Apácaszakállasi „disznólkodás” – beszámoló képekkel, videóval

Pálinkásan kezdődött február utolsó szombatja Apácaszakállason. A falu apraja-nagyja gyülekezett a kultúrház udvarán, hogy igazi házi ízeket, disznótort kóstoljon. A finom illatok feledtették a hideget is.

Katlanok, kések, húsdaráló – ezeket látja a disznóölési kellékekből a látogató. Az egyik szervező sebesen metéli a zsírt, míg a másik már a húsdarabkákat készül darálni. Közben gondoskodnak arról is, hogy ne fázzon senki: Aki mégis, felhörpinti az asztalszélen házipálinkával teli poharat, s mehet is a munka.

   

Volt minden, mi szemnek-szájnak ingere. Abált szalona, préssajt, hurka, abált kása, friss tepertő. A kolbászt, hurkát kilószámra sütötték, de készült disznótoros káposzta is.

Polák László polgármester hírportálunknak elmondta, hogy a hagyomány-felelevenítés mellett közösségépítő küldetéssel szervezték a Disznólkodjunk együtt! rendezvényt. „Célunk elsősorban az, hogy a farsangi napokon egy szórakoztató, hagyományokkal teli eseményt szervezzünk az embereknek, hiszen, mint tudjuk, egyre kevésbé tenyésztenek otthon sertéseket. Szeretnénk, hogy a fiatalság is megismerkedhessen azzal, miképp zajlik egy disznóölés. Igyekszünk összehozni is az embereket, hogy kikapcsolódjanak, beszélgessenek.” – fogalmazott a településvezető.

A helyi böllértől megtudtuk, hogy a házaknál tartott disznóölések száma csökkenő tendenciát mutat. Rámutatott, hogy az idei törvénymódosítás, miszerint előre be kell jelenteni a házi disznótort, is hatással van minderre. A disznótartás visszaszorulásához a gabona fokozatos drágulása is hozzájárul.

Az 1980 óta tevékenykedő hentes visszaemlékezése szerint a „legnagyobb disznóölés” akkor volt, amikor egy nap tizenegy sertést vágtak. Azokat „csak hasogatniuk” kellett. „Abban az időben vitték további feldolgozásra a konyhákra.” – mondta. „Nekiálltunk reggel, délután végeztünk!” – mondta.

A helyi böllér kiemelte az alapanyag minőségét is, miszerint „ilyen húst máshonnan bizony nem eszik az ember, mondhat akárki akármit! Az üzletben vásárolt, gyorsan „felhizlalt” sértésből származó rövidkaraj íze összehasonlíthatatlan egy otthon, gondosan felnevelt sertésével.” – tette hozzá.

„De jó látni téged!” – hangzott a jókedvű köszöntés úton-útfélen. A szórakozáshoz, beszélgetésekhez kellemes zene is társult. A jelenlévők a falatozás mellett helyi gyermekek kézműves termékeikből is vásárolhattak. A befolyt összeget az apácaszakállasi Gyermekek és Felnőttek Szociális Otthona javára ajánlották fel.

Időközben a kultúrház épületében kísérőprogramok zajlottak. A csallóközkürti kosárfonó ismertette velünk, hogy egy kiskosár elkészítése mintegy négy órát vesz igénybe. „A fiatalok már nem igazán akarják ezt a mesterséget átvenni. Igényes munka. Sokáig tart az ággyűjtés, amit aztán figyelmesen meg kell tisztítani és szárítani is.” – részletezte.

Lehetőség volt kukoricamorzsolásra is, az érdeklődők pedig az agyagozás-mesterségével is megismerkedhettek.

Fotó, videó és szöveg: Laky Erzsébet