Szombaton volt tíz éve, hogy a Lehman Brothers, az USA egyik legpatinásabb és legjelentősebb befektetési bankja csődöt jelentett, aminek következtében 600 milliárd dollár tűnt el a süllyesztőben, és hivatalosan is kezdetét vette a világtörténelem második legnagyobb gazdasági válsága.
A hatásait a mai napig nyögjük. Az amerikai ingatlanpiaci buborékból kiinduló krízis átcsapott gazdasági válságba és az egész világra kiterjedt. Európában térdre kényszerítette a déli országokat, elindult az európai hitelválság, amely miatt csődöt jelentett Görögország. A görög mentőcsomag az Európai Unióban kínos politikai kérdéseket vetett fel a tagállamok megbízhatóságáról (a görögök ugyanis meghamisították adataikat), és a déli országnak nyújtott hatalmas mentőcsomag körüli vita megbuktatta a 2010-2012 között regnáló szlovákiai Radičová-kormányt.
Amerikában a mai napig zajlanak a kártérítési perek, a Lehman Brother felszámolása még mindig nem zárult le, és más bankok is keményen harcolnak, hogy minél kevesebb bírságot kelljen kifizetniük. Jellemző, hogy a döntéseikkel válságot előidéző menedzsereket nem vonták felelősségre, többnyire a bankok és pénzintézetek kaptak nagyösszegű bírságokat, amelyeket természetesen nem a menedzsereknek, hanem a részvényeseknek kellett kipengetni.
Hová tűnt 600 milliárd dollár?
Persze, történtek bírósági döntések, amelyek a befektetők pénzének legalább egy részét visszajuttatták a károsultaknak. Ám ez alig éri el veszteségeik 35 százalékát. Magát a Lehman Brotherst a brit Barclays bank vette át, annak minden követelésével, értékpapírjával együtt – de a 600 milliárdos tartozását azonban nem, így egy rendkívül előnyös üzletet üthetett nyélbe.
Honnan származik ez a 600 milliárd dolláros adósság? A Lehman elsősorban lakossági jelzáloghitelezéssel foglalkozott, és az úgynevezett másodlagos jelzálogpiac legnagyobb szereplője volt. A subprime, vagyis nagyobb kockázatú jelzáloghitelekből havonta 50 milliárd dollárnyit helyezett ki. Ez gyengébb besorolású, nagy kockázatú jelzáloghiteleket jelentett, amelyeket magas kamatra adtak az ügyfeleknek, akiknek gyakran még fedezetük sem volt. De mivel Amerikában akkoriban mindenki azt hitte, hogy a lakásárak csak felfelé mehetnek, ezért ezt senki sem vizsgálta. Pontosabban nem egészen ezért.
A subprime, gyenge hiteleket ugyanis a nagy befektetőbankok egymás között is adták-vették. De nem egyesével. Leegyszerűsítve a dolgot, csomagokban adták el a hitelpiacon. A csomagokban kezdetben többségében voltak a jó, fedezettel és fizetőképes ügyfelekkel biztosított hitelek. Az idő múlásával azonban egyre több subrime hitelt kevertek belé. Hogy a csomag értékét és jó besorolását ne vesszék el, a csomagokat is nagyobb csomagokban keverték össze, „hígították” őket, hogy a sok kockázatos, rossz hitel elvesszen a többi között. Ám a bonyolult, szinte követhetetlen láncolatban idővel túlsúlyba kerültek a rossz hitelek. A nyilvánvaló veszély ellenére azonban a biznisz úgy mint tovább, mint addig.
Miért nem kongatták meg időben a vészharangot?
Miért nem változtattak rajta? Azért, mert a menedzserek, brókerek nem a végeredményért, hanem az ügyletek után kapták egetverő jutalékaikat. Mintha nem számított volna, milyen üzletet kötnek, jó-e vagy sem, csak kössenek – és már dőlt is a lóvé. Természetesen a nagy hitelminősítő cégek is felelősek, akik lényegében szemet hunytak a gyakorlat felett.
2008-ban , amikor a bimbózó válság miatt az amerikai álommal ellentétben 4 százalékkal zuhantak meg a lakásárak, a Lehman Brothers kinnlevő hiteleinek nagysága 680 milliárd dollár volt, amire mindössze 22,5 milliárd dollárnyi saját tőke szolgált fedezetként. Nem volt pénze, hogy kifizesse a veszteséget befektetőinek.
