„Bár a nagy munkanélküliséggel küzdő járások számára az autópályák megépülése jótékony hatással lehet a munkanélküliség csökkenésére, ez a hatás még mindig relatíve kicsi, és a humánerőforrás fejlesztése nélkül a nyomorvölgyek helyzete nem oldódik meg” – állapította meg a Pénzügypolitikai Intézet (IFP) legfrissebb tanulmányában.

 

A Pénzügyminisztérium mellett működő szakmai csoport következtetései nyilván nem nyerik majd el a kormánypártok tetszését, tekintve, hogy az adósságplafon eltörlését épp az autópályák finanszírozásával indokolják. A Most-Híd elnöke, Bugár Béla szerint a gazdasági fellendülés miatt van szükség az autópályákra, továbbgondolva pedig az ország bizonyos mértékű eladósítására.

 

Nyilván érveket felsorakoztatni nem nehéz. A sokatmondó elszólásairól ismert most-hidas közlekedésügyi miniszter, Érsek Árpád egy interjú során elárulta, hogy néhány százmillió eurót emészt fel csak a pozsonyi körgyűrű alatti telkek felvásárlása. Érdemes hinni a szavának: saját pártjának vezére is busás haszonnal járó telekbizniszt ütött nyélbe a leendő R7-es Úszor melletti szakaszánál.

 

 hirdetes_810x300  

A képviselők elutasították Bugár telekbizniszének nyilvánosságra hozatalát

 

Mit mond a felmérés?

 

Az IFP elemzői tanulmányuk elején leszögezik, hogy Szlovákia az öt regionális különbségekkel leginkább sújtott uniós ország közé tartozik. Ez a negatív tendencia még a rendszerváltást követően jelent meg, és az azóta eltelt bő két és fél évtizedben csak romlott a helyzet.

 

Az alacsony munkanélküliséggel megáldott területek szinte kizárólag Pozsony és környékére, a Vág-mentére és a Liptó vidékére szorítkoznak, míg az ország többi részében a munkanélküliségi ráta kétszámjegyű.

 

Bár több elemzés is kimutatta, hogy az olyan infrastrukturális beruházások, mint az autópályák építése nagyban hozzájárulhat a foglalkoztatottság növeléséhez, a tanulmány nem kertel: önmagában a gyorsforgalmi utak nem hoznak áttörést, az általuk hozott pozitív hatás annyira kicsi, hogy még statisztikailag is elhanyagolható mértékű.

 

Ez a térkép igen szemléletesen mutatja be, mely területek kapták az elmúlt 15 évben a legtöbb állami támogatást. Forrás: finance.gov.sk

 

Százmilliós infrastruktúra pár százalékpont javulásért?

 

Az IFP szerint azokon a vidékeken, ahol a gyorsforgalmi út vagy az autópálya 30 percen belül elérhető, a munkanélküliség 0,9-1,6 százalékkal csökkenhet. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy a gyárak előszeretettel választják az autópályához közeli területeket, mivel a szállítási és raktározási költségeken így sokat tudnak takarékoskodni.

 

De ez csak részben igaz. Vegyük például a Jaguar Land Rover nyitrai beruházását, amelyről nemrég Peter Kažimír pénzügyminiszter azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy nem tudta meggyőzni a Jaguar Land Rovert, hogy keletebbre költözzön, mert az alkatrészek nagy része Németországból és az Egyesült Királyságból származik.

 

„A keleti országrész kevésbé volt vonzó a számukra. (…) Minden kilométer számít”

 

A tényleges pozitív hatás is sok mindentől függ. A romák által sűrűn lakott területeken például hiába van közel az autópálya, a munkaerő képzetlensége miatt a javulás mértéke elhanyagolható.

 

A másik befolyásoló tényező, a népsűrűség. Valódi javulás azokon a területeken mutatkozik egy-egy autópálya-szakasz megépítése után, amelyek gyérebben lakottak. Az új infrastruktúra elindíthatja az urbanizációt, a népsűrűség megnő, ahogy a munkaerő-kínálat is, ami vonzó lehet a vállalatok számára. Ehhez azonban olyan cégekre van szükség, akik hajlandóak oda települni – vagyis a fenti példából kiindulva megint csak a 22-es csapdája áll fenn.

 

Ennyibe kerül egy munkanélküli az államnak. Nőtt a felvidéki állástalanok száma

 

A képzettség fontosabb, mint az autópályák

 

Általánosságban tehát elmondható, hogy az autópályáknál a képzett munkaerő jelenléte jóval meghatározóbb, ha foglalkoztatottságról beszélünk. Ráadásul ennek a hatásnak az eléréséhez az első osztályú úthálózat fejlesztése is elég volna.

 

Az IFP azt is megállapítja, hogy egyes járásokban az autópályák megléte és a munkanélküliség csökkenése között valóban kapcsolat áll fenn, ám mértéke nem releváns. Különösen igaz ez a magas munkanélküliséggel bíró járásokra. Egy elméleti példával élve, a számok azt mutatják, hogy ha az R2-es Zólyomtól Rozsnyóig terjedő szakaszának megépítése és átadása 2011-ben megtörtént volna, 2016 év végéig 0,9-2,9 százalékponttal csökkent volna a járásban a munkanélküliség. Magyarul: a 23 százalékos állástalanság 5 év alatt a legjobb esetben is csak 20 százalékosra csökkent volna.

 

Pedig a becslés viszonylag impozáns adatokat mutat: 2011-2016 között 1200-3900 munkahely jött volna létre és Besztercebánya megye 31-102 millió euró pluszbevételre tett volna szert a foglalkoztatottság növelésével évente.

 

Mindez persze csak akkor igaz, ha a munkaerő-képzés érdekében az állam legalább olyan buzgón munkálkodna, mint az autópályák alatti telkek felvásárlása érdekében. Az IFP friss elemzése igazából nem azt mondja, hogy a magyarlakta vidékeknek nincs is annyira szüksége a déli autópályára, hanem hogy a kormányzat hibás politikát követ: a fejlesztéseket zárt rendszerként kezeli.

 

Mit érnek a százmilliós nagyságrendű infrastrukturális beruházások, ha az oktatásügyet leépítik, és mit ér a regionális iskolahálózat „racionalizációja”, ha mellette nincs jól átgondolt családtámogatási rendszer, amivel növelni lehet a születések számát?

 

Körkép.sk

Nyitókép: Finance.gov.sk/IFP

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!