Így vált a földművelő Felvidékből száz év alatt iparosodott Szlovákia

Szlovákia sikeres. A munkanélküliség történelmi minimumon van, a foglalkoztatottság történelmi maximumon, a (nominális) átlagbér sosem volt még ilyen magas. Mindezt köszönhetjük a gazdasági reformoknak (Dzurinda-kormány) és az uniós csatlakozásnak. Vagy legalábbis részben, mert mint minden változás, ezek is komoly áldozatokkal jártak.

 

Az egykor mezőgazdaságból élő felvidéki területek ma Szlovákia részeiként Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országához tartoznak – bár annyira le vagyunk maradva a Nyugathoz képest, hogy mindezt alig érezzük. Amikor 1918-ban létrejött az első csehszlovák állam, a lakosság két harmada élt mezőgazdaságból és csak 15 százalékuk élt városban.

 

Mára a mezőgazdaságban dolgozók aránya mindössze 3 százalék, és a szlovákiai mezőgazdasági termelés egyáltalán nem versenyképes a jóval nagyobb mértékben támogatott nyugati államok agrárszektorával.

 

Egekbe szökött a vaj ára, tovább drágulhatnak a tejtermékek

 

Ideje lenne a fejlett nyugat útjára lépni

 

A mezőgazdaságról áttértünk az iparra. A dolgozók 37 százalékát az ipari termelés és az építőipar foglalkoztatja. Ezek az ágazatok adják a szlovákiai bruttó hazai termék legnagyobb részét, és ennek is vannak hátulütői.

 

Az ipar ugyanis elsősorban a külföldi kereslettől függ, amit Szlovákia minimálisan tud csak befolyásolni. Tehát egy túltermelési válság esetén az ország GDP-je jelentősen megcsappan. A szakértők szerint azonban ez csak átmeneti állapot.

 

Ha ugyanis a fejlett nyugat-európai iparosodott országok példáját követjük, akkor az iparból idővel jelentős szolgáltatószektor növi ki magát, és az alkalmazottak nagy része már inkább ezekben az ágazatokban helyezkedik  el. Ráadásul egy több lábon álló gazdaság kevésbé kiszolgáltatott a külföldi keresletnek.

Milan Krajniak: Miért kifizetődő az élelmiszer-önellátás?

 

Nem adunk lejjebb az iparból

 

A jelek szerint azonban Szlovákiában a szolgáltatási szektorban dolgozók aránya nő ugyan, de az iparé is – mindkettő a mezőgazdaság rovására terjeszkedik. A szakértők várakozásainak azért az is ellentmond, hogy Szlovákiában a hazai fogyasztás gyenge, a kutatás-fejlesztésre szánt összegek (amelyek a saját ipari fejlesztéseket teszik lehetővé) minimálisak. Az ipari termelés alapvetően az olcsó munkaerőre igényt tartó nyugati cégektől függ, akik jövedelmüket, nyereségüket külföldre viszik. Ilyen körülmények között nehéz elképzelni, hogy iparra épülő erős szolgáltatói szektor jöjjön létre.

 

Egy kis történelem

 

Szlovákia egyébként nem rögtön Csehszlovákia létrejötte után vált iparosodottabbá, hanem már csak a késői ’50-es években. Mérföldkő volt még az 1967-es év, mikor a szlovákiai ipari termelés nagyot ugrott, és a trend a következő évtizedekben is folytatódott. A gépipar és a fegyvergyártás volt a húzóágazata a gazdaságnak. Ekkor a mezőgazdaságban a munkások mindössze 27 százaléka dolgozott.

 

 

A rendszerváltás után aztán megmutatkoztak a szocialista ipari berendezkedés hátrányai: túlzottan energia- és nyersanyagigényesek voltak a nyugati cégekhez képest. Szlovákia a szovjetunió szétbomlásával elvesztette keleti piacait, ez térdre kényszerítette a fegyvergyártást, amely rengeteg embernek adott munkát. A ’90-es évek elején az egyik legfontosabb kérdés volt Csehszlovákiával kapcsolatban a szlovákiai országrészben található fegyveripari kapacitások sorsa. Mára tudjuk, mi lett a történet vége, szinte az egész szektort felszámolták.

 

 

A ’90-es évek legnagyobb részét Szlovákia önállósodásával a vadkapitalizmus jellemezte, az iparban dolgozók aránya 30 százalék felett volt. Csak 1991-92-ben, az úgynevezett kisprivatizáció során 9676 céget magánosított az állam, 14,5 milliárd szlovák koronányi bevételt tett szert belőlük.

 

Felvidéki munkanélküliség: Három magyarlakta járás is megelőzte Pozsonyt foglalkoztatottságban

 

2004-ben jött az uniós csatlakozás, ekkor a Dzurinda-kormány reformjai már lezajlottak. A 2004-es évvel megkezdődött az autógyártók korszaka Szlovákiában, ekkor hozta Zsolnára autógyárát a KIA (a VW és a PSA után). 2009-ben Szlovákia lemondott saját valutájáról, és bevezette az eurót.

 

 

Ma egy évben egy főre vetítve Szlovákiában gördül le a legtöbb autó a futószalagokról. Csakhogy a gazdaság lassan kezd túlpörögni, viszonylag magas munkanélküliség mellett is hatalmas a munkaerőhiány, a bérek elkezdtek felfelé kúszni, a cégek külföldi munkavállalókkal csillapítanák emberigényüket. Nagy az inflációs nyomás, a reálbérek lassan nőnek, az árak emelkednek.

 

A tönkretett cukoripar

 

A szlovákiai politikában régóta vitatéma a mezőgazdaság helyzete, ám a rendszerváltás óta nem történt előrelépés. Az állattenyésztés visszaesett, a háztáji gazdaságok száma a töredékére csökkent. Az uniós szabályozások sem mindig a földművelést erősítették. A cukorkvóták bevezetése például több szlovákiai cukorgyár megszűnéséhez vezetett. A kvóták előírták, hogy Szlovákia 120 ezer tonnányi cukrot termelhet meg évente. A dolog furcsasága, hogy a hazai fogyasztás 200 ezer tonna körül mozog.

 

A cukorkvóták szeptember 30-ával hatályon kívül kerülnek, ám a  szakértők mégsem számítanak arra, hogy újra felpörögne a cukorgyártás, még kevésbé, hogy a gyárak újra megnyitják kapuikat. Valószínűbb, hogy az erősebb, mezőgazdasági érdekeltségű országok (Franciaország, Németország, Lengyelország) képesek lesznek ellátni a piaci igényeket. Vagyis marad az import, mint oly sok másik esetben is…

 

Körkép.sk, Hospodárske Noviny

Nyitókép: info.sk