A szlovák mezőgazdaság egyre mélyebbre süllyed. Részaránya a teljes gazdasághoz viszonyítva borzasztóan alacsony. A mezőgazdaságban dolgozók átlagkeresete több mint 100 euróval alacsonyabb más ágazatokhoz képest. A kistermelők lassan, de biztosan eltűntek az ágazatból, a termelőszövetkezetek pedig folyamatosan fogynak.
A fiatalok kevesebb mint 10%-a dolgozik a hazai mezőgazdasági szektorban, így az ágazat elöregedése állandósulni látszik. Az ágazati foglalkoztatottak száma 20 év alatt nagyjából 270 000 fővel csökkent, ami azt jelenti, hogy ma a foglalkoztatottak száma az ágazatban alig valamivel több mint 30 000. Így néz ki számokban a szlovák mezőgazdaság és még nem is vázoltam fel mindent.
A tények teljes mértékben lelombozóak és sajnos hasonló statisztikák érvényesek más közép-európai országokra is. Kereshetnénk, hogy ki is a felelős ezekért a negatív eredményekért, de hatékonyabb, ha az energiát inkább a megoldás keresésébe fektetnénk, hisz mindannyiunk érdeke, hogy javuljon a helyzet. A szlovák földművelésügyi tárca a problémát a hazai termékek iránti fokozott kereslettel orvosolná, több támogatást biztosítva a kisebb agrárvállalkozások fejlesztésére, ide sorolva az állattenyésztést, a gyümölcs- és zöldségtermesztést is.
Roló lehúzva
Üdvözlendő az effajta hozzáállás, ám szerény véleményem szerint nem elég csak a lyukakat befoltozni. Azok ugyanis csak ideiglenesek és kis idő múlva újra tátongó lyuk lesz belőlük. Mire is gondolok pontosan?
Itt az ideje, hogy ne csak különféle támogatások legyenek biztosítva a gazdáknak és termelőknek, melyek feltételeinek teljesítése egyébként nem kis fáradtsággal jár, hanem, hogy a vállalkozások és gazdák kiadásai is csökkenjenek, így bebiztosítva számukra a versenyképes és jövedelmező vállalkozási lehetőséget. Az agrárvállalkozások és hazai termelők nagyrésze nem tud megállni a saját lábán, és csak támogatásokból képes fenntartani önmagát. Ám a támogatások időről-időre elfogynak, a problémák pedig maradnak.
Ma több előírás és törvény is növeli és nehezíti a hazai gazdák termelését az Európai Unión belül. Ugyan nem vitatatom az előírások és törvények fontosságát, azonban mindannyian jobban járnánk, ha azok szigorúan be lennének tartatva minden gazdával. Nem csak főként a hazaival, hanem azzal is, aki külföldön, tehát nem az Európai Unió területén belül üzemelteti vállakozását, de főként nálunk próbálja értékesíteni termékét.
Egyre több hazai termelő és mezőgazdasági vállalkozó húzza le a rolót és jelent csődöt. Szép lassan így oda jutottunk, hogy egyre nő a külföldi behozatal, tehát az import, a kivitel, az export viszont csökken. Így vállunk egyre kiszolgáltatottabbá és önállótlanabbá. A cél egyszerű. Vissza kell adni a hazai termelők és gazdák piackedvét. Ezt persze támogatásokkal is serkenteni lehet, de főként azzal, ha a külföldi gazdákra és termelőkre is érvényesek lennének az Európa Unió szabályozásai. Persze papíron érvényesek, csak hát gyakorlatban nem egyszerű ennek a betartatása. Ugye milyen jól is hangzik ez? Persze joggal hiheti azt az olvasó, hogy a pálya oldaláról könnyű bekiabálni, ám had vázoljak fel egy problémát a sok közül, ami gátolja a fent említett cél elérését.
Szigor a hazaival, nagylelkűség a külföldivel szemben
Az Európai Unió szigorú állatjóléti és környezetvédelmi előírásokhoz köti az állattenyésztést és az élelmiszerek előállítását a határain belül. Így Szlovákiában, Magyarországon és más tagországokban is. Amíg a hazai gazdáknak be kell tartaniuk minden szigorú előírást, ami nagymértékben növeli az előállítási költségüket és így termékük árát, addig a tagországok piacaira olyan termékek juthatnak be, amelyek nem érik el, vagy nem ütik meg az elvárt és kívánt színvonalat, így olcsóbban tudják őket értékesíteni ugyanakkora, vagy nagyobb haszonnal, mint a hazai gazdák a saját drágább termékeiket.
Ez két okból is káros az Európai Uniónak. Először is, a külföldi eredetű termékekre is érvényesek a különféle állatjóléti és környezetvédelmi előírások, viszont sok esetben az Európai Uniónak nincs kapacitása ezen termékek ellenőrzésére és megvizsgálására. Így könnyen előfordulhat, hogy olyan termékek kerülnek a hazai üzletek polcaira, amelyek nem megfelelő minőségűek, veszélyeztetve így a fogyasztókat. Másodszor, a hazai gazdák a jelentős előállítási költségek növekedésének köszönhetően hátrányba kerültek a piacokon, és nehezen tudják értékesíteni saját terméküket a jóval olcsóbb, ugyanakkor minőségileg gyengébb külföldi termékekkel szemben.
