A mohi atomerőmű készülő harmadik blokkjának primer körében a nyomás teszt ugyan jól sikerült, a Fico-kormány által tervezett két új blokk befejezése – úgy tűnik – továbbra is késlekedő pályán mozog.
Az INESS intézet szerint bár a kormányfő nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a késlekedést a – többek között Bős miatt is ostorozott – ENEL energetikai vállalat nyakába varrja, a valóságban a nyugat-európai nukleáris üzletág problémái köszönnek vissza a mohi helyzetből.
Maguk alá temették őket saját projektjeik
A japán Toshiba néhány héttel ezelőtt bejelentette, hogy az összes jövőbeli nagy atomerőmű-projektjét visszavonja. A lépés hátterében valószínűleg a Westinghouse nevű lányvállalatának komoly veszteségei állnak. Ez a cég a világ egyik meghatározó reaktor-készítője, most azonban a túlárazott amerikai atomerőművek miatt csőd fenyegeti.
Az ágazat másik nagy játékosa, az Avera hasonló cipőben jár. Még 2014-ben 5 millió eurós veszteséget könyvelt el, és most csupán abban reménykedhet, hogy formálisan felvásárolja őt a francia állami EDF energetikai vállalat, amihez azonban 3 milliárd euróra van szükség az államkasszából – egy olyan időszakban, mikor a francia gazdaság a deficit minden egyes tizedszázalékáért kőkeményen harcol.
Az Arevat is egy túlárazott atomerőmű, a finn Olkiluoto és a francia Flamanville vitte zátonyra (ebben az atomerőműben történt robbanás február első felében – bővebben itt).
A Roszatom könnyebben van, de…
A probléma gyökere, hogy mindkét említett vállalat ugyanazt a III+ generációs, még egyáltalán nem használt, élesben ki nem próbált reaktorokat építette meg. Közben azonban a biztonsági előírások folyamatosan szigorodnak (ez a 2011-es fukusimai atomkatasztrófával kezdődött). Az egyre szigorodó biztonsági intézkedések azonban megfojtják a vállalatokat.
Vitán felül áll, hogy nukleáris energia kérdésében nem lehetünk elég óvatosak. De ha a biztonsági intézkedések túlmutatnak egy projekt megtérülésén vagy egyszerűen nem megoldhatóak technikailag, akkor a cégek elkezdenek trükközni – pont úgy, ahogy azt tette a Volkswagen konszern a károsanyag-kibocsátási adatok meghamisításával.
A jelenlegi helyzetben még a hatalmas EDF-et is megingathatják a pénzügyi gondok. A Nagy-Britanniában készülő, közel 20 milliárd eurós atomerőmű-gigaprojekt, a Hinkley Point-i erőmű finanszírozásába már így is egyharmad részben Kínának kellett beszállnia.
Az orosz Roszatom jóval könnyebb helyzetben van. Többnyire a volt Szovjetunió területén és a fejlődő országok között portyázik ügyfelek után, ami önmagában nem probléma. A gond ott kezdődik, hogy az egyes projekteket az orosz államtól kapott kölcsönökből finanszírozzák az ügyfelek, amelyeknek adott helyzetben meg lehet a maga ára.
Mohi két új reaktora – egyelőre – elnapolva
A helyzet hasonló, mint a nagy repülőgépek gyártói között. Az egész világon csak két nagyvállalat létezik, mert a vevőkör annyira szűk, hogy a piac egyszerűen nem bírna el többet. A nukleáris erőművek piaca a gépgyártásnál jóval összetettebb (építkezés, technológia, fűtőanyagok beszerzése, kiégett fűtőelemek elszállítása és tárolása) így jelenleg 5 nagy játékos versenghet egymással, akik között a leginkább feltörekvő a kínai CGN – a cég már saját reaktorral is előrukkolt.
Összességében elmondható, hogy nem egyszerűen biztonsági kockázatról van szó, hanem finanszírozási rizikóról is. Egy atomerőmű-projekt gazdaságilag térdre kényszeríthet egy olyan kisebb országot, mint amilyen Szlovákia is – és hát melyik politikus szeretné azt visszahallani a sajtóból, hogy pénzügyi csődbe vitte az országot?
Körkép.sk, INESS.sk
Nyitókép: ppa.sk
Megosztás:
Címkék: atomenergia Főoldal gazdaság Hinkley Point magyarország mohi mohovce Nyugat-Európa paks II Szlovákia toshiba
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.