Az azeri gázzal nagyot és merészet lépett Európa, de borítékolható, hogy Moszkva nem hagyja majd szó nélkül

Nyitókép forrása: Reuters

Évi húszmilliárd köbméter földgázt szerződne le Európa Azerbajdzsánnal, hogy elkerülje a legrosszabb gázválság-forgatókönyveket. Bár nyilvánvaló, hogy ez az ügylet még nem oldja meg az előttünk álló fűtési szezont, közép- és hosszútávon logikus döntés volt az Európai Bizottságtól az azeri gázra támaszkodni, főleg, hogy az képes az oroszoktól vásárolt normális mennyiség 13 százalékát kifedni. A dologgal egyetlen, de annál fontosabb probléma van: nem nagyon lehet majd számítani az Azerbajdzsán felől érkező gázra, ha Európa nem rendezi viszonyát Oroszországgal.

A GeopoliticalFutures nemrégiben megjelent elemzése rávilágít arra , hogy Azerbajdzsán csak az egyike annak a három országnak, ahol Európa próbálkozhat plusz energiahordozókat beszerezni – a másik kettő Türkmenisztán és Kazahsztán. Mindhárom ország jelenetős orosz befolyási övezet, vagyis a Moszkvát sorozatban szankciózó EU megjelenését az oroszok kihívásként fogják tekinteni. Ha másért nem is, annak érdekében biztosan ellenlépéseket tesz majd, hogy továbbra is (legalább a háború idejére) sakkban tarthassa az európai gazdaságokat a gázhiány eszközével.

A három ország a Kaszpi-tenger térségének része. A világ legnagyobb és legrégebbi olaj- és gáztermelő területei tartoznak ide. Az ott található posztszovjet országok az energiaforrásaikra építették fel társadalmaikat.

   

Energiapiaci aranybányák

Kazahsztán Közép-Ázsia legnagyobb olajtermelője, 30 milliárd hordó olajtartalékkal. Oroszország és Türkmenisztán után a FÁK országinak harmadik legnagyobb gázkészleteit birtokolja. A helyzetet komplikálja, hogy az ország 250 olaj- és gázmezőjét üzemeltető 104 cég között olyan nyugati multik is vannak, mint a Chevron, az Eni, a Total, az ExxonMobil, a Royal Dutch Shell és a British Gas.

Türkmenisztán gáznagyhatalom, ám igen törékennyé teszi ez az egyoldalúság. Költségvetési bevételeinek 85 százalékát a földgázeladásból biztosítja. Területén található a világ második legnagyobb gázmezője, a Galkinis, ezzel együtt pedig a világ negyedik legnagyobb természetesen gáztartalékkal rendelkezik.

Azerbajdzsán naponta 590 ezer hordó kőolajat termel ki 7 milliárd hordós igazolt természetes készleteiből, emellett van 1900 milliárd köbméternyi földgázlelőhelye.

Veszélyes játék

Emlékszünk még a keleti nyitás és nevű magyar kormányzati program miatti nyugati hisztire? Ahogy oly sok mindenben, megint az van, hogy Magyarországot bírálják, aztán leutánozzák. Az EU önnön hibájából okozott szorult helyzetében most a keleti országok felé fordult energiahordozókért. Ennek az egyik legnagyobb oka földrajzi közelségük és a meglévő infrastruktúra kiépítettsége. A gond az, hogy Európa irracionálisan nagy oroszellenessége vélhetően válaszreakciókat vált majd ki az oroszokból, akik úgy fogják majd érezni, hogy az EU szándékosan zavarja meg térségbeli érdekeit. Az oroszoknak pedig megvannak az eszközeik a „válaszadásra”.

Az EU már eddig a kazah olaj legnagyobb vásárlója volt, ám a csővezetékek mindegyike Oroszország területén halad keresztül. Hiába ígérte meg Kasszim-Jomart Tokajev kazah elnök, hogy kész szénhidrogén-kapacitásait eladni az EU-nak az energiapiacok stabilizására, ezt a szándékot az oroszok könnyedén keresztülhúzhatják.

Nem véletlenül kezdődtek meg néhány napja a tárgyalások a Transz-Kaszpi-tengeri Nemzetközi Korridor, vagy ásnéven Középső-folyosó fejlesztéséről, ami Kazahsztán, Türkmenisztánt, Azerbajdzsánt, Grúziát és Törökországot csatornázná be az európai energiapiacra.

Azerbajdzsán a kulcsfontosságú csomópont

Ami Azerbajdzsánt illeti, itt is vannak már élő és kulcsfontosságú kereskedelmi kapcsolatok az EU-val. Olaszország vásárolja fel például az azeri olajexport 44 százalékát.

A GeopoliticalFutures azonban leszögezi azt is, hogy Azerbajdzsán nem készletei, hanem földrajzi elhelyezkedése miatt fontos az EU-nak, amolyan ugródeszkaként szolgálna a többi közép-ázsiai ország energiahordozói számára.

Ennek lenne része a Déli Gázkorridor, ami magába foglalja a Baku-Tbiliszi-Erzurum vezetéket, a törökországi Transzanatóliai Földgázvezetéket és a Transz-Adriai Korridort. Ezek megfelelő kihasználásához azonban jelentős beruházásokra lesz szükség.

Az oroszoknak saját érdekeik vannak – és eszközeik az érvényesítésükhöz

Mindezek mellett, Oroszország az egyes országokra gyakorolt befolyással is akadályozhatja az európai terveket. Másrészt, más, nemzetközi egyezmények is segítségére lehetnek. Létezik egy Kaszpi-tenger szennyezését szabályozó ötoldalú egyezmény (Oroszország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Türkmenisztán és Irán részvételével), amellyel minden víz alatti gázvezeték lefektetésére irányuló projektet könnyűszerrel el lehet kaszálni. (Korábbi elemzésünk a témában itt olvasható).

Összefoglalva tehát, nehéz lesz úgy véghez vinni az európai terveket, hogy nem rendezi kapcsolatát (ellenségesről ha nem is barátira, de legalább stabilra) Oroszországgal. Az elég nyilvánvaló, hogy erre egy ideig még nem kerülhet sor…

Körkép.sk