Így előztük meg Csehországot és önmagunkat

„Ha a reformok alaposak és mélyek, akkor működnek, és viszonylag gyors fejlődést eredményeznek az adott ország számára”.

A szeptemberi hónap kommentárjaként ezúttal Ivan Mikloš, volt pénzügyminiszter írását közöljük, mely a Hospodárske Noviny című gazdasági napilapban jelent meg szeptember 22-én.

Szlovákia – ami a gazdasági színvonalat illeti – behozta Csehországot. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia szétválásakor  kevesebb, mint a csehek kétharmados szintjén voltunk. Mi az oka ennek a sikernek? Az utóbbi hetekben több cseh és szlovák szakember és politikus véleményét olvastam ebben a témában, a különféle vélemények színes skáláját adva.

Többen a reformokat említik. Ezen kívül azt is olvastam, hogy Szlovákiában mindez az eurónak köszönhető (vagy éppen az euró ellenére), a kifejezetten alacsonyabb kiindulási szintnek, a szabadabb költségvetési politikának és hasonlók. Természetesen minden gazdasági átalakulást rengeteg tényező befolyásol, amelyek hatását nagyon nehéz pontosan meghatározni és számszerűsíteni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy Csehország befogásának hátterében főleg az a tény áll, hogy Szlovákia (sajnos, már csak múlt időt használhatok) sokkal reformképesebb ország volt.

Mi a hónap kommentárja?

A hónap kommentárja a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei:

(2012) október, november, december,

(2013) január, február, március, április, május, június, július, augusztus, szeptember,

október, december,

(2014) január, február, március, április, május, június, július, augusztus.

Ezt a feltevést legjobban a V4 országok  párhuzamos fejlődésének összehasonlítása bizonyítja a viszonylag rövid, 2004 és 2008 közötti időszak alatt. Éppen ebben az időszakban hajtottuk végre ugyanis a legnagyobb méretű felzárkózást. Míg Magyarország ez alatt a négy év alatt egy százalékkal, Csehország három százalékkal, Lengyelország öt százalékkal közelítette meg az EU-s átlagszintet, mi 16-ot ugrottunk. Ezek a különbségek  nem az EU tagságnak (közösen léptünk be a többi országgal együtt) vagy az eurózónának (senki nem volt tag a V4-ből rajtunk kívül) köszönhetők. Lengyelországgal és Magyaroszággal szemben pedig az alacsonyabb kiindulási helyzetből sem adódhattak (mert hasonló volt). A 2004 és 2008 közötti ugrás egyetlen releváns magyarázata, hogy pont 2004-től került megvalósításra a Dzurinda-kormány reformjainak többsége.

Ez az állítás nem csak a múltnak, de még inkább a jövőnek, és nem csak nekünk, hanem más országok számára is fontos. Rámutat ugyanis arra, hogy ha a reformok kellő mélységűek és teljes körűek, akkor működnek, és viszonylag gyors fejlődést eredményeznek az ország számára. Ez jó hír Ukrajnának, Moldáviának, illetve a nyugat-Balkán országainak. Megmutatkozik az is, hogy a reformok hatásai viszonylag hosszú ideig fennmaradhatnak, de ha nem folytatják, vagy netán visszavonják őket, a hatásuk fokozatosan elveszik.

   

Fico Szlovákiája ennek a példája. Az idei év első felében különösen megnőtt a külföldi befektetések aránya a V4 országaiban, de Szlovákia teljesen a háttérbe szorul. Míg Csehországban egy lakosra 71 euró, Lengyelországban 37 euró, Magyarországon 23 euró külföldi befektetés jut, addig Szlovákiában egy lakosra csak 10 euró fut be.

Ivan Mikloš, Hospodárske Noviny

Nyitókép: cas.sk

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!