A bank csődöt jelentett, ám a menedzserei megúszták a dolgot. Kitört a válság, és sorra dőltek a dominók. Bankokat zártak be, de a felsővezetők egyikét sem érte utol a törvény keze. A Lehman igazgatója például ma egy neves tanácsadó cég vezetője. Bírságok, és minimális börtöntüntetésekre volt példa, de ezek soha nem „nagykutyákat” sújtottak.
A gazdasági és politikai elit alkalmatlan a vezetésre – válságba viszik a világot
Pénzpiac – potenciális tömegpusztító fegyver
Fontos megjegyezni, hogy már régóta bírálták a tőzsde átláthatatlan, szinte saját világában külön életet élő monstrumát, amelyről tudni lehetett, hogy hatalmas kockázatokat rejt. A közgazdászok nagy része a válság kirobbanása után hidegen megjegyezte, hogy igen, a piacgazdaság egy válsághajlamú gazdasági rendszer, így időről időre jön egy „tisztulási folyamat”. De feltűnően kevés szó esett azokról a milliókról, akik elvesztették házukat, munkájukat, mindenüket.
Dél-Európában a fiatalok munkanélküliség több országban 40-50 százalékosra rúg, és az országos állástalanság mértéke is kétszámjegyű. A déli uniós tagállamok bankrendszerei az összeroppanás szélén egyensúlyoznak, és a megoldást az általuk használt pénznem leértékékelése lenne. És itt a bökkenő: mindannyian eurót használnak, amit Németország és az északi tagállamok nem engednek leértékelni. Ez komoly feszültséget okoz a régi tagállamok között.
A válság hatásait Kínának sikerült enyhítenie. Míg Európa és Amerika fogyasztása megzuhant, a kínai szárnyalni kezdett, és ez féli-meddig talpon tartotta a világgazdaságot. Ám még mindig nem állt helyre az egyensúly, Kína pedig kezd lassulni. A gazdasági növekedés jóval lassabb, nagyon közel vagyunk a fogyasztás mértékének felső határához, miközben a hatalmas, kínai cégeknek adott hitelek egy jelentős része szintén elveszni látszik. A 2016-os kínai tőzsdepiaci pánik, ami begyűrűzött Európába és Amerikába is, csak a jéghegy csúcsa, és az igencsak túlpörgött (eladósodott) kínai gazdaság nagy problémákkal küzd.
A vihar nem múlt el, csak erőt gyűjt
Ma több neves közgazdász, pénzügyi guru és politikus számol azzal, hogy a következő években újabb válság pattan ki, ami szintén próbára fogja tenni a világ pénzpiacait. Többek között Orbán Viktor is említést erről Tusnádfürdőn. De említhetnénk Soros Györgyöt, aki legutóbbi brüsszeli látogatása alkalmával szintén gazdasági válságot jósolt, és azt javasolta Európának, hogy pénzügyi helyzetének stabilizása érdekében vegyen fel hiteleket a pénzpiacról.
Jelenleg a feltörekvő gazdaságokra nehezedik hatalmas nyomás. A forint némileg gyengült az euróhoz képest, ám az igazán nagy vesztesek Argentína, Törökország, ahol a dollárhoz viszonyítva év elejétől harmadával-felével gyengültek a valuták értékei. A részvényindexek sem adnak okot az optimizmusra. Miközben Amerika viszonylag szárnyal,addig A cseh, a magyar, a lengyel, a vietnami részvényindexek mínuszban járnak az idei évben. A legvészjóslóbbak a török és kínai indexek.
Mi a helyzet Szlovákiával?
Szlovákia gazdasága teljesen ki van szolgáltatva a külföldi változásoknak, főleg azért, mert a megtermelt hozzáadott érték legnagyobb részét az autógyártásból nyeri. Ráadásul a béremelkedés a legalacsonyabb a régió többi országához képest (Romániát is beleszámolva). A reálbéremelkedés szintén elmarad a környező országokétól.
De jó hírek is vannak. A gazdaság a második negyedévben az egy évvel korábbihoz képest 4,2 százalékkal bővül, a kereskedelem pedig 8 százalékkal (export 8, import 7,8 százalék).
Körkép.sk
Nyitókép: skynews.com
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
