Az Európai Unió által erőteljesen támogatott, határon átnyúló projektek komoly lehetőséget kínálnak a határok mentén, külhonban élő magyarok számára. A felvidéki magyarok esetében azonban igencsak akadozik a gépezet a határon átnyúló gazdasági együttműködés terén. Ennek okairól Horváth Csabát, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat (KRÜH) felvidéki irodájának korábbi vezetőjét, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság tagját kérdeztem.

Mielőtt belevágnánk a húzósabb részbe, röviden tisztázzuk, hogy mik ezek a LEADER társaságok, amelyekről szó lesz!

A LEADER program az Európai Unió vidékfejlesztési programja. A LEADER társaságoknak helyi kis- és közepes termelők és vállalkozók, szolgáltatók, valamint az önkormányzatok az alájuk tartozó egyéb intézményekkel, szakmai szövetségek és civil szervezetek lehetnek a tagjai. Ezek közös vonása, hogy a helyi szellemi és anyagi erőforrásokra támaszkodnak, jó helyismerettel rendelkeznek, ami elősegítheti az EU-tól jövő vidékfejlesztési támogatás hasznos elköltését. Nemzetközi együttműködésnél kiemelten a határ menti régiókról beszélünk, ami esetünkben Dél-Szlovákiát és Észak-Magyarországot jelenti.

A LEADER társaságok határon átnyúló együttműködése feltételez egy közös projektet, valamint mindkét térség esetében egy-egy „helyi akciócsoportot”. Az ilyen projektek célja, hogy külső tapasztalatok és értékek bevonásával oldják meg a térség valamilyen problémáját, vagy aknázzák ki a benne rejlő lehetőségeket. Ez leginkább a hasonló adottságokkal bíró, az országhatár mentén szomszédos régiók esetében igaz, és beletartozhat például közös marketingstratégia kidolgozása, idegenforgalmi fejlesztés, infrastruktúra-fejlesztés vagy akár egyéb vállalkozási kapcsolatok kiépítése.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Az újonnan bemutatott Baross Gábor Terv kapcsán megdöbbentő adatokkal szembesülhettünk. Dél-Szlovákia az ország egyik legfejlettebb térségéből a legszegényebbek közé csúszott le 1993 óta. Ezzel párhuzamosan Szlovákia élelmiszer-önellátása a kezdeti 90%-osról 45%-ra esett vissza. A LEADER program, a magyarországi határ menti régiókkal együttműködve, kitörési lehetőség lenne. Magyarország igyekszik is gazdasági kitörési pontokat adni az elszegényített Dél-Szlovákiának, mégsincs számottevő eredmény.

Mint mondtuk, a LEADER programba a helyi önkormányzatok, vállalkozások, civil szervezetek, tehát a gazdasági élet minden szereplője bekapcsolódhat, ami komoly lehetőség. Magyarországon leírt kormánystratégia – a Wekerle Terv – határozza meg az ún. „ötödik égtájat”, ami a Kárpát-medence gazdasági egységében gondolkozik. Ennek része a Felvidéket érintő gazdasági fejlesztési törekvés, benne a Baross Gábor Tervvel. A határ menti területek, mint például Csallóköz vagy az Ipoly-mente szlovákiai része földrajzilag egy tájat alkot a Kisalfölddel, illetve Nógráddal, de akár a hasonló helyzetű Gömört is említhetnénk. A Kisalföld vagy Nógrád déli része Magyarországhoz tartozik, viszont ezen tájak adottságai lényegében azonosak a határ mindkét oldalán. Ezért ami működik az egyik oldalon, annak a másikon is működnie kellene. Ebben a szlovákiai magyarlakta települések önkormányzatai és az ott működő vállalkozások, civil szervezetek lehetnének Magyarország partnerei. Ha a magyarországi szervek nyújtják a kezüket, akkor ezt a saját gazdasági érdekünkben is el kellene fogadnunk.

 hirdetes_810x300  

BGT

A Kárpát Régió Üzleti Hálózat felvidéki irodájának vezetőjeként az volt a feladatom, hogy szólítsam meg és hívjam el a felvidéki gazdasági szereplőket a magyarországi fél által kezdeményezett találkozókra. A számos megszólított hazai LEADER társaság közül mindössze egy jelentkezett, míg Erdély vagy a Délvidék esetében sokkal tevékenyebbek az ottani magyar szereplők a határon átnyúló együttműködésben. Itt tehát nemhogy a Magyarországgal való együttműködés lehetőségét nem használjuk ki, de még a kapcsolatfelvétel sem nagyon történik meg. A magyar állam kezdeményez, ám Felvidék esetében kevés sikerrel.

Dél-Szlovákia húsz év alatt elszegényedett, aminek elsősorban a szlovák gazdaságpolitika az oka, tehát ezek szerint szlovák oldalról – noha Szlovákia területéről van szó – nem sok segítségre számíthatunk. Magyarországnak viszont nem jogi, csak erkölcsi kötelessége a külhoni magyarok segítése, és amint láttuk, ez szervezett módon, kormánystratégia által rögzítve történik. Miért nincs fogadói hajlandóság a felvidéki magyarok részéről?

