IMF vs. HUN – 1:0

,, Mi nem vagyunk könnyű eset, de ahogy láttam, ők sem azok.”

– Orbán Viktor –

Ahogy már az előzőkben írtuk, az IMF számtalan funkciója mellett hitellel is segíti rászoruló tagországait. Ez a szolgáltatása az, amely kapcsán az elmúlt 8 hónapban a gazdasági élet történéseitől legelzárkózottabb polgár is hallott az intézményről. Magyarország nem kér belőlük, majd mégis, aztán megint nem, de kell a hitel, amit nem akarnak elkölteni, de mégis használnák. Ezeket a kusza szálakat próbáljuk most kibogozni.

Előzmények

Magyarország 1982-től tagja a Valutaalapnak (1038,4 millió SDR-el, ami kb. 1,2 billió EUR-nak felel meg). Ezidáig kétszer folyamodott hitelhez. Először 1996-ban kért és kapott elővigyázatossági hitelt stabilitási programjának támogatására. A hitelfeltételeket teljesítette, majd 1998-ra vissza is fizette.

   

Másodszorra a Gyurcsány kormány igényelt 20 milliárd eurót a 2008-as válság enyhítésére. Míg a Gyurcsány kormány gazdasága finoman szólva hagy kívánnivalót maga után, az itt vállaltak egy nagyon korrekt megszorító csomagot tettek a Valutaalap elé (a GDP hiány 0,5%-al való csökkentése, a közalkalmazottak bérének befagyasztása, a tartalékok zárolása, a 13.havi juttatások eltörlése). A válság tetőzése miatt ezeket a feltételeket nem tudták maradéktalanul teljesíteni, így a Bajnai kormány újratárgyalást kért a Valutaalaptól. Ezek a tárgyalások is sikerrel jártak.

Újratárgyalásra az Orbán kormánynak is lett volna lehetősége, de ők ezzel nem éltek. Helyette egészen tavaly novemberig a rossz megtestesítőjeként, minden gazdasági probléma okozójaként festették le a Valutaalapot. Aztán bejelentették (mielőtt az IMF-nek vagy az EU-nak jelezték volna), hogy tárgyalnak egy újabb hitelről, amire nincs az országnak szüksége…

A novemberben történt nézőpontváltás oka nagy eséllyel az volt, hogy a kormány megneszelte, az S&P leminősítené. Egy IMF felé nyitó tárgyalás megnyugtatta volna a piacokat, csak a Moody’s bevágta a bóvli kategóriába Magyarországot, mielőtt ez megtörtént volna.

Míg az előző hiteleknél a megállapodás 2,5 hét alatt létrejött, most 8 hónap alatt alig történt érdemi előrelépés.

Török kártya…

Az időhúzás kapcsán vetődött fel a ,,török kártya” fogalma. Törökország addig húzta a megállapodást, amíg stabilizálódott a piac és finanszírozni tudta magát az IMF-től kért hitel nélkül is.

Miért kell a hitel?

Ha egy ország belsőleg nem tudja fedezni kiadásait, külső segítségre van szüksége. Nem feltétlen kell ehhez az IMF-hez fordulni, megoldható a piaci finanszírozás is. Viszont ahhoz, hogy a piacról megfelelő feltételek mellett kapjon hitelt, stabilnak kell lennie és nem csak gazdaságilag. Magyarországon a bóvilivá minősítésen kívül a politikai instabil légkör is hozzátesz a piac bizalmatlanságához. Az össze-vissza nyilatkozások, a forint ingadozása, a nemzetközi és belföldi jogot sértő törvények mind-mind eltántorítják a befektetőket az országtól.

A tárgyalások tempóját nehezítette (és máig nehezíti), hogy uniós ország az unióval történő megállapodás nélkül nem tárgyalhat a Valutaalappal. Decemberben például nem a Jézuskát várni és az utolsó ajándékokat megvenni utazott haza a tárgyaló delegáció, hanem mert az EU-nak nem tetszett a jegybanktörvény.

Karácsony után jött az egy helyben toporzékolás, közben leváltották? lemondott Fellegi Tamás, tárca nélküli miniszter, aki a tárgyalások előkészületeit hivatott biztosítani. Helyét Varga Mihály vette át és világossá vált, hogy amíg nincs engedmény jegybanktörvény-ügyileg, nem lesz előrelépés sem.

Így július 17-én, miután a parlament megszavazta a jegybanktörvény EU által kért változtatásait (csak a jegybankelnök esküje és fizetése kapcsán nem engedtek), megindulhattak a tárgyalások. Az IMF küldöttsége meg is érkezett Budapestre, tárgyaltak sokmindenkivel, köztük a miniszterelnökkel is.

A kormány továbbra is tartja, hogy semmi szükség a hitelre, de mivel a piacok türelmetlenek, fel kell venni azt…

Nemcsak a miért kell a hitel az országnak tételnél vannak ellentétek. Már a hitel típusánál is mást akar a kormány, mint amit a Valutaalap adna: Magyarország egy laza konstrukciójú elővigyázatossági hitelt szeretne, az IMF szigorúbb készenléti csomagot javasol.

Ezen kívül a jövő évi gazdasági terv is a megegyezés előtt lett elfogadva, annak ellenére, hogy az EU és az IMF a tárgyalások utáni elfogadást ajánlotta. Ráadásul Matolcsy hozta a formáját, a jövő évi terv csak akkor kivitelezhető, ha nem csúszik be semmilyen hiba. Nem támogatja az IMF az adófajtákat sem, élükön az MNB-re kivetett tranzakciós adóval, ami azon kívül, hogy több nemzetközi törvénnyel is szembe megy, lényegében a költségvetés egyik zsebébe teszi be azt, amit a másikból kivett.

De nevezzük nevén a gyereket. Nem azért kell az a hitel, hogy a brókerek megnyugodjanak, és másnaposan ne minősítsék le az országot. Hanem mert Magyarországnak pénzre van szüksége pusztán csak azért, hogy kihúzza a következő éveket és ne kelljen hozzányúlnia a jegybank devizatartalékaihoz, vagy a maradék nyugdíjpénztári tag vagyonához, esetleg a MOL részvényekhez.

Mindenesetre az első tárgyalókör lefutott.

Folyt.köv. ősszel.

~Woland professzor~

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Ajánlott írások:

A világ urai