Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Matthieu Mirville

 

A múlt héten fontos döntés született. A francia (és európai) gazdák nyomásgyakorlása egy kulcsfontosságú fronton eredményes volt, és francia nyomásra az EU elállt a Mercosurral (a latin-amerikai országok kereskedelmi szövetségével) kötendő, már csak aláírásra váró szabadkereskedelmi egyezménnyel. Az EU nevében a lett származású, szélsőségesen liberális Valdis Dombromovskis, az Európai Bizottság egyik alelnöke írta volna alá az egyezményt. Végül annak kudarcát nem is ő, hanem a szlovák Maroš Šefčovič intézményi kapcsolatokért felelős bizottsági alelnök jelentette be, ami Brüsszel zavarát igen jól illusztrálja.

 

Šefčovič bejelentésére még a múlt héten került sor. Mint mondta, az EU még nem áll készen a szerződés aláírására. Nagy valószínűséggel jó időre parkolópályára tették a Mercosurral kötendő szabadkereskedelmi egyezményt.

 

Valójában az történt, hogy az európai gazdatüntetések franciaországi begyűrűzését követően Emmanuel Macron államfő jelezte Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, hogy állítsa le az egyezmény nyélbe ütését – és Brüsszel engedelmeskedett. A gazdák által kifejtett nyomás egyáltalán nem meglepő, ez lett volna az EU egyik legnagyobb liberalizációs lépése, amivel egyúttal a legsúlyosabb károkat okozta volna az európai mezőgazdaság versenyképességének.

 

A liberálisok és egyes tagállamok már dörzsölték a kezüket. A magántulajdon védelmének megtestesítőit padlóra küldték volna. Ők a gazdák, akik az európai társadalmon belül a legönellátóbb réteget képviselik, és akik azért vonultak utcára, mert az EU ellehetetleníti a működésüket a zöld politikával és az ukrán gabonadömping parttalan támogatásával.

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy a tönkrement gazdák birtokai nem maradnak parlagon, azokat felvásárolják a nagy befektetőcsoportok. Olyan kulcsfontosságú területet kaparintva meg, mint a lakosság élelmezése.

 

Egyes tagállamok szintén jó pénzt láttak a Mercosurban. Elsősorban Hollandia, hiszen az ő kikötőin keresztül érkeztek volna az olcsó latin-amerikai mezőgazdasági termékek Európa legnagyobb piacára, Németországba.

 

Az egyezményt pártolták azok is, akik kétségbeesetten próbálnak legalább Európa geopolitikai súlyának illúzióját kelteni. Hallottunk korábban olyan nevetséges kijelentéseket, mint hogy az EU „transzgendernagyhatalom”. A Mercosur kapcsán abban reménykedtek egyesek, hogy Európa a szerződéssel megelőzi az USA-t és Kínát is a dél-amerikai piacokért folytatott harcban. Nem így lett.

 

Az alapvető probléma az volt, hogy az EU teljesen nyilvánvalóan saját tagállamait és saját lakosságát, saját agráriumát akarta feláldozni egy szűk réteg terveinek oltárán. A Mercosur országaiban olyan műtrágyát használnak a gazdák, amelyek Európában be vannak tiltva, olyan minőségben termelnek, amit azt európai gazdáknak tilos, nem kell karbonadót fizetniük, amit az európai gazdáknak kell, nincs ukrán gabonadömping, ami Európában van, és Dél-Amerikát nem fojtogatja az agráriumot a szektaszerű zöld lobbi, ahogy az európai gazdákat igen.

 

Az egyezmény az európai mezőgazdaság egyébként sem túl izmos versenyképességének végét jelentette volna, ami több nagy tagállamnak is problémát jelent. Franciaország közülük a legnagyobb és a legnagyobb befolyással bíró. Macron – aki már nem indulhat többet az elnöki posztért – pedig vállalata a döntést, na, nem államférfiúi nagysága okán, hanem a Párizst blokád alatt tartó gazdák láttán.

 

Brüsszel csatát vesztett, a gazdák pedig csatát győztek. A színfalak mögött zajló háború azonban még messze nem ért véget. Ahogy, valószínűleg, a Mercosurral kötendő egyezmény ügye sem.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.