26 éves kora óta mezőgazdasági szövetkezetet vezet. Korábbi agrárminiszter. Állítja, hogy lépésről lépésre kell rendbe tennünk az országot annak érdekében, hogy az mindannyiunk otthona lehessen. Vladimír Chovannal, a most alakuló DOMA DOBRE párt elnökével beszélgettünk a magyar-szlovák együttműködésről az agrárágazatban.
A Vladimír Chovannal készült beszélgetésünk első részéből kiderült:
– Miért érzik úgy a szlovákiai gazdák, hogy magukra hagyták őket
– Miért alakult meg a DOMA DOBRE párt és milyen ambíciói vannak
– Korábbi mezőgazdasági miniszterként milyen eredményeket tud felmutatni
– Mivel szeretnék megszólítani a szlovákiai magyarokat
– Mik a dél-szlovákiai gazdák legfőbb problémái
Vladimír Chovan: A magyar mezőgazdászoknak érezniük kellene, hogy képviselve vannak a parlamentben
Interjúnk második részéből kiderül:
– Hogyan kerülhetne több hazai termék a szlovákiai üzletek polcaira
– Mi a véleménye Vladimír Chovannak a kettős élelmiszerminőségi botrányról
– Mi a szlovákiai termelők legnagyobb problémája
– Mi a célja a DOMA DOBRE pártnak a választások után
Milyen értékeket képvisel az agrárpolitika területén, ami a magyar és a szlovák választóknak is szimpatikus lehet?
Számunkra a legfontosabb, hogy Szlovákia olyan legyen, ami mindig is volt: ahol minőségi hazai termékeket állítanak elő nagy mennyiségben. Az ország déli része erre alkalmas. Élelmiszeripari gyáraink Dél-Szlovákiában működtek – és oda is tartoznak. Például azok a gyárak, amelyek az egykori élelmiszeripar töredékeként itt maradtak néhány konzervgyár formájában.
Szlovákia abba a helyzetbe került, hogy a konzervzöldségek 28 százaléka származik hazai termelésből, 72 százalékát importáljuk. Hol máshol lenne a helye ezeknek a gyáraknak, mint Dél-Szlovákiában? A következő néhány évben meg kell teremtenünk ennek feltételeit. Nem állítom, hogy egy választási időszak alatt ezt el lehet érni, de a cél, hogy a hazai termelés a jelenleginél jobb számokat produkáljon.
Azt mondja, hogy kevés a szlovákiai termék a hazai polcokon. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ez javuljon?
Ma már az üzletláncok filozófiája is változik. Felismerték, hogy a fogyasztók a hazai termékeket keresik. Néhány kiskereskedelmi üzletlánc a „Z lásky k Slovensku” kampányhoz hasonló programokkal reagált a vásárlók viselkedésének megváltozására. De van olyan üzletlánc is, amely évek óta rendez görög, amerikai, francia heteket, és most először rendezett szlovák heteket a hazai termékeknek. Végre! Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy újra saját termékeink kerüljenek a polcokra, de 2017-ig kellett várni erre?
Mit lehet tenni a szlovákiai termékek hazai térnyeréséért?
Addig nem tehetünk semmit, amíg nem növeljük a termelést. Bár az üzletláncok felfogása megváltozott, azzal szembesülnek, hogy megvennék a hazai terméket, de nincs kitől. Hogyan is tudnák, ha hiányzik a gyártási bázis? Ki gyártja le a termékeket, és miből? Ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani.
Kollégánk és elnökségi tagunk, Pavol Uhrin, aki újraindította a Novofruct gyárát Érsekújvárban, együttműködésünk elején elmondta, hogy Szlovákiában lehetetlen volt nagy mennyiségben zöldséget és gyümölcsöt vásárolni a gyártáshoz. Ha nem importálnak Magyarországról, Romániából és a Balkánról, nincs alapanyaguk. Hogyan kerüljön a polcokra szlovák uborka, ha nem lehet hozzájutni?
