Sulík szerint évi 40 euróval emelkedhet a háztartási villanyáram ára – de a helyzet „nem drámai”

Nyitókép forrása: SITA/Branislav Bibel

Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszter pénteken külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy saját számításai szerint az idén egy átlagos háztartás számára nagyjából 40 euróval lesz nagyobb az villanyáramra fordított egész éves kiadás. A tárcavezető, bár negatívan értékelte a drágulást, úgy véli, hogy a helyzet „nem drámai”, hiszen „csak a minimálbér 23 euróval emelkedett havonta”. A végső szó az Árszabályozási Hivatalé (ÚRSO), bár sok választása nem lesz, a világpiaci árak az elmúlt időszakban a duplájukra emelkedtek.

„Az én saját becslésem szerint kilowattóránként 1,5-1,7 eurócenttel emelkedik a villanyáram ára”

fogalmazott Sulík. Ez egy közepesnek mondható havi 200 kilowattórás fogyasztásnál három eurós emelkedést jelent, éves viszonylatban pedig nagyjából 40 eurót.

A gazdasági miniszter szerint az áremelkedést a jövő évtől lehetetlen megállítani, mivel jelenleg az energiapiacon 90 euró/megawattóra körül mozog a villanyáram  ára, és ez a tétel 40 százalékban meghatározza a szlovákiai árakat is. A fennmaradó hatvan százalékot a disztribúciós és rendszerfenntartási tarifa teszi ki.

   

Sulík a drágulásért részben az előző smeres kormányzatokat hibáztatja, amelyek dotációs láncot hoztak létre hozzájuk közel álló cégek számára az áramárra építve, létrehozva egy 400 millió eurós adósságot a disztribúciós cégekkel szemben, így tartva viszonylag alacsonyan a lakossági árakat.

Az érem másik oldala

Sulíktól már megszokhattuk, hogy könnyedén bánik a számokkal, még ha azok mögött emberi sorsok is vannak. Az áram ára ugyanis a lakhatási költségeknek egy igen jelentős részét teszik ki. Az energiára (áram, gáz és más energiahordozók) fordított kiadások adják a lakhatási költségek közel két harmadát, jóval többet, mint a víz és a vele kapcsolatos szolgáltatások, vagy a lakbér. Ráadásul ez a kiadás épp a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat sújtja leginkább bevételeikhez viszonyítva.

Amellett sem lehet elmenni, hogy bevételeik legkisebb hányadát energiára a Pozsony megyében élők fordítják (47 százalék), tehát kiadásaikhoz mérten a főváros érzi majd meg a villanyáram árának emelkedését legkevésbé. Hasonló a helyzet a megyei jogú városokkal is: összehasonlítva, egy megye jogú városban élő átlagos háztartás a kiadásai felét költi energiára, a falukon élők azonban lakhatási kiadásaik háromnegyedét kénytelenek ráfordítani. Az arány még a vidéki városokban is 57 százalék. Jó hír ez azoknak a pártoknak, amelyek szavazóbázisa a városokban, főleg a fővárosban van – mint amilyen az SaS is.

Olaj a tűzre

Tény, hogy a smeres kormányzatok felelősségét az energiamutyiban nem lehet elvitatni. A szociáldemokráciát emlegető, de egyébként a munkahelyekkel igen pazarlóan bánó Fico-kormányok érték el, hogy Szlovákiában uniós szinten a legdrágább a villanyáram a vállatok számára. Miért gond ez? Azért, mert az elszálló globális áramárak egész ágazatokat kényszeríthetnek térdre.

Már több éve beszélnek tömeges leépítésről a több ezer munkahelyet biztosító kassai vasmű esetében, amelyet végül kevésbé fájdalmas alternatívákkal kerültek el, a fő probléma azonban nem oldódott meg. A vasművet pedig nem annyira az olcsó kínai acél sodorta nehézségekbe, sokkal inkább az európai áramárak elszállása. A kohászat a leginkább energia- és áramigényes ágazatok közé tartozik.

Az uniós zöldpolitika miatt bekövetkező brutális áremelkedés csak dobott egy lapáttal az egyébként is méregdrága szlovákiai vállalati energiaárakra, és az európai cégek (nem csak Szlovákiában, de Németországban is) az EU segítségét kérték igazságosabb árszabályozást követelve. Hangjukat végül a koronavírus okozta válság nyomta csak el, Brüsszel pedig adós maradt a megoldással. A mostani piaci helyzet közel sem évi 40 euróról szól, ahogy azt Sulík állítja…

Kökép.sk