„Közeleg a tél” – Eljöhet az európai gázpiac Lehmand Brothers pillanata. Sikerül-e feltölteni időben a gáztárolókat?

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Rich Pedroncelli

„Közeleg tél”, „Az éj sötét és tele iszonyattal” – a Trónok harca sorozat ikonikus jelszavait idézik a nyugati elemzések az Európában kibontakozóban lévő gázválság kapcsán. A fő kérdés nem az, hogy elapad-e a gázellátás Oroszország felől, hanem hogy sikerül-e Európának feltöltenie gáztárolóit, mielőtt beköszönt a következő fűtési szezon. A helyzet súlyos, a németek kongatják a vészharangot és nem véletlenül.

Az Európai Bizottság vonatkozó irányelve arról ír, hogy az európai gáztározókat legalább 80 százalékosra kell feltölteni. Ezt a sajtóban úgy tálalták, mintha világmegváltó mennyiségről lenne szó, ám békeidőben normális viszonyok között az európai tárolókat 95 százalék körüli szintre szokták feltölteni a nyár végére.

Minden idők legalacsonyabb szezonnyitó szintjét pedig tavaly ősszel láthattuk, akkor 77,3 százalékos szintet értek el. Ehhez képest a most előirányzott 80 százaléka épp hogy csak magasabb. Egyébként pedig, a Bizottság eredetileg 90 százalékot akart előírni, de az irreális tervnek tűnt – mondjuk, ha a valóságtól elrugaszkodott brüsszeliek valamire azt mondják, hogy irreális, akkor az tényleg az.

   

A 80 százalékos tervet teljesíteni egyre nehezebb. A múlt héten Oroszország 60 százalékkal csökkentette az Északi Áramlat 1-en keresztül érkező földgáz mennyiségét, Lengyelországba, Bulgáriába, Dániába, Finnországba és Hollandiába már egyáltalán nem szállítanak. A kínálat fokozatosan szűkül.

Az BNE Intellinews elemzése szerint ha még ennél is jobban csökken az Európába érkező földgáz mennyisége, akkor a 80 százalékos feltöltöttség elérhetetlenné válik.

Németország megriadt, és emiatt egyébként egész Európának oka van aggódni. Európa gazdasági motorja Németország, a német gazdaság pedig nagyon energiaigényes.

Nem állítható, hogy a németek nem próbálták meg csökkenteni függésüket az orosz energiaforrásoktól, hiszen a orosz földgáz iránti függésüket is 55 százalékról 35 százalékra csökkentették. Csakhogy az eseményes sokkal gyorsabban zajlanak, mint ahogy alkalmazkodni képesek rá.

Lehman Brothers-pillanat

Nem véletlenül nyilatkozta a minap Robert Habeck német gazdasági miniszter és alkancellár, hogy az orosz gáz teljes leállása Európa „Lehman Brothers-pillanata lesz”, és az egész energiapiac összeomolhat.

„Ha az energiavállalatok veszteségei olyan nagyok lesznek, hogy nem tudják azokat kezelni, akkor az egész globális piacot összeomlás fenyegeti majd egy ponton túl. (..) Tehát várható egy Lehman Brothers-pillanat az energiarendszerben”

mondta Habeck, utalva a Lehman Brothers bank csődjére, amely lényegében a 2008-2009-es nagy világgazdasági válság elindulását jelezte.

Németország nemrég elrendelte a másodfokú gázpiaci vészhelyzetet. Ez elvileg már lehetővé tesz, hogy a kereslet csökkentése érdekében növeljék a gázfogyasztókra kirótt árak emelését, ám egyelőre ezzel a lehetőséggel Berlin még nem próbált meg élni.

A németek az osztrákokkal és a hollandokkal együtt újra üzemkész állapotba hozzák régi széntüzelésű erőműveiket.

Habeck ezen kívül elindított egy takarékossági kampányprogramot „80 millió az energiaváltozásért” címmel. Ennek lényege gyakorlatilag a lakossági fogyasztás takarékosabbá tétele lenne.

Az Európai Unió tagállamai, köztük a legnagyobb tárolókapacitásokkal rendelkező Németország elképesztő tempóban töltötték fel gáztárólóikat a téli szezonra készülődve. Valójában már januártól kezdődően csúcsra járatták a betöltés sebességét.

Hangzatos nyilatkozatok és a kemény valóság

A feltöltés tempója az orosz földgázon kívül érkező nagy LNG-szállítmányoknak volt köszönhető. Most, hogy az oroszok csökkentették a vezetékes gáz szállítását, a feltöltés tempója is nagy mértékben visszaesett. A politikusok ugyan előszeretettel nyugtatják meg az embereket azzal, hogy ott van a cseppfolyósított gáz (Szlovákiában Richard Sulík gazdasági miniszter is szeret erre hivatkozni), ennek azonban fizikai korlátai vannak.

Az LNG-terminálok havi maximális átmenőkapacitása 140 terawattóra, vagyis a teljes európai igény 10-15 százaléka. Magyarul: ennyit cseppfolyósított földgáz fogadására vagyunk képesek maximum. Ahhoz, hogy az orosz gáz kiesését maradéktalan pótolni tudjuk Európában, havi 400 terawattórára kéne feltornázni a fogadókapacitást. A terminálok azonban nem a semmiből születnek, építésükhöz temérdek pénzre és főleg időre van szükség. Időből pedig nincs elég.

Megint másik kérdés, hogy még ha lenne is rá lehetőség, az mibe kerülne az európai adófizetőknek. A Bruegel tanácsadócég becslése szerint ahhoz, hogy az EU a fűtési szezonig 700 terawattórányi cseppfolyósított fölgzát juttasson a gáztárolóiba (vagyis két hónapnyi igény kiváltson csak LNG-vel), 70 milliárd eurót kellene kifizetnie. Összehasonlításul, a gázárak elszabadulása előtt ez 12 milliárd euróba került volna.

Európa pengeélen táncol

A gáztárolók nyolcvan százalékos feltöltéséhez valamivel több mint 100 napra van szükség (a jelenlegi körülmények mellett, feltételezve, hogy nem romlik a helyzet), vagyis erőltetett menetben kell importálni gázt szeptember végéig, miközben a fűtési szezon eleje október 1.

Ha az oroszok visszaállítanák az Északi Áramlat 1 szállítókapacitását eredeti állapotába, akkor a 80 százalékos töltöttség augusztus 21-re elérhető lenne. Ebben felesleges reménykedni, de azért jól mutatja az orosz szándékok mögötti politikai motivációt.

Ha a helyzet romlani fog, és az oroszok teljesen leállítják a szállításokat, akkor csak iszonyatosan drága LNG-vel és kemény megszorításokkal lehet kezelni a gázhiányt ősszel. Ez pedig ellátási nehézségekkel, lakossági elégedetlenséggel, gazdasági recesszióval járhat.

Van egy másik forgatókönyv is, ami a globális gázpiac beszakadását idézné elő. Felmerült egy olyan elképzelés is, hogy miután az európai cégek betáraztak méregdrága földgázból és LNG-ből, az oroszok esetleg úgy döntenek, hogy váratlanul piacra dobják földgáztartalékaikat, amivel iszonyatos árzuhanást idéznének elő, és minden olyan európai cég, amely drágán vett, de olcsón kénytelen eladni, csődbe jutna. Ezek a félelmek nem újkeletűek, részben ezzel magyarázható, hogy a tavaly őszi energiaválság idején Európa inkább kevesebb gázt vásárolt az azonnali piacon és többet fogyasztott a tárolók készleteiből.

Körkép.sk