Másrészt, hogy várható el a termelőtől, hogy kockáztasson? Miért lenne hajlandók nagybani zöldségtermesztéssel foglalkozni, ha nem tudjuk biztosítani az olyan garanciákat, mint az öntözési támogatás?
Ebben a költségvetési időszakban euromilliókat különítettek el az öntözési rendszerek felújítására, de többé kevésbé ezt is szétlopják. Ezek a pénzek azokat a térségeket illetnék meg, amelyekről már most tudjuk a vízhozam-előrejelzésekből, hogy egyes részeik 2030 nyarán nem jutnak majd elegendő vízhez.
Nem csak hogy nincs elég hazai termék a polcokon, de olyan külföldi termékek szorítják ki őket, amelyek ráadásul rosszabb minőségűek, mint Nyugaton. Nemrég zajlott egy konferencia Pozsonyban a kettős élelmiszerminőség kérdésében.
Ez politikai marketing kérdése. A legtöbb esetben olyan termékekről van szó, amelyek még véletlenül sem tartoznak az alapélelmiszerek közé, még kevésbé az egészséges élelmiszerek közé. A Coca-Cola esetében azzal foglalkozunk, hogy izoglükóz vagy cukor van benne. Helyesebb lenne a gyermekeket gyümölcslevekkel kínálni.
A valódi probléma a nálunk eladott élelmiszerek összetétele – találunk itt 0 százalékos hústartalmú virslit is – és ezek árképzése, amit külföldön ügyesebben csinálnak, mint nálunk.
Jártam egy dél-szlovákiai üzemben, ahol megmutatták: „ez a mi dzsemünk, amit 1,75 euróért árul az egyik kiskereskedelmi lánc Ausztriában. Ugyanezt a dzsemet ugyanaz a kiskereskedelmi lánc Szlovákiában 2,80-ért árulja. Mit tehetnének a gyártók?
„Jó lenne, ha odaadnák nekem, hogy nyilvánosan bemutathassuk, valójában miről is van szó” – mondtam. „Nem lehet – mondják ők – mert aztán egy darabot sem vesznek meg tőlünk”. Ez a nagy üzletláncok módszere.
Rendben, de a szabályozás a szlovákiai szervek kezében van. Miért ennyire rossz a helyzet?
Ahhoz, hogy rendet tegyünk, arra lenne szükség, amire a szlovákiai termelők már tíz éve várnak. Az állam megtudhatja, valójában milyen árrésekkel dolgoznak a szlovákiai és milyennel az importtermékeknél. Minden egyes élelmiszergyártó tudja, mi a helyzet, de nem állhat vele a nyilvánoság elé, mert az üzletláncok kidobják – és akkor vége. Üzletláncok nélkül ma nem tudják értékesíteni termékeiket. Ezek az alapvető problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Kettős élelmiszerminőség? Másodlagos dolog, amely valójában csak politikai marketing.
Mi a termelők legnagyobb problémája?
Hogy kevesen vannak és nyomás alatt állnak. Még a tejtermelők egyesületének elnökeként szerveztem egy tüntetést a tejtermelés védelmében, 2008-ban. Találkoztunk a tejgyárak előtt, kiöntöttük a tejet. Részben ennek köszönhetően lettem az agrárkamara elnöke.
Abban az időben, mikor nagyot esett a tej ára, érdekes helyzet állt elő. 2008-ban elkezdődtek az eurócsatlakozási tárgyalások, a Pénzügyminisztérium mellett működő ártanácsokat hoztak létre azzal a céllal, hogy megakadályozzák az élelmiszerárak emelkedését.
