók 24, míg az állami szférában dolgozók akár 72, valahol 100 havi fizetésüket is zsebre tehetik. Vicces? Szerintem inkább siralmas.

Nem ott van az elsődleges probléma, hogy a politikusok munkahellyel szeretnék megvenni a választókat, hanem abban, hogy az állami cégekben és az állami szférában dolgozók száma már régóta elérte az abnormális értéket, és egy logikus és gazdaságos alapokon működő gazdasági rendszerben egyszerűen ez nem tud működni.

Vegyük például a görög iskolaügyet. Görögországban négyszer több tanító van, mint pl. Finnországban, ahol az ottani iskolarendszer Európa-szinten mintaértékű. A jelenlegi miniszterelnök ugyan ígéri a kiadások megnyirbálását, de emellett további 7 ezer tanítót akar felvenni, miközben már most is 80 ezerrel több van Görögországban, mint kellene!!! Szörnyen hangzik. Amikor tavaly kiírtuk a Vox Juventae-s pályázatunkat, és nem voltak köztük a bölcsészek, sok kritika ért minket. Pedig csak hasonló taktikára építettük a gondolkodásmódunkat. Nem diszkriminatívan gondolkodtunk, hanem inkább pozitív hozzáállással, hogy az emberek merjenek nagyok lenni. Hogy ne a könnyebb utat válasszák, hanem a nehezebbet. Mert most lehet, hogy meg fogok sérteni sok barátot és ismerőst, de bölcsészből túlképzés van. Bár el kell ismerni a tanítás nemes és fontos dolog, és sok hit és kitartás kell hozzá, de sok mindenhol és többféleképpen is lehet tanítani, például itt a Körképen is értelmes gondolatokkal és véleményekkel. De a tanítás nagy része amúgy is mindig a szülőre hárul. Szóval annyira nem kell ezt a fonalat túlzásba vinni, erről talán majd bővebben máshol, egy másik alkalommal.

Visszatérve a görög iskolarendszerhez, a tanítók „túltelítettségére” egy nemrég készített felmérés mutatott rá, melyből kiderült, hogy van egy sziget (Agios Efstratios), ahol 40 tanítóra jut 10 diák. Ez  megrökönyödést váltott ki  még a nem éppen túlérzékeny görögökben is. És felvetődött persze a gondolat, hogy vajon mit csinálnak a „felesleges” tanítók munkaidejükben. A legtöbben vagy taxit vezetnek, vagy a turizmusban tevékenykednek, vagy más vállalkozásban érdekeltek. Ily módon nemcsak az államtól kapják a fizetésüket, hanem mellette egy másik, állandó  bevétellel is rendelkeznek.

hydraDe ez csak a görög iskolaügy. A legtöbb görög állami cégben hasonló a helyzet. Nem volt ez másképp a görög állami repülővállalat az Olympic Airlines-nál sem. A pilóták túltelítettsége miatt, ha valaki hosszabb útra repült, akkor muszáj volt ott aludnia 2-3 napot, hogy „ne legyen szem előtt”. Hasonló a helyzet a görög nemzeti banknál, ahol durván 3000 alkalmazott van, és 200-al simán megelégednének, mert az euró bevezetése óta már csak Frankfurtban dőlnek el a fontos döntések. A görög bankban nincs sok munka, max. kávét főznek és iszogatnak az alkalmazottak. Példának még fel lehetne hozni a görög telekommunikációs vállalatot is, vagy pl. az athéni trolibuszvállalatot, ahol személyes tapasztalatokat is szereztem az ottani munkamorálról. Érdekességképpen még egy athéni buszsofőrnek pl. 200-300 euróval több fizetése van, mint egy egyetemi tanárnak.

De a görög iskolarendszerről és az ottani hangulatról majd a következő cikkemben írok bővebben. Noha nem tanultam egy órát sem a görög egyetemeken, de azért voltak és vannak görög tanárismerőseim az athéni egyetemen és a pireuszi műszakin is, akiktől elég sok belátást nyerhettem a dolgok menetébe. Addig is erő, egészség, és pihentessétek a szemeteket.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!