Az USA és a G7-ek olajársapkája fájni fog az oroszoknak – de az európai gazdaságnak egyenesen a kegyelemdöfést jelentheti

Nyitókép forrása: SITA/Kevin Lamarque/Pool via AP

Atz elmúlt napokban ismét nyugati „mestertervként” tálalja a sajtó a G7-ek által szorgalmazott orosz kőolajra kivetendő olajárplafont (ársapkát), amelynek betartatását a hajózási vállalatokon kényszerítnék ki. A cél továbbra is Oroszország mindél nagyobb mértékű meggyengítése. Amiről azonban kevésbé szólnak a híradások, hogy az olajársapka kétélű fegyver, és szinte biztos, hogy az USA-ban növelné a drága üzemanyagok miatti kényelmetlenséget, Európában pedig egyenesen tovább súlyosbítaná az energiaválságot.

A világ hét legnagyobb („nyugati”) gazdaságát tömörítő G7-ek szeptember 2-án fogadták el az orosz nyersolaj és olajszármazékok, valamint olajtermékek ársapkájáról szóló megállapodást. Ennek rendelkezései 2022 decemberében és 2023 februárjában kerülnek hatályba.

Egy héttel később az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma igen diplomatikusan fogalmazva „irányelvet” bocsátott ki arról, hogyan kell a G7-ek megállapodását alkalmazni. Magyarul: szankciókkal fenyegetette meg azokat a szervezeteket, amelyek nem tartják be a G7-es árplafont.

   

A kényszerítő erő a hajózási és tengeri szállításokra szakosodott biztosítótársaságokat érinti. Az a cég tehát, amely orosz olajat akar szállítatni, nyugati pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat igénybe véve, köteles betartani az ársapkát.

Az orosz ársapka intézkedése nem újkeletű dolog, lényegében az uniós olajembargó egyfajta kiterjesztése. A központi narratíva az, hogy Oroszország számára az elsődleges bevételeket a kőolajexportja adja. Nyugati elemzők szerint eddig az oroszoknak 100 milliárd dollárjába került az Ukrajna elleni invázió, miközebn csak idén várhatóan 158 milliárd eurós bevételre tesznek szert a kőolajból.

Erősen kérdéses, hogy mennyire lesz hatékony és mennyire csap majd vissza az ársapka. És persze, hogy kinek fog inkább fájni. Az ársapka bevezetése kapcsán az oroszok már jelezték, hogy a csatlakozó országoknak nem szállítanak olajat. Ezt elvileg megtehetik, de számolniuk kell azzal, hogy ebben az esetben az európai pénzintézetek és biztosítási vállalatok szolgáltatásaira nem számíthatnak. Példáu a londoni Group of P&I VClubs szervezetéhez köthető a tartályhajók felelősségbiztosítási kötvényeinek a 95 százaléka, az oroszok tehát csak igen nehezen kerülhetnék meg.

A dolog szépséghibája, hogy az oroszok sem dőlnek kardjukba magatehetetlenül a nyugati lépések láttán. Nagyon könnyen elfőrdulhat, hogy szűkítik vagy teljesen leállítják olajkínálatukat a piacon. Ez pedig meredek drágulást, akár 120-140 dolláros hordónkénti kőolajárat jelent.

Még az amerikai magánhíreszerző ügynökség, a Stratfor elemzése sem vitatja, hogy az ársapka jó eséllyel mélyíteni fogja az európai energiaválságot, hiszen egyes ágazatokban igyekeznek kőolajjal helyettesíteni a földgázt.

Az Egyesült Államoknak is kellemetlenek lehetnek az követkemények. November 8-án kerül sor a félidős választásokra, a Demokrata Párt pedig enyhén szólva is cudarul áll a felméréseken. Az elszálló olajárak pedig még drágább üzemanyagot jelentenek – és ezt az érzékeny pontot egy újabb tajvani eszkaláció már nem fogja tudni elfedni a közvélemény előtt.

És persze nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy Kína, és vélhetően India sem fogja betartani az olajárplafont. Oroszország a világ két legnagyobb országába irányítja át az Európa által elutasított energiahordozóit, akik köszönök szépen, viszonylag olcsón meg is vásárolják azt. India januárhoz képest kilencszer több orosz kőolajat vásárol, és a növekedés felé mutat.

Persze a valódi erőviszonyokat és buktatókat majd a gyakorlati alkalmazás mutatja meg. Ám a fenti körülmények arra utalnak, hogy ez az intézkedés megint Európa hathatós támogatásával Európa módszeres gazdasági ellehetetlenítését tetézi anélkül, hogy érdemi sikert lehessen elérni.

Körkép.sk