De jött a gazdasági válság, és drasztikusan zuhanni kezdtek az árak. A kereskedők pedig bejelentették, hogy nem emelnek az élelmiszerárakon – pedig a válság miatt éppen hogy csökkenniük kellett volna. Tele voltak a raktárak, hatalmasra híztak a készletek. A tej esetében, amelytől nagy mértékben függtünk, szükségünk volt az értékesítés növelésére. Ha ugyanis csökken az ár, növekszik a fogyasztás. Ez a piacgazdaság egyik alapvetése.
Eközben a tejgyárak mélyen a gyártási költségek alatt adták el a tejet és veszteséget termeltek, miközben a kereskedők változatlan árak mellett kerestek. Még azt sem tették meg, ami egy normális piacon válság idején elvárható lett volna.
A másik sokat emlegetett probléma: antibiotikumokkal tömött sertések ürüléke szennyezi a talajt a nagy állattartótelepek mellett, a közeli településeken elviselhetetlen a szag, a lakosok ingatlanjai emiatt vesztenek az értékükből. Nyáron szellőztetni sem lehet. Ki engedte be az óriástelepek dán üzemeltetőit, és hogyan lehet hatékonyan fellépni a negatív hatások ellen?
Ez Szlovákia tragédiája. Húsz kilós malacokat hoznak be az országba, hogy felneveljék őket, 110 kilósan pedig a külföldi vágóhidakra kerülnek, itt pedig nem marad más, csak a probléma. Saját bankjaink fnanszírozzák őket. Pedig van elég hazai állatartó, akik tudnának sertést tenyészteni. A legjobb politika az lenne, ha ők kapnának lehetőséget azzal, hogy stabil körülményeket teremtünk számukra. Követendő példák vannak, például Csehországban.
Igen, 10-15 évvel lemaradtunk a dánok mögött, de ma már a szlovákiai gazdák is tudnák csinálni. A feltételeket meg lehetne teremteni, de a szlovákiai cégek egyedül nem tudják felépíteni a termelést. Forráshiányosak, nincs elég tőke és beruházás. Ha forrásokat biztosítunk számukra, hogy ésszerű mennyiségi keretek között építsék ki gazdaságaikat, és támogatjuk a kocák tartását, ha mindezt hosszútávon és stabil módon végezzük, akkor a szlovákiai gazdák elhiszik majd, hogy az állam valóban azt akarja, hogy az üzletekben szlovákiai sertéshús legyen kapható.
De a dél-szlovákiai gazdák ezt már nem hiszik, ahogy a zöldségtermesztők sem. Már nem hiszik, hogy bárki hajlandó lenne őket hosszú távon támogatni, és hogy ez a támogatás nem fog állandóan változni. Ez a legnagyobb probléma. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az ország déli részéből származó termékeket támogatni kell. Ennek ellenére mit kaptak az elmúlt években?
Zárásul: ma mivel foglalkozik, és milyen tervei vannak a következő parlamenti választások után?
1990 januárjától egy szövetkezetet irányítok, amely akkoriban alig 2240 hektáron gazdálkodott és 370 embert foglalkoztatott. 1996-ban vásároltuk meg a csőd szélére kerül detrekőváraljai állami gazdaságot, amely azóta is ugyanazon cégnév és cégejgyzékszám alatt működik. Mezőgazdasági termelésből élünk.
27 éve vezetek mezőgazdasági vállalkozásokat, rövid időre megszakítva a mezőgazdasági minisztérium vezetése és az agrárkamara vezetése miatt.
Pártot alapított. Mi a célja a DOMA DOBRE pártnak a következő választások után?
Készen állunk arra, hogy a választások után a cég irodáját elhagyva a parlamentben folytassuk a munkát.
Körkép.sk/KZS, KL
Nyitókép: dennikn.sk/Tomás Benedikovic
Megosztás:
Címkék: agrárkamara agrárpárt Dél-Szlovákia DOMA DOBRE Főoldal kettős élelmiszerminőség konzervgyár mezőgazdaság miniszter párt szövetkezet termelés üzlet Vladimír Chovan
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.