2021 a kijózanodás éve lesz az EU-ban, szolidaritás helyett könyörtelen versenyre készülhetünk- Körkép-elemzés

Nyitókép forrása: martenscentre.eu

Hiába jósolnak a szakik 3-5 százalékos gazdasági bővülést idén az EU-nak, az unión belül akkora szakadékok alakultak ki, hogy a hanyatlást a derülátó számok sem tudják majd feledtetni. Nem csak azt kell nézni ugyanis, hogy milyen tempóra áll vissza a gazdaság bővülése a járvány után, hanem azt is, hogy melyik régiónak honnak kell felállnia. Az koronavírus okozta gazdasági válság máshogy hatott az északi és nyugati tagállamokra, és megint máshogy a déliekre és közép-kelet-európaiakra. Körkép-elemzés.

Február 22-én Johannes Hahn költségvetésért felelős uniós fontos megállapítást tett az unió válságot követő talpra állását illetően. Úgy fogalmazott, „A 2020-as veszteségeket nem lehet azonos ütemben és gyorsasággal helyreállítani az EU minden részében, ezért elengedhetetlen, hogy mind a 27 tagállam közös és határozott választ fogalmazzon meg a kihívásokra”. A lényeg a mondat első felében keresendő. Hahn volt az EU első illetékes politikusa, aki kvázi kimondta, hogy

a válság előtti állapothoz való visszatérés nem valósulhat meg egyszerre, és bizony lesznek országok, akik lemaradnak.

Ez azt jelenti, hogy aideológiai, válság- és járványkezelési viták után újabb repedések vannak kialakulóban EU testén.

   

Az EU saját becslése szerint idén 3,7, jövőre 3,9 százalékos fellendülést produkál majd az EU. A válság előtti gazdasági növekedéshez 2022-ben térünk majd vissza. De ez csak egy átlag, és a felszínes politikai nyilatkozatok hátterében komoly regionális különbségek húzódnak meg.

Lockdown után jön a széttartás

Az IMF bolgár (tehát kelet-európai szempontokra is érzékeny) elnöke, Kristina Georgieva nemrég megjelent írásában épp ezekre a különbségekre hívta fel a figyelmet.

„Jelenleg az EU-nak 4,2-5,5 százalékos globális növekedést vetítünk előre, de a felépülés útja nagyon bizonytalan, és ami sokkal fontosabb, rendkívül egyenetlen. Bizonytalan a vírus és az oltásokért folyó állandó verseny miatt. Egyenetlen a kiindulási pozíciók miatt, a gazdasági szerkezetek különbségei és a reagáló képesség különböző szintjei miatt, és ez egyenlőtlen növekedést eredményez majd a tagállamok körében. Ez a legmélyebb aggodalmam: a 2020-as év a lockdownról szólt, a 2021-es pedig a divergencia éve lehet”

írta Georgieva, és nem a levegőbe beszélt. Egyértelmű, hogy a bevételeiket jóval nagyobb arányban idegenforgalomból realizáló déli tagállamok nagyobbat buktak a koronavírus okozta válság során, minta a többi tagállam. Míg az EU-ban a GDP átlag 6,4 százalékkal zsugorodott a 2020-as évben, addig Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban minimum 9 százalékos visszaesést mértek.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti országok közül három a legnagyobb tagállamok és a legnagyobb nettó befizető tagállamok közé tartozik.

Lemaradás, megoldatlan strukturális különbségek

De nem csak észak és dél között vannak súlyos különbségek, hanem nyugat és kelet között is. Az IMF becslése szerint 2022 év végén Közép-Kelet-Európa országaiban 3,8 százalékkal lesz alacsonyabb az egy főre eső nemzeti jövedelem, mint a nyugati tagállamokban (1,3 százalék), ami háromszoros különbséget jelent.

Míg délen az idegenforgalom és a sokat emlegetett fegyelmezetlenebb költségvetési politika okozza a problémák zömét, Közép-Kelet-Európában ennek inkább strukturális háttere van. A mi régiónkban az országok alacsonyabb termelékenységgel rendelkeznek, jobban függnek a fizikai kapcsolattartást megkövetelő üzletágaktól, kevesebb az olyan munkakör, amely otthonról is végezhető.

Az IMF szerint a közép-kelet-európai régióban 2020-ban milliószámra szűntek meg a munkahelyek, leginkább a fiatalok és a nők vesztették el állásaikat – közülük is leginkább az alacsonyjövedelműek.

Az újjáépítési alap kétélű fegyver

Georgieva arra is felhívta a figyelmet, hogy az uniós gigászi, 750 milliárd mentőcsomagnak is megvan a maga hátulütője. A újjáépítési alap csökkenti majd a csődhullámot. A pénz előbb utóbb elfogy, és ahogy csökken majd a támogatás nagysága, úgy nő majd a csőd és a hitelképtelenség kockázata. Más szavakkal, a hatalmas mentőcsomag – főleg, ha nem megfelelően és átgondoltan költik el a kormányok – túlzott hitelfelvételt generál, amelynek egy része a források kiapadásával visszafizetetlen kölcsön marad. Ha ez a rész túl nagy lesz, újabb csődhullámot és gazdasági válságot indíthat el.

Hova vezetnek ezek a különbségek? Elvetik a magvát egy olyan, unión belüli versenynek, amely tovább fogja élezni az ellentéteket, amelyeket politikai és ideológiai retorika mentén fognak megvívni – mint ahogy azt láttuk a jogállamisági vitánál is, ahol szintén a pénz volt a kulcstényező, de a jogállamiságot tették meg casus bellinek. Brüsszel pedig ismét bizonyíthatja, hogy egy nyugati felsőbbrendűségre, és bürokrata arroganciára épülő EU képtelen a politikai egységesülésre.

Körkép.sk