Nyitókép forrása: the Conversation.com
A Pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügypolitikai Intézet nemrég közzétett infografikáinak kommentjében arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága ismét veszélybe került.
„Az idősödő populáció és az ezzel kapcsolatos nyugdíjkiadások növekedése volt az egyik fő oka a nyugdíjrendszer reformjának 2012-ben. (…) A nyugdíjreform a várható átlagéletkorral párhuzamosan a nyugdíjkorhatárt is fokozatosan feljebb tolta”
kezdi magyarázatát az IFP. Kiemelte, hogy a 2012-es rendszer bevezetésének eredményeképpen 2060-as nyugdíjkiadások növekedését a GDP 13,2 százalékáról 9,5 százalékra sikerült csökkenteni. A megtakarítás nagysága nagyjából akkora, mint amennyit Szlovákia 2017-ben az oktatásügyre költött.
„A legutóbbi változtatások a nyugdíjrendszerben azonban ezt a jövőbeli megtakarítást gyakorlatilag eltörölték és a nyugdíjkiadások előrejelzése 2060-ra ismét a GDP 13 százalékában mért emelkedését mutatja. Ezzel a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatósága megint veszélybe került”
Emelte ki az IFP. Az általuk közzétett grafikonok jól mutatják Szlovákia demográfiai sérülékenységét. Bár egyelőre Szlovákiában a 65 év felettiek aránya (22,5 százalék) alacsonyabb, mint az uniós átlag (30,5 százalék), nagyjából harminc év múlva ez megfordul, és 2060-ra a lakosság több mint 60 százaléka lesz időskorú, míg az európai átlag „csak” 52 százalék lesz.
Mi az a harminc év…
Mondhatnánk az IFP számaira, hogy 2050 nagyon messze van. Valójában azonban ma alapozzuk meg az akkori demográfiai helyzetet. A következő öt évben születő gyermekek nagyjából 30 év múlva kerülnek ki a munkapiacra, hogy a bérükre kirótt adókból és járulékokból finanszírozza az állam az akkori nyugdíjasok ellátását.
Ha kevés a gyermek és egy egyre több az idős, azt jelenti, hogy egyre kisebb korcsoportnak kell előteremtenie az egyre nagyobb számú idős állampolgár ellátásához szükséges pénzt. Más szavakkal: vagy nyugdíjat kell csökkenteni, vagy növelni kell az adókat, vagy mindkettő. A nyugdíjrendszer „hosszú távú fenntarthatósága” arról szól, hogy ez a folyamat ne legyen annyira fájdalmas és olyan mértékű, mint amennyire egy felelőtlenebb társadalom esetén lehetne.
A népszerűségi válságba kerülő kormánypártok azonban idén több módosítást is bevezettek a nyugdíjrendszerben. A nyugdíjkorhatár befagyasztásával (feltéve, hogy az átlagéletkor tovább emelkedik) egyre hosszabb ideig kell majd kifizetni a nyugdíjakat. A minimálnyugdíj megemelésével aránytalanságok alakulnak ki – nem csak a költségek nőnek, de széles tömegek számára vált biztosítottá a nyugdíj nagysága függetlenül attól, hogy mennyivel járult hozzá a nyugdíjrendszerhez még munkásként.
Gazdaságpolitikai hurok
Persze, nem feltétlenül ezek a legfontosabb kérdések. Máshonnan is megközelíthetjük a problémát. Például Európa egyik arányaiban legmagasabb adó- és járulékterhei mellett miért ilyen alacsonyak a nyugdíjak, és miért kell minden évben az államkasszából kisegíteni a Szociális Biztosítót?
Vagy, az elmúlt két évtizedben a kormányzat miért dolgozott azon, hogy alacsony béreket jelentő összeszerelő-műhely helyett magasabb hozzáadott értékű gazdaságot építsen ki, ami magasabb béreket, értelemszerűen magasabb járulékbefizetéseket jelenthetne (hogy a családalapítási kedvről ne is beszéljünk)?
A válasz talán egy újabb kérdésben rejlik: ha a magasabb béreket és nyugdíjakat jelentő gazdasági berendezkedést sikerült volna elérni, hány választópolgárnak lenne „igénye” a nyugdíj- és minimálbéremeléssel kampányoló „szociáldemokrata” szlovák kormányokra?
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.