A magyar kormány részéről a folyamat kétségtelenül elindult, segítő kezet nyújtanak a dél-szlovákiai régió felzárkóztatásához. A szlovák kormány eközben sokkal kevesebb fejlesztési forrást juttat ide, mint az északi területekre, elég megnéznünk az útépítéseket, vagy akár összehasonlítanunk a munkanélküliségi arányt délen és az északnyugati járásokban. A szlovákiai magyarlakta vidék LEADER társaságai összességében több pályázati pénzt hívhatnának le, ha együttműködnének a magyarországi LEADER társaságokkal, de úgy néz ki, hogy ez sem elegendő motiváció. A dolog miértje kényes kérdés… Az érintett önkormányzatokban talán van egyfajta félsz azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi együttműködés beárnyékolhatná a viszonyukat a szlovák kormánnyal, ez pedig esetleg az állami támogatások további kurtítását eredményezhetné.

Tehát a szlovák kormánynak van nyomásgyakorlói potenciálja a magyarlakta vidékek önkormányzataival szemben, és a félelmek szerint ezt akár használná is?

Igen, meglehet, hogy ez kihat. Ezt a lehetőséget már mások is felvázolták, úgyhogy számolni kell vele.

Volt már erre példa, vagy ez csak feltevés, hogy ilyen retorziókkal szembesülhetnének az önkormányzatok?

Ez csak feltevés, de a dolog természetéből fakadóan nagyon nehéz bizonyítani, ha meg is valósul. Ami tény, hogy a déli régiók helyzete romlik. Azt kellene átgondolni, hogy ha ezidáig sem tett sokat, akkor ezután milyen gazdasági segítséget várhatunk a szlovák kormánytól. Ezzel párhuzamosan érdemes lenne megfontolni a gazdasági nyitást Magyarország felé.

horvath
Horváth Csaba

Miközben Dél-Szlovákia elszegényedett, a Garam-völgyi településeken például hatalmas, új házak sokaságát látjuk, tehát egyértelmű, hogy Szlovákia mely részére áramlik a pénz nagy része. Ez – ha nincs is leírva, vagy nem nyilvános – valószínűleg egy stratégia része, hiszen általában az szokott történni, amit a stratégia előirányoz. Emellett pedig Szlovákia minden téren, így gazdaságilag is teljes lojalitást vár el a magyar lakosságtól.

Ismerjük a két ország viszonyát, úgyhogy nem egyszerű a helyzet. Mindamellett bízunk benne, hogy a magyar kormány a saját stratégiáját folytatja Dél-Szlovákia esetében. Tudjuk, hogy ennek a stratégiának van gazdasági és nemzetpolitikai vonala is, tehát nem csak gazdasági kérdésről beszélünk. Ezt a nemzetstratégiát Szlovákia valószínűleg sérelmezi, ugyanakkor a végtelenségig nem hagyhatja figyelmen kívül a saját gazdasági érdekeit. Ebből Szlovákiának is csak haszna származna, hiszen a déli rész gazdasági felemelése nyilván jót tenne az egész országnak.

Hogy fest ugyanez a dolog erdélyi vagy délvidéki viszonylatban? Bizonyára Románia és Szerbia sem feltétlen híve a magyar nemzetstratégiának.

Az erdélyi és a délvidéki magyarok érdekérvényesítése jóval szervezettebb és erősebb, mint a felvidéki magyaroké. Ebbe a politikai, a társadalmi, a művelődési és a gazdasági szereplők összessége beletartozik. Erdélyben és Délvidéken erősebbek az egymás közti szálak, mint nálunk, s ezáltal a kormányaikra is erősebb hatást tudnak gyakorolni. Meg kell néznünk a felvidéki intézményeink, szerveink együttműködését, és láthatjuk, hogy meglehetősen széttagoltak vagyunk. Tudatosítanunk kellene itt Felvidéken, hogy hangot kell adnunk a saját érdekeinknek, mert különben esélyünk sincs változtatni a helyzetünkön. A létünk minden területén erősebbre kéne fonni a szálakat. Összefogásra, együttműködésre van szükségünk, és akkor jobban képviselhetnénk a gazdasági érdekünket is.

bgt2

Végülis eljutottunk a felvidéki magyar összefogás gyakran megfogalmazott igényéhez, kiterjesztve az összefogást a politikára, gazdaságra, művelődésre és a civil szervezetekre is. Emellett viszont a jelek arra utalnak, hogy a szlovák nemzetstratégia Dél-Szlovákia elszegényítésében érdekelt, míg a magyar nemzetstratégia ugyanezen terület gazdasági felemelését tűzte ki célul. Mi pedig – miután összefogtunk egymással – ebből a kettőből választhatunk partnert. Valóban ez a helyzet?

Ki kell mondani, hogy igen. Statisztikai adatok és a jelenlegi gazdasági mutatók állnak rendelkezésünkre, tehát tényekről beszélünk. Mint elhangzott már, Szlovákia érdeke is lenne a saját területe adott részének gazdasági felvirágoztatása, ám ehhez túl kéne lépnie bizonyos társadalmi-politikai berögződéseken.

Vésey Kovács László

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!