Ha Európa elzárná az orosz gázt, háborús viszonyokat teremtene saját területén

Nyitókép forrása: Sergey Gorbachev képe a Pixabay -en.

Továbbra is megy a mediális és retorikai harc, hogy rákényszerítsék Európa vonakodó országait az Oroszország elleni energiaembargóra. Leginkább Németország ellenkezik, de más, józanabb gondolkodású országok is mellette állnak – és amíg így van, addig megint más országok nyugodtan nyilatkozhatnak az embargó mellett, anélkül, hogy tartaniuk kellene a megvalósulásától. Ám azt ma már a fősodratú médiában is egyre gyakrabban ismerik el, hogy az orosz energiahardozók pótlása rövidtávon nem megoldható, az embargó pedig soha nem látott recesszióba süllyesztené Európát.

Az energiaembargó követelői azzal érvelnek, hogy csak Németország hetente 9 milliárd eurót fizet ki Oroszországnak a földgázért, amit Moszkva fegyverkezésre és háborúra költ. Az ő számításaik szerint egy teljes embargó 2-3 százalékos (!) gazdasági visszaesést okozna „csak”, amit „Európa legvirágzóbb gazdasága nyilván elbírna”.

A retorikai frontvonal mások oldalán azonban egyre többször hangzik el, hogy Európa orosz gáztól és kőolajtól függő része olyan durva veszteségeket szenvedne el, ami „soha nem látott recesszióba” taszítaná Európát. Az orosz energiahordozókról való leválás bő 220 milliárdos lyukat ütne a német gazdaságon, vélhetően 6,5 százalékos visszaesést okozva a kibocsátásában.

   

Néhány hete ez még nem volt szempont, a helyzet azonban változik. Ahogy a probléma mélyére néztek a szakértők, úgy derült ki, hogy ha Európát elzárnák az orosz gáztól, annak azonnali és brutális hatása lenne a gazdaságra. A német piac nem csak „összehúzódna”, de az energiaválság túllépve saját medrén nem csak gazdasági, de ellátási problémákat okozna.

A problémát jól mutatja, hogy bár az orosz gáz áramlása az Ukrajnán keresztülhaladó vezetéken a háború ellenére folyamatos, az ukrán gáztárolók működése kérdéses, márpedig ezek Európa legnagyobb gáztárolói és nagy fontossággal bírnak abban, hogy az EU átvészelje a téli hónapokat.

A másik probléma a pótlás kérdése. Ha nem jönne többé az orosz gáz, akkor globális tülekedés alakulna ki a cseppfolyósított földgázért (LNG) ért. Az Oroszországból Európába érkező földgáz mennyisége nagyjából a globális LNG-termelés egy harmadának felel meg, csakhogy ennél jóval kevesebb szabad kapacitás (értsd: hosszútávú szerződésekben nem lekötött mennyiség) áll rendelkezésre.

Az Egyesült Államok idénre 15 milliárd köbméter LNG-t ígért az EU-nak, Katar további 15 milliárd köbmétert. A két tétel lényegében csak a betiltott orosz LNG-szállítmányokat pótolja ki – merthogy az EU legnagyobb LNG beszállítója eddig szintén Oroszország volt… Ugyanakkor ez a két tétel együtt meg sem közelíti az Oroszország által Európának leszállított évi 155 milliárd köbméternyi földgáz mennyiségét.

De ha még lenne is elég LNG, nincs elég dokkoló terminál, nincs elég hajó, és nincs megfelelő infrastruktúra a kontinensen belüli szállításhoz.

Miközben a britek és például a portugálok nem függnek nagy mértékben az orosz gáztól, egy embargó esetén úgy elszállna az LNG ára, hogy legalább olyan szorult helyzetbe kerülnének, mint Németország.

Különösen ellentmondásos a helyzet Lengyelországban. Varsó az oroszok elleni olajembargó legnagyobb szószólója, bár burkoltan elismeri, hogy egyik napról a másikra nem lehet leválni az orosz energiáról. A lengyel helyzet igen érdekes: háztárolóik 26,8 százalékon álltak április közepén, ami elég lenne ahhoz, hogy átvészeljék a nyarat, de nem lenne elég a következő télre.

A dolgot bonyolítja, hogy miközben a lengyel politikusok leválásról papolnak, gázt kell vásárolniuk, mert ha tavasszal nem töltik fel a gáztárolóikat, akkor a következő fűtési szezonnal nem is érkeznek vele – ennek technológiai korlátai vannak, egyszerűen nem tud annyi gáz jönni a vezetéken, ad hoc módon töltsék fel a tárolókat.

Az Intellinews régiós hírportálnak nyilatkozó Christof Ruehl, a Columbia Egyetem tudományos főmunkatársa szerint, ha Európa elzárná az orosz gázt, azzal háborús viszonyokat teremtene, valami hasonlóra, mint ami a hidegháború elején zajlott Berlinben a légiszállítások idején. 

Ez azt jelentené, hogy a termosztátokat a lakásokban a 22 fokos szóbahőrmérsékletről 10-15 fokra kell átállítani, miközben az ipari termelés lelassul, áramkorlátozásokat vezetnek be, adózni fog az áramellátás, a lakosság pedig csillagászati energiaszámlákkal szembesül.

Körkép.sk