A WEF margójára: Az adóelkerülési praktikák mellett talán a vagyoni egyenlőtlenségről is ejtenek pár szót

Ezen a héten a svájci síparadicsomban, Davosban a legnagyobb az egy négyzetméterre eső milliárdosok száma. Január 23-tól itt zajlik ugyanis a Világgazdasági Fórum minden évben esedékes globális csúcstalálkozója, amelyen a világ leghatalmasabb kormányzati és pénzemberei találkoznak és vitatják meg a világ ügyes bajos dolgait.

Branko Milanovic, neves egyenlőtlenség-kutató (mert a probléma külön szakterületté nőtte ki magát) szerint bár a Davosban diskuráló globális elit szóban mind egyetért az egyenlőtlenség, a szegénység és más problémák felszámolásával, a gyakorlatban azért arra is marad idejük, hogy megvitassák az adóelkerülési praktikák finomítását, hogyan lehet megtörni a szakszervezeteket, vagy hogy hol milyen módokon lehet fillérekért hozzájutni a privatizációban kiárusított cégekhez. (Milanovicot egyébként a Mandiner.hu ugyanebben a témában bővebben is idézi itt)

A vagyoni egyenlőtlenség elmélyülése a luxuskörülmények között tárgyaló elitet talán annyiból mégis izgatja, hogy a végletekig globalizált világban, ahol minden mindennel összefügg, a szegénység mélyülése és a gazdagok brutális gyarapodása tovagyűrűző társadalmi feszültségeket okozhat. Ilyen a migráció, amihez nem csak a háborúk járultak hozzá, hanem az is, hogy a fejlett nyugati gazdaságok nem teljesítették vállalásukat, hogy GDP-jük 1 százalékát az afrikai és közel-keleti szegénység felszámolására költsék. Az eredmény egy Európát majdnem maga alá temető migrációs hullám, amely még nem ért véget.

   

De másfajta társadalmi feszültségek is kialakultak: már nagyon régen tüntettek annyian a globalizáció ellen, mint az elmúlt időszakban (G20-csúcs), és bár a világsajtó óvatosságból idén igyekszik kevesebb hírt közölni a davosi tárgyalások fényűző pompájáról, és többet a Donald Trump ellen tüntetőkről, a tényeken ez nem változtat: a globalizáció hozadékait a tehetősek fölözik le, a munkások bére pedig világszinten csak 2 százalékkal emelkedett.

Oxfam-jelentés: A leggazdagabb 1 százalék birtokolja a globális vagyon 82 százalékát

Az egyszerű emberek szemével

De hogy ne csak negatívumokat említsünk, a WEF honlapján nemrég közzétett elemzés ad némi reményt arra vonatkozóan, hogy egy olyan magasröptű intézmény, mint a Világgazdasági Fórum is képes a hétköznapi emberek szemével nézni a világot.

Az idei csúcstalálkozó hivatalos központi témája a társadalmi egyenlőtlenség. A WEF 2017-ben dolgozott ki egy olyan mutatót, amely a közgazdászok által istenített bruttó hazai termék (GDP) helyett már azt is figyeli, hogyan oszlik meg a társadalomban az ország által megtermelt jövedelem és vagyon, milyenek az egészségügyi kilátások és a széndioxid-kibocsátás.

Magyarul: az új mérőszám azt figyeli, hogy a jövedelem- és vagyonelosztásban mennyire részesülnek a háztartások.

Szlovákia a fejlett országok között

Az elemzés furcsasága, hogy Szlovákia a 29 „fejlett ország” között kapott helyet. A Visegrádi Négyek közül ez a „megtiszteltetés” csak neki és Csehországnak jutott ki. Magyarország, Lengyelország és Románia pedig a feltörekvő országok kategóriájában szerepel.

Ami az új mutatót illeti, az úgynevezett inkluzív növekedési index (IDI) tekintetében Szlovákia a 20. helyen áll, Csehország a 15. helyen. Magyarország a feltörekvők között a második, IDI mutatója 4,74, ezzel megelőzi az USA-t (ahogy Szlovákia is a maga 4,9-es értékével).

Érdemes azonban a trendet is figyelni, vagyis azt, hogyan alakult a mutató az elmúlt 5 évben. Eszerint a háztartások bevonása a vagyonelosztásba Szlovákiában, az USA-ban, Írországban és Új-Zélandon romlott legtöbbet 2012-től.

Érdemes még kiemelni, hogy ha nem teszünk különbséget fejlett és fejlődő gazdaságok között, összesítésben Magyarország Szlovákiától alig lemaradva a 22. helyen végezne.

A fenti mutatót kevesen tartják szimpatikusnak, ami érthető, hiszen olyan adatokkal is dolgozik, ami a gazdasági növekedés kizárólagosságát kérdőjelezi meg, hiszen az egyáltalán nem figyeli a vagyonelosztás mértékét. Szlovákiában például több mint 60 ezer dollár az egy főre jutó GDP, de ebből a háztartások nagyon keveset érzékelnek.

Az IDI mérőszáma sem éppen a legpontosabb. Nem veszi figyelembe például a regionális különbségeket, az oktatás mértékét, vagy az adott ország gazdasági kiszolgáltatottságát. Az államadósság egy dolog, de teljesen mást jelent Nagy-Britannia 90 százalékos államadóssága, mint a külföldi autóvásárlásoktól szélsőségesen függő Szlovákia 52,3 százalékos államadóssága.

A teljes WEF-elemzés angol nyelven ide kattintva olvasható. 

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: thehindu.com