Nyitókép: wtrf.com (AP Photo/Martin Meissner)

 

2018. december 21-én, a téli napforduló napján egy 200 éves korszak érté véget Németországban azzal, hogy bezárták az utolsó feketeszénbányát is a Ruhr-vidéken. Az ünnepélyes üzembezáráson részt vett Frank-Walter Steinmeier német államfő, ő vehette át a Prosper Haniel bányában, 1000 méteres mélységben kifejtett utolsó kőszén darabot.

 

A két évszázadon át a feketeszén hajtotta előre a Ruhr-vidéken a polgárosodást és a német ipart Európa negyedik legnagyobb városrégiójában. Észak-Rajna-Vesztfália tartomány gazdag szénlelőhelyeinek köszönhetően vált a német hadigépezet motorjává az első és második világháború előtt és alatt. Mindkét vesztes háborút követően a franciák magukhoz akartak csatolni, de végül csak azt értéke el, hogy a demilitarizált zónává váljon – vagyis, maradjon védtelenül.

 

A gazdaság motorja

 hirdetes_810x300  

 

A második világháború alatt az itt található üzemek 30 százalékát lebombázták a szövetségesek, mégis ez a régió adta a világháborúk utáni Németország valódi erejét, és épp a feketeszén és a vele összefüggő acélbányászat volt az, ami életre hívta az Európai Uniót – a Szén- és Acélközösség formájában, amely több ország közös felügyelete alá vonta a háború legfontosabb alapanyagait.

 

Az 1950-es években a Ruhr-vidéken még 600 ezer bányászt számláltak, 2017-ben már csak 4500-an voltak. Az elmúlt fél évszázadban a drágább technológiával fejthető Ruhr-vidéki feketeszén elvesztette versenyképességét. A német szövetségi kormányzat 2007-ben döntött úgy, hogy 2022-ig felszámolja a szénbányászatot, a feketeszén korszaka így most, a barnaszéné pedig valamikor 2022-ig ér tehát véget.

 

A németek nem adták könnyen a vidék legfontosabb megélhetését.  1970 és 2016 között csaknem 340 milliárd euró támogatásban részesítették a hazai szénbányákat. Az összeg egy ideig még nőni fog: a lignitbányák Szászországban, Szász-Anhalt tartományban és Észak-Rajna-Vesztfália egyes részein, valamint Brandenburgban még működnek. És nem véletlenül.

 

Frank-Walter Steinmeier német államfő átveszi az utolsó kifejtett kőszéndarabot a Prosper-Haniel bányából. Forrás: wtrf.com (AP Photo/Martin Meissner)

 

A szénbányák vége nem jelenti a szénerőművek végét is

 

Németország, bár a bányászattal leszámol, a szénerőművekkel nem. Idén áramtermelése 13 százalékát széntüzeléses erőművekből nyerte, ráadásul ezek az erőművek az európai légszennyezőbb károsanyag-kibocsátói közé tartoznak.

 

A Ruhr-vidéki bányászat felszámolását a német kormányzat példaértékű zöldpolitikának tartja, amely jól mutatja, hogyan lehet kezelni a környezetszennyező iparágazatokat leállítani lassú átmenettel. Az említett régióban rengeteg új üzem vetetette meg a lábát, amely a bányászatból élő, de munka nélkül maradt alkalmazottak egy részét felszívta. De közel sem mindegyiket. Duisburgban, Essenben, Gelsenkirchenben vagy Dortmundban a munkanélküliség még mindig az országos átlag kétszerese (nagyjából 11 százalék), és egész városrészek gettósodtak el, ahol állami segélyből élő emberek tengetik napjaikat – beleértve a 19. századtól folyamatosan érkező bevándorlók leszármazottait is (lengyelek, olaszok és törökök).

 

Németország a fukusiami atomkatasztrófa után eldöntötte, hogy 2022-ig leszereli atomerőműveit. De ez nem azt jelentette, hogy szakított az atomenergiával. A villamos áram harmadát megújuló forrásokból biztosítja, a szénerőművek 13 százalékos részesedéssel rendelkeznek. A fennmaradó áramigény nagy részét Franciaországtól vásárolt, nukleáris eredetű árammal pótolják. Így van ez a szénnel is. A még működő szénerőműveket orosz, amerikai, dél-afrikai, lengyel, kolumbiai importált szénből fedezik.

 

Még öt évig fizethetjük a veszteséges felső-nyitrai bányák működését. Munkahelyek ezrei vannak veszélyben

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!