Stagnálásból zuhanórepülésre váltott a szlovák gazdasági fejlettség szintje. Az új bezzegországot Magyarországnak hívják

Nyitókép forrása: pixabay.com

Újabb statisztikai adatok támasztják alá, hogy Szlovákia kezdi elveszteni „bezzegország” státusát, ha egyáltalán még maradt belőle valami. Az euró bevezetése és az autógyári befektetések miatt régebben túlbecsült szlovák gazdaságra az elmúlt években alaposan rájár rúd. Jelenleg az egy főre eső GDP tekintetében nemcsak megállt az uniós szinthez való közeledés, hanem egyenesen visszaesett. Magyarország ellenben jobb eredményeket ért el, és e tekintetben nem csak Szlovákiát, de Romániát is megelőzte.

Több mint egy évtizedes vesszőfutás

A szlovák gazdaságpolitika a 2000-es évek első felébe véghezvitt, egyébként a lakosság számára igencsak fájdalmas reformok árán elért helyzetből nyerészkedett. Rengeteg befektetés érkezett az országba. A 2008-2009-es válság pénzügyi hullámait az akkori kormány az euró bevezetésével próbálta kezelni. Az uniós források felhasználását inkább a korrupció, mint a hatékonyság jellemezte.

2015-től azonban egy nagyberuházás sem érkezett az országba. Az utolsó ilyen a Jaguar Land Rover nyitrai üzeméről szóló szerződés volt, amelyért azonban a választások előtt álló baloldali kormányzat iszonyatosan nagy állami támogatást ígért meg (112 millió direkt támogatás, félmilliárd eurós infrastrukturális fejlesztés közvetett segítség). Ráadásul a beruházásból megint csak az északnyugati országrész profitált.

   

2019-ben Szlovákia veszélyes mértékben elvesztette korábbi versenyképességét és helyzeti előnyét. Az ipar (benne az autógyártással) ki volt éhezve a szakképzett munkaerőre, több százezer szakmunkás hiányzott a munkapiacról, miközben viszonylag magas (5-8 százalék) maradt a munkanélküliségi ráta.

A több százezer szakmunkás hiányát maga a szlovák gazdaságpolitika alapozta meg azzal, hogy jó szokása szerint inkább rásegített az agyelszívásra, mint gátolta volna azt. Hozzátesszük, hogy ugyanez történt az egészségügyi alkalmazottak esetében is, és most súlyos emberhiánytól szenved az egész ágazat, és persze a betegek is. Emlékezzünk vissza, hogy maga a kormányzat eszközölt ki enyhébb járványintézkedéseket az első és második hullám idején, csak hogy a „nyugati partnereknek” (elsősorban Csehországnak és Ausztriának) ne kelljen nélkülöznie a szlovákiai munkaerőt, egészségügyi alkalmazottakat. Itthon persze iszonyatos erőforráshiány alakult ki.

A versenyképesség elvesztése a 2019 év elejétől látványos méreteket öltött. A Kuciak-gyilkosság után hatalomra kerülő Peter Pellegrini (akkor Smer, ma Hlas) a választások előtt maga utazott Németországba, hogy meggyőzze a Volkswagen vezetését arról, hogy a pozsonyi VW termelési kapacitásait ne csökkentsék le. Mindeközben a baloldali kormány folyamatosan fokozta a munkaerő költségét, hogy szociális kiadásokkal ellensúlyozza korrupciós ügyei miatt megcsappant népszerűségét. A versenyképesség ezzel megkapta a kegyelemdöfést.

Drámai leépülés

Mindez oda vezetett, hogy már háromnegyed évvel a pandémia kitörése előtt az autógyárak bértámogatási rendszerért könyörögtek a kormánynak. Ennek nem csak belföldi, de globális okai is voltak, ekkor kezdődött a globális autóipar hanyatlása. Ezzel párhuzamosan több, a 2000-es évek aranykorában betelepült vállalat számolta fel kapacitásait és költöztette át máshova, például Magyarországra (Samsung).

A másfél évtizedig uralkodó baloldali gazdaságpolitika oda vezetett, hogy 2021-ben (egy évvel a kormányváltás után) az óránkénti munkaerőköltség nagysága 14,2 euró volt, miközben Magyarországon 10,40 euró, Lengyelországban 11,50, Romániában 8,50 euró. A munkaerőköltség a munka teljes költségét jelenti, ennek csak egy része az alkalmazottak által kapott nettó bér; Szlovákiában az egyik legmagasabb a munkát terhelő adó- és járulékfizetések mértéke – nagyjából 50 százalék.

Stagnáló gazdasági fejlettségből visszaeső…

Az ország termelékenységének és gazdasági sikerének egyik beszédes mérőszáma az egy főre eső GDP mértéke (vásárlóerő-paritáson). Ebben Szlovákia az Eurostat adatai szerint 2015-től 2021-ig az uniós szint 77 százalékáról csúszott le 68 százalékig, és ezzel az EU harmadik leggyengébb teljesítményét produkálta.

Ezzel szemben Magyarország 75,7 százalékra tornázta fel magát, megelőzve nem csak Szlovákiát, de például Portugáliát is.

Szlovákia hátránya az EU-s átlagtól tehát már nem stagnál, hanem egyre nő, méghozzá számottevő ütemben.

Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy miközben az egy főre eső GDP tekintetében Szlovákia 2020-ban csak az EU-s átlag 70 százalékán állt, árszínvonal tekintetében az EU-s szint 82,4 százalékát teljesítette. Miközben Csehország esetében ugyanez az adat csak 70,2 százalék, Magyarország esetében 61,1 százalék, Lengyelországnál pedig 56,7 százalék. 

Rossz kilátások

Szlovákia kilátásai gazdasági téren tehát enyhén szólva is „gyengék”, miközben a környező országok – főleg a nem eurót használók – lehagyják őt gazdasági teljesítmény és versenyképesség tekintetében.

Hatalmas kérdőjelet jelent, hogy hogyan áll majd fel ebből a szlovák gazdaság. A gazdaságpolitika érdemben egyelőre nem változott. A baloldali garntirúrát követő időszakot a koronavírus, majd az energiaválság és infláció határozta meg eddig.

Szlovákia rossz helyzeti előnyből, rossz politikai beidegződésekkel, gyenge gazdaságpolitikai képzelőerővel vág neki a poszt-covid érának.

Jellemző, hogy a legtöbb területen előrelépés nem történt, a negatív trend visszafordítása helyett a reformok csak a jelenlegi rossz állapotot próbálják költséghatékonnyá tenni. Az is jellemző, hogy a politika a megoldások zömét az uniós újjáépítési alaptól várják majd – holott az előző garnitúra példájából is tudni kellene, hogy átgondolt koncepció nélkül minimális jótékony hatása lesz az EU-s pénzeknek.

Körkép.sk