Nyitókép forrása: euractiv.com
A koronavírus nem csak a turizmusra leginkább támaszkodó országok egyikét tarolta le. Olaszország egyúttal a legnagyobb államadóssággal rendelkező európai ország, amely az elmúlt években folyamatosan téma volt Brüsszelben és az eurozónóban.
A koronavírus nem csak a turizmusát tépázza meg, de növeli a munkanélküliséget és a visszafizetetlen hitelek mennyiségét egy olyan országban, amelynek bankrendszerre eddig is pengeélen táncolt a rengeteg „rossz besorolású” kölcsön miatt.
A koronavírus okozta károkat ráadásul már most beárazza a piac, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Olaszország jóval keményebb kockázati felárat lesz kénytelen fizetni a pénzpiacról felvett hitelekért. Ez már csak azért is veszélyes, mert Olaszországnak idén 255 milliárd eurónyi kötvénye jár le, vagyis ennyi tőkét és kamatot kellene letörlesztenie. E szám mellett a nemrég elfogadott 25 milliárdos gazdasági kormányzati mentőöv nevetséges próbálkozásnak tűnik csak.
Egy szerencsétlen elszólás
És ha mindez nem lenne elég, ellenségek helyett olyan barátokat tudhat maga mellett Róma, mint az Európai Központi Bank és annak új elnöke, a korábban IMF-ben ténykedő Christine Lagarde. Ő ugyanis azt találta mondani a minap, hogy az EKB „nem azért van, hogy leszorítsa a kockázati felárakat”. Ez a befektetők fejében azt jelentette, hogy az EKB nem minden körülmények között menti meg Olaszországot attól, hogy gazdasága bedőljön a koronavírus és visszafizetendő hitelek súlya alatt.
Az EKB hiába próbálta enyhíteni Lagarde kijelentését egy sor nyilatkozattal és tévés elemző-műsorral, a szellem kiszabadult a palackból, és napok alatt elképesztő kötvényeladási hullám indult meg az olaszok rovására. Olaszország jelenleg csak olyan kamat ellenében vehet fel kötvény formájú hitelt a piacon, mint utoljára 1994-ben.
Olaszország eddig is az eurozóna leggyengébb láncszeme volt. Emlékezzünk csak vissza, mekkora nyomás alá helyezték az előző, még Matteo Salvini részvételével működő római kormányt csak azért, mert a tervezettnél nagyobb, de még határon belüli költségvetési hiánnyal állította össze az idei költségvetést. Nem ok nélkül. Az elszálló költségvetési hiány rossz üzenet lett volna a befektetők felé. Csakhogy a koronavírus deficit nélkül is megtette a hatását.
Az európai összetartozás próbája
Az olasz bankok nyögik az olasz államadósság egy hatodát (388 milliárd eurónyi kötvényt), a kockázati felár emelkedése így csökkenti a likviditásukat és tőkestabilitásukat is. A legrosszabb forgatókönyv szerint egy újabb euró-hitelválság bontakozhat ki, amelyet az eurozóna országai csak közösen és csak súlyos anyagi áldozatok árán tudnak majd megelőzni vagy lecsillapítani.
Az új helyzet ismét felerősítheti – az Olaszországban egyébként kifejezetten hangos – a közös valuta létjogosultságát megkérdőjelező hangokat. Főleg azért, mert az olasz adósságtömeg nagysága 2400 milliárd euró, miközben az uniós „állandó mentőalap” kapacitása ennek még a harmadát sem éri el (700 milliárd euró).
A koronavírus járvány lecsengése után azt fogjuk tehát látni, hogy a fertőzés ismét csak a közös pénznem sérülékenységére mutatott rá egy olyan időszakban, amikor az EU még meg sem békült a Brexit gondolatával, és gazdasági recesszió felé araszol.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy a koronavírus elvonulása után az eurozóna szétesik. Csak azt, hogy nagyon nehéz kérdésekre kell majd választ adni, főleg a tagállamok egymás melletti kiállása kapcsán. Ha Németország és Csehország az uniós szolidaritásra fittyet hányva maszk-szállítmányokat tartóztat fel járvány idején, vajon mennyire lesznek szolidárisak a magukat csőd szélére sodró olaszokkal szemben az északi és keleti tagállamok, ha saját adófizetőiket kell eladósítaniuk az olaszok megmentéséért?
Körkép.sk
Megosztás:
Címkék: gazdaság koronavírus Olaszország
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.