Lassan leolvad a cukormáz a brüsszeli politikáról: jövőre gázhiány lesz, recesszió és mélyválság

Nyitókép forrása: SSITA/Marcus Brandt/dpa via AP

A nyugat-európai és brüsszeli politika hónapok óta próbálja elfedni az energiaválság valódi súlyosságát az emberek szeme elől. A nyilatkozatok arról szóltak, hogy tele vannak a tárolók, jön az LNG Európába, nincs szükség az orosz gázra. Úgy fest azonban, hogy a cukormáz kezd leolvadni az üres politikai retorikáról, és szembejön a valóság. Brüsszel persze ezt is a probléma megoldása helyett annak elfedésével próbálja kezelni. Tény azonban, hogy ha nem jön valami egetverő változás, a jövő évben egyszerre csap le Európára az energiahiány, a recesszió és az államkasszák kimerülése.

Onnan indultunk, hogy Brüsszel nyáron elrendelte, a tagállamok minimum 80, majd 90 százalékra töltsék fel a gáztárolóikat. Ezt sikerült is, és Brüsszel, valamint a nyugati kormányok (de a szlovák is) erre épített rá egy olyan narratívát, hogy sikerült kezelni az energiaválságot, és nincs szükség az orosz gázra.

Hiába mondták a szakértők, hogy idén a gázból csak azért sikerült ennyire betárolni, mert jött orosz gáz Európába (a szokásos mennyiség kétharmada), jövőre viszont ez már nem lesz. Az Európai Energiaügynökség fel is hívta a figyelmet, hogy Európa jövőre vélhetően 27 milliárd köbméteres gázhiánnyal lesz kénytelen kibékülni, annak ellenére, hogy tényleg érkezik LNG a kontinensre.

   

A Bloomberg közlése szerint ráadásul a gáz- és általában energiahiányos környezet három-négy évig is fennmarad, vagyis Európának 2026-ig kell békülnie a drága vagy egyáltalán nem létező gázkínálattak. Azért 2026-ig, mert addigra lesznek új beszállítókapacitásai Katarnak és az USA-nak.

Ez pedig apróra váltva azt jelenti, hogy a háztartások költségei előbb-utóbb követni fogják a piaci árakat. Ezek most 135 euró környékén mozognak a gáznál, de tavaszra 200–250 eurós előrejelzések is megjelentek már, ugyanis tavasszal kezdődik a tárolók újbóli feltöltése.

A kimerülés szélén

Közben az uniós tagállamok költségvetése irdatlan összegeket fordít a lakosság és a vállalatok megsegítésére. November végéig 700–1000 milliárd euróra tehető a már lakosságnak és cégeknek kiutalt állami támogatás az infláció és energiaválság kezelésére. És ezt még a jövő évben is fenn kéne tartani, orosz gáz importja nélkül.

A jövőre várható gázhiányt a múlt héten már Ursula von der Leyen is beismerte, bár a mainstream sajtó különösebben nem foglalkozott vele. Pedig novemberben ott szerepelt a címlapokon, hogy Vond der Leyen szerint Európa felkészült a télre és az energiaválságra. Erre december közepén – a valódi hideg időjárás megérkezésével – a kommunikáció teljesen megfordult.

Az Európai Bizottság elnöke elismerte, hogy harmincmilliárd köbméteres gázhiány várható, ezenkívül pedig magas energiaárakra kell majd berendezkedni. Mindezt úgy, hogy Brüsszel az elmúlt három hónapban csak úgy ontotta magából a sikerjelentéseket arról, mennyire felkészült az EU az energiaválságra.

A politikai kommunikáció tehát kimerült. Brüsszelnek most amiatt fő a feje, hogy ha a lakosságot megvédik a tagállamok az áremelkedéstől, akkor nem csökken kellő mértékben a fogyasztás, és jövőre muszáj lesz színt vallani, hogy az orosz gáz nélküli politika mégsem működik olyan könnyen, még nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű alternatív energiaforrás, és főleg, mindezt a lakosságnak kellene megfizetni.

Károkozás után a valóság elkenése

Decemberben a szorult helyzetre adott első reakció tipikus bürokrata gondolkodásra vall: az Európai Bizottság előirányozta, hogy februárig a gáztárolók minimális töltöttsége nem csökkenhet 45 százalék alá. Névleg azért, hogy nehogy kimerüljenek a fűtési szezon végére, a valóságban azért, mert nem lesz elég gáz jövőre, ahhoz, hogy 20 százalék alatti szintről fel tudják tölteni a tárolókat Európában, és megint kiderül a turpisság.

Aligha véletlen, hogy épp a szlovák liberális pártok kardoskodnak leginkább azért, hogy ne az ígért szinten fagyasszák be a lakossági energiaárakat Szlovákiában, hanem kisebb árkompenzációval és magasabb árakkal kényszerítsék a lakosságot megtakarításokra.

Ma már nehéz az LNG-t csodaszerként villogtatni a választók előtt. Kiderült, hogy nincs elég terminál annyi cseppfolyósított gáz fogadásához, amivel kiváltható lenne az orosz gáz, de ha lenne is, nincs elég LNG a piacon. Egyszerűen azért, mert Európa az ázsiai piacokkal kénytelen megküzdeni az erőforrásokért, és az ázsiai igény is nőni fog, tekintettel arra, hogy a kínai gazdaság hamarosan felpörög. Az ázsiai piacokra szánt LNG-mennyiséget nem lehet egyik napról a másik Európába irányítani, ahogy az orosz gáz sem tudja hirtelen a semmiből meghódítani az ottani piacokat.

Még mindig a gázársapka

És mindennek tetejében ott van a következő nagy politikai lufi, a gázársapka. Brüsszel korábban 275 euró megawattóránkénti áron maximálta volna a nagykereskedelmi gázárakat. Ez a jövő tavasszal várható drágulásnál is magasabb összeg, így senki sem volt elégedett vele. Sem azok, akik ettől az intézkedéstől várták az oroszok megbüntetését, sem azok, akik nem akartak ársapkát.

Most az uniós soros elnök Csehország olyan javaslattal rukkolt elő, ami 188 euró/MWh-s áron korlátozná a földgáz árát. Ez pedig már több mint veszélyes. Ha tényleg gázhiány lesz, akkor azt tovább súlyosbíthatja az, hogy Európának nem akarnak majd eladni ilyen áron földgázt. Persze, az energiacégek ezeken az árfelhajtó intézkedéseken nagy pénzeket keresnek, de a hatásai beláthatatlanok.

Európa teljesítményét Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter értékelte igen éleslátóan. Ő hétfőn Brüsszelben arról beszélt, hogy az Európai Unió értelmes kérdések, új energiaforrások keresése és az infrastruktúra fejlesztése helyett az elmúlt hónapokban a gázársapka körüli szerencsétlenkedésével volt elfoglalva. Azt is hozzátette, hogy Magyarország nem támogatja a gázársapka bevezetését.

Mégis lesz uniós gázársapka – alacsonyabb és szigorúbb, mint korábban javasolták

Körkép.sk