Elszabadultak az árak, egyre több ország vezet be exporttilalmat a gabonára és az étolajra

Nyitókép forrása: pxhere

Európában és a világban egyaránt elszabadultak az élelmiszerárak. Bár több esemény vezetett ide, kétségkívül az orosz-ukrán háború húzta meg az inflációs ravaszt. Ma ott tartunk, hogy számos ország hivatalos és nem hivatalos exportkorlátozásokat vezet be az egekbe szökő gabona- és olajmagárak miatt, hogy saját ellátását védje. Gondban vannak azok, akik importra szorulnak – és bár a legnagyobb élelmiszerhiány a Közel-Keleten és Észak-Afrikában fenyeget, Közép-Kelet-Európának is van miért aggódnia.

Koszovónak nagyjából egy hónapra elegendő étolajkészlete van, ami 300 ezer liter olajat jelent. Utánpótlásra pedig nem lesz egyszerű szert tenni. Az orosz-ukrán háború, az infláció és az orosz-ellenes szankciók miatt ugyanis az étolaj nem csak drágul, de kezd hiánycikké válni. Oroszország és Ukrajna adja a világ napraforgóolaj-exportjának 78,3 százalékát. Ennek a legjobb esetben is igen nagy részére keresztet vethetünk.

Az étolaj nemzetközi ára 3000 dollárra ugrott az elmúlt héten, a viszonylag szegény Koszovóban pedig egy liter étolaj jelenleg 1,95 euróba kerül, ami alig marad el a szlovákiai áraktól.

   

Exporttilalmak

Szerbia nem várta meg, amíg hasonló helyzetbe jut, Észak-Macedóniával együtt úgy döntött, hogy teljesen betiltja az étolajok exportját. Szerbia ezen kívül blokkolja a búza, a kukorica és a liszt exportját is, bár egy kiskaput hagytak, hogy Észak-Macedónia és a térség néhány másik országa hozzáférjen valamennyi szerb búzához.

Észak-Macedónia a szerbek után egy nappal 26 intézkedésből álló csomagot fogadott el, amely 400 millió eurós keretet hozott létre a lakossági árak mérséklése érdekében.

Magyarország a hazai gabona iránt megugró kereslet miatt szintén exportkorlátozásokat vezetett be, ami nem jelent teljes exporttilalmat, a kivitelről a döntés az állam kezébe került. Bulgáriában bürokratikus akadályok növelésével akadályozzák, hogy a gabonaszállító hajók és vonatok elhagyják az országot.

Csehország gabonaellátása biztosítva van, exporttilalmat nem vezetett be, így szinte borítékolható, hogy áremelkedés nélkül nem ússza meg. Lengyelország potenciális nyerő helyzetbe kerülhet az ukrán és orosz kínálat megszűnésével mind gabonaexport, mind műtrágyaexport tekintetében. Ám a kapacitásokat nem lehet egyik napról a másikra kiépíteni, az energiaárak elszabadulása pedig komoly akadályozó tényezőt jelent.

Élelmiszerdrágulás és élelmezési válság

Mi történt? Az élelmiszerárakra már a korábbi amerikai és kanadai terméshozamok elmaradása is felhajtó erőt gyakorolt, de az i-re a pontot az orosz-ukrán konfliktus tette fel. Előbb az orosz földgázexport bizonytalanná válása okozott zavarokat, a piaci félelem felülírta a kínálat-kereslet szabályait, és árforradalmat okozott a piacon. A földgáz azonban a műtrágya egyik nélkülözhetetlen alapanyaga. A problémát tovább súlyosbította, mikor az oroszok betiltották saját műtrágyakibocstásuk exportját. Ez azért volt csapás a piacra, mert az orosz kínálatot nehéz pótolni, főleg emelkedő földgázárak mellett.

Közben a déli féltekén, az USA-ban és Kanadában is gyenge terméshozamokat okozott a szélsőségesen aszályos időjárás.

A ravaszt végül a háború kitörésével húzták meg. Ukrajna a Földközi-tenger térségének legfontosabb gabonaellátója, a háború önmagában is letarolhatja a szántóföldeket és megakadályozhatja a tavaszi vetést. A háborúval azonban a meglévő készletek kereskedelme is leállt, a kikötők ostrom alatt állnak, az ellátási láncok összeomlottak. Az előző szezon ukrán gabonakészleteinek 30-40 százaléka várt exportra, ezek szinte biztosan nem jutnak el a piacra. A szankciók pedig az orosz exportot blokkolják.

A Földközi-tenger térsége élelmezési válságtól tart

Kik vesztenek rajta a legtöbbet? A közel-keleti és északi-afrikai országok. Az élelmezéshiány és drágulálás a bizonytalan lábakon álló rezsimeket válságba sodorhatja, újabb migrációs hullám indulhat meg, megerősödhetnek a szélsőségesek.

Az ukrán és orosz gabona legnagyobb felvásárlói Törökország és Egyiptom. Törökország búzaigényét 40 százalékban importból fedezi, ennek háromnegyedét Ukrajnából és Oroszországból hozza be. Törökország az elmúlt években súlyos inflációval küzdött, a lakosság elégedetlen. Nem csodálkozhatunk, hogy Ankara a háború gyors lezárásában érdekelt.

A másik rendkívül érintett ország Egyiptom, amely nagy összegekkel támogatja a búzatermékeket. A támogatások visszaszorítása lázongásokat robbanthat ki. Egyiptom az arab világ legnépesebb országa.

Marokkóban is van miért aggódni. Az importfüggőség ott valamivel kisebb, de ugyanolyan sebezhetőséget okoz. Az ország búza-importfüggősége 40 százalékos, kukoricából pedig egyenesen 100 százalékos. A két hadban álló ország adja Marokkó búza ellátásának 10, kukorica ellátásának 20 százalékát. Tunézia hasonló helyzetben van.

Libanonban is aggódnak a gabonaárak elszállása és a gabonahiány miatt. Az országban sorozatosak a belpolitikai válságok, a  2020-as nagy bejrúti robbanás miatt pedig még mindig romokban van legnagyobb gabonasilója. Libanon 45 százalékban függ az orosz és ukrán gabonaexporttól.

Ami az egyiknek veszteség, az a másiknak lehetőség…

Vannak országok, akik nyerhetnek a helyzeten. Lengyelország és Franciaország is köztük van. Jelenleg a lengyel gabonaexport fő célországa Németország, de Ukrajna és Oroszország kiesésével elvileg megnyílik előtte az út a Közel-Kelet felé.

A tengerentúlon az USA és Kanada is pótolhatja a hiányt, ehhez rendelkezésükre is áll a megfelelő tőke, ám az aszály és az időjárás továbbra is kiszámíthatatlanná tehet terméshozamukat.

Kazahsztánnak elvileg még lenne hova erősíteni gabonatermesztési képességét, de jelenleg saját ellátásban sem lehet biztos, mivel orosz importra szerződött le, amit most a szankciók veszélybe sodortak.

Ma nincs olyan a szakértő, aki azt merné mondani, hogy már látni az élelmiszerárak vágtájának végét. Sőt…

Körkép.sk, GFP, Intellinews