Ne nagyon számítsunk csökkenő üzemanyagárakra a következő hetekben, hónapokban sem

Nyitókép forrása: Photo by Zbynek Burival on Unsplash  

Üzemanyagárak terén egyetlen dolog biztos, az bizonytalanság. A sajtóból, elemzőktől érkező információk eredője egyértelműen áremelkedés felé mutat, a kérdés valójában az, hogy mennyire. A problémának több összetevője is van, az EU által erőltetett olajembargó csak az egyik. A Denník Štandard nyomán nézzük, mit látni a felszín alatt.

Az energia és főleg a kőolaj árát a közelmúltban részben a kínai gazdaság étvágytalansága fékezte. A kínai koronavírus-politika nagyon egyszerű: ahol megjelenik a kórokozó, ott azonnali lezárásokat eszközöltek. Ennek a politikának lassan vége, a kínai gazdaság pedig kezd magához térni, amivel párhuzamosan egyre több kőolajat vásárol. A növekvő kereslet felhajtja az árakat.

Kevésbé egyértelmű a helyzet az Egyesült Államokban. Az ottani nemzetközi elemzők azt ismételgetik, hogy helyzet Észak-Amerikában messze nem annyira jó, mint első látásra tűnhet. Az amerikai kőolajkészletek ugyanis csökkenőben vannak. Ez pedig arra utal, hogy az egyébként ott is egyre magasabb üzemanyagárak valójában magasabbak lennének, ha nem mérsékelnél őket a piacra dobott olajkészletekkel – amelyek persze végesek. Ez bizonyos negatív várakozást indukál a piacon, amit már most beáraznak, vagyis ez is árfelhajtó tényező.

   

Az OPEC+, az olajtemermelő országok bővített kartellje sem nagyon óhajtja növelni kibocsátást. Az ide tartozó országoknak a magas olajár extraprofitot jelent. Ha akarnák, sokkolhatnák a keresletet például a kibocsátásuk növelésével, ahogy tették ezt a Krím 2014-es annektálása után – 40 dollárra nyomva le a kőolaj hordónkénti árát, hatalmas anyagi veszteséget okozva Oroszországnak. Most azonban valahogy nincs ilyen szándékú mozgolódás az OPEC-nél.

A különbség, hogy 2016-tül 11 országra bővült az OPEC csoportja, és ott van köztük Oroszország is. A többi tagállam pedig hajlandóságot sem mutat arra, hogy kizárja soraik közül Moszkvát. Legutóbb például a szaúdi energiaügyi miniszter tette egyértelművé, hogy Oroszország mindig is az OPEC+ tagja lesz, és ezt tiszteletben kell tartani. Megjegyezzük, Szaúd-Ariábia bizalmat az USA iránt igencsak megrengett, miután látta, hogyan használta fel Oroszország ellen a dollárfegyvert.

És végül itt van a sokat emlegetett olajembargó, amelyet az utóbbi napokban hol temettek, hol éltettek. A mainstream az egész embargós sztori kudarcát Magyarország nyakába varrja, azonban az uniós országok negyede – köztük Szlovákia is – is csak kényelmesen élvezi, hogy Magyarország kivívja, ami nekik érdemük, miközben ők bíráló nyilatkozatokat tesznek Budapestre.

Ursula von der Leyen a hét elején arról beszélt a Világgazdasági Fórumon, hogy nem szabad túl nagy elvárásokkal tekinteni a hó végén esedékes uniós csúcsra (május 30-31.). Egy nappal később Robert Habeck német alkancellár azonban már arról beszélt, hogy még mindig jó esély van olajembargó tető alá hozására.

Ha a nyilatkozatok mögé tekintünk, azonban azt látjuk, hogy Brüsszel és a tagállamok többségi is csak a politikai kiutat keresik az embargós elköteleződésből – ehhez pedig bűnbakokra van szükség.

Sokat hangoztatott tény, hogy még Washington is figyelmeztette Brüsszelt, visszafoghatná magát az olajembargós ambícióival, mert az az amerikai üzemanyagárakat is a csillagokba küldené. Nem csoda.

Jelenleg az irányadó északi-tengeri Brent kőolaj hordója 114 dollár körül mozog, az amerikai WTI könnyűolajé 110 dollár körül. Ha az EU bevezetné az olajembargót, akkor 150-160, közepesen pesszimista becslések szerint 200 dollárra nőne a kőolaj hordónkénti ára. Ez pedig 3-4 eurós üzemanyagárakat jelentene Európában.

Közben a szlovák kormány képtelen egységesen kiállni a családtámogatási csomag mellett, a liberálisok pedig „alternatív javaslatokkal” próbálják aláásni a csomagot. Például az üzemanyagok áfájának csökkentését szorgalmazzák. Ezt a lengyelek nemrég megtették, mire Brüsszel gyorsan kiadott egy irányelvet, ami ezt tiltja. A másik liberális javaslat jövedéki adó csökkentése lenne. Megjegyezzük, egyik esetben sincs garancia arra, hogy az árak a jelenlegi szinten maradnak, vagy hogy az állítólagos kedvezmény különbözete a fogyasztók és nem láncban szereplő cégek pénztárcáját gazdagítja majd.

Körkép.sk