Kukoricásan nagyszerű délután Nagyszarván – Képriport

Minden, ami kukorica megtalálható volt Felső-Csallóközben. Köztük étel és foglalkozások. Népi fajátékok, kukoricamorzsoló és termények – többek között ezek szórakoztatták az érdeklődőket a helyi kultúrházban.

Idén is felelevenítették a hagyományokat a több mint 750 éves településen. Szinte időutazásban volt része annak, aki a művelődési központ épületéhez érkezett. Gyermekek próbálták ki az egykor gyakran használt kukoricamorzsolót, játszottak kukoricaszemekkel és megtapasztalhatták a mocsárjárást.

A Csemadok helyi alapszervezetének megrendezésében évről évre megtartják a Gyere velem kukoricázni rendezvényt. A programok többnyire a hagyományápolásra és a termények bemutatójára összepontosítanak, amelyeket kulturális műsorokkal egészítenek ki. A községben a legfinomabb lekvár és a legszebb termény is kerestetett október első szombatján.

A kóstolósarokban számtalan gyümölcsízű dzsem volt elkészítve kóstolásra. Kinek kedve úgy tartotta, nyugodtan végigkóstolva azokat, eldönthette, kié a legfinomabb. Eközben a foglalkoztató részen zajlottak a kézműves programok. Készültek kukoricás alkotások, ékszerek és díszek egyaránt.

A vágsellyei Botka Ildikó festőművész „szeletelt fakorongokból” alkotott ékszereket az érdeklődőkkel. Készültek kukoricacsutkából hangulatos egérkék is a gútai Harcsa Anikó kézműves segítségével.

A jelenlévők megismerkedhettek a makramé-csomózás egyik fajtájával is. A gútai Varga Erika örömmel mutatta be a módszert, s ismertette, miképp lehet felhasználni azokat. Legyen az ajándék-névjegykártya, fülbevaló vagy épp kulcstartó és karácsonyidísz. A különböző foglalkozásokba fiatalok és idősebbek egyaránt lelkesen bekapcsolódtak.

László-Horváth Katalin a rendezvény főszervezője a Körkép.sknak elmondta, hogy az esemény alapötlete Csepi Zsuzsa a helyi Aranykert Bábszínház vezetőjének nevéhez köthető. Ő számos helyen fellép bábosaival, így ismerkedett meg a kukoricás programokkal is.

„Az elsőt még 2011-ben szervezték, de akkor nekem még szinte semmi közöm sem volt a Csemadok nagyszarvai alapszervezetéhez, hiszen alig 1 éve laktam a faluban. Ez a rendezvény egyszerű kézműves délutánnak indult.”

Hozzátette, későbbiekben a programkínálat kóstolóval is bővült, méghozzá – ahogy Nagyszarván nevezik – kukoricás gancival. Elárulta, hogy az ételkülönlegesség gluténmentes és helyi alapanyagból készül.

László-Horváth Katalintól megtudtuk, hogy a Csemadok helyi alapszervezetét 2014-től vezeti és nagyon büszke arra, hogy a rendezvénnyel évről évre különböző rétegeket is sikerült megszólítani.

 

„Eljönnek az idősek nosztalgiázni, az ovisok az óvó nénikkel kézműveskedni. A nyertes pályázatok függvényében alakul a további program: a fellépő és a kézművesek.” Így folytatta: „Igyekszem olyanokat hívni, akik sikerélményt nyújtanak, amit a gyerekek kipróbálnak, megcsinálnak, és az haza is vihető. Számomra külön öröm, hogy a felnőttek is  kipróbálják magukat.”

 

A főszervező a terménykiállításról elmondta, hogy „Évek óta tartjuk, hiszen a községben nagy hagyománya van úgy a kertészkedésnek, mind földművelésnek. Akár a kukoricatermesztést is megemlíthetjük, hiszen idén a falu határában szinte csak az nőtt.”

A szervezők a kóstolási lehetőséget (Házi lekvárok kóstolója és versenye) is jópár éve bevezették, ahol eleinte Nagyszarva kukoricás finomságait keresték, majd ezt kiegészítették a jóval népszerűbb lekvárokkal.

A rendezvény ideje alatt László Zoltán polgármester se maradt elfoglaltság nélkül. Ő a Csemadok-tagokkal a konyhán szorgoskodott, hogy nagyszarvai módra kukoricás finomságot készítsen a házi lepények mellé.

A jelenlévők vígan kóstolgattak, odaadóan készítették az alkotásokat. Nem volt hiány jókedvben és lelkesedésben, hiszen az érdeklődők elégedetten tértek haza egy hagyományőrző élménnyel gazdagodva.

Képek és szöveg: Laky Erzsébet