Tehát amíg a külföldi értékesítő olcsón, jóformán fele annyi pénzért adja el a zöldségét, gyümölcsét, vagy más termékét, mégis előfordulhat, hogy több haszonra tesz szert, mint a hazai gazda, aki arra kényszerül, hogy jóval magasabb áron árulja a portékáját. Nem beszélve arról, hogy ki tudja, hogy abban a külfödi termékben valójában mi is van. Példának okáért megemlíteném a lassan 10 éve történt magyar paprika botrányt. Persze kicsit más az eset, hisz magyarországi cégek vásárolták fel a mérgező paprikát és keverték össze sajátjukkal. Később kiderült, a paprika aflatoxin mérget tartalmazott, amit vegyi fegyvereknél szokás alkalmazni.
Hogy miért is történhetett meg mindez? Két oka van. Nem azokat a cégeket próbálom védeni, akik ezt a paprikát felvásárolták és összekeverve a magyarral a logójuk alatt értékesítették. Egyértelműen leszűrhető viszont az a tény, hogy milyen elkeserítő, hogy olcsóbb behozni Brazíliából a paprikát, mint ittthon megtermelni. Ezen kell változtatnunk és elérni, hogy esély se legyen arra, hogy mérgező vagy káros készítményt fogyasszunk. Az első ok tehát az, hogy olcsóbb a cégnek Dél-Amerikából megvásárolni a zöldséget, mint itthon megtermelni. A második ok pedig a behozatal. Nem tudom, hogy tisztában vannak e a kedves olvasók azzal, hogy miként derült fény a botrányra. Szúrópróba szerűen. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent a felvázolt probléma mértékéről. Ki tudja hány szúrópróbán ment át eddig más káros külföldi termék és került így a hűtőnkbe.
Egymást kizáró EU-s célok
Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unió prioritásai közé tartozik a hazai gazdák támogatása, valamint a hazai gazdák termelésének mennyiségének és minőségének növelése. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy az Európai Uniónak fő irányelvei közé tartozik a nyugat-balkáni, afrikai, karibi, csendes-óceáni, ázsiai, latin amerikai, Európán kívüli mediterrán országok és egyéb országok felzárkóztatása és segítése.
A baj ott kezdődik, hogy e két prioritás néha akadályozza egymást. Az előbb felsorolt országok segítése érdekében az Európai Unió ezzekel az országokkal az évek során többnemű megállapodást kötött (politikai, partnerségi, együttműködési, stabilitási, társulási, fejlesztési és gazdasági megállapodást). A gazdasági társulás létrejötte függvényében az Európai Unió az egyes országokkal export és import kapcsolatra is szert tett. Ez a kapcsolat mindenképpen jövedelmező volt mindkét félnek és segítette fejlődésüket, előrehaladásukat. Az évek során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió nem képes, vagy nincs kapacitása az összes külfödli termék előállításának ellenőrzésére, melyek olyan országokból áramlanak be az európai piacokra, amelyekkel az uniónak gazdasági megállapodása van. Persze mindenre van megoldás, hisz például az osztrákok találtak orvosságot erre a helyzetre is, mégpedig azzal, hogy olyan törvényt léptettek életbe, ami szabályozza, hogy az üzletek polcain legalább 70 % – ban hazai eredetű terméknek kell lennie. Tehát megoldás egyértelműen létezik, csak akarat is kell hozzá. Mit kell vajon tennünk ahhoz, hogy a mi kormányunk is ilyen módon álljon ki a hazai termelők mellett és megvédje őket?
Úgy vélem, hogy szükség van a mezőgazdaság pozíciójának megerősítéséhez az EU-n belül, amit főként a hazai gazdák előnyben részesítésével és támogatásával lehetne elérni. A hazai gazdáknak több program és pályázat is rendelkezésére áll kiadásaik csökkentésére, ám amíg árbeli hátrányban lesznek a külföldi termékekkel szemben, addig a hazaiak pozíciója és piackedve is gyenge lesz. Fontos az egyensúly visszaállítása és a hazai gazdák védelmének hatékonyabb támogatása, illetve termékeik előnyben részesítése az európai piacokon. Tudatosítanunk kell, hogy őstermelők nélkül elhalványul a mezőgazdaságunk és leterítetté válunk, mint a vad a puska célkeresztjében. A fenti probléma viszont csak egy a sok közül, ami veszélyezteti a gazdákat, termelőket. A megoldáshoz vezető út több szálon kell, hogy fusson, ám csakis felszeletelve szabad a szalámit elfogyasztani, nem pedig egészben.
Rajtunk áll, hogy képesek vagyunk-e helyzetünkön változtatni és megvédeni őket. Jövőnk a mezőgazdaság megerősödésében rejlik. Hazai gazdák nélkül a mezőgazdaság jövője kétséges. Európának jól működő európai mezőgazdaságra, annak pedig erős pozíciójú és piackedvű hazai gazdákra van szüksége.
Iván Tamás
A Via Nova ICs külügyekért felelős alelnöke
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Ajánlott írások:
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
