Az indentitáserősítő dallamok, magyarságvers, illetve buzdító szónoklatok felcsendülése mellett a fellépők elkalauzolták a jelenlévőket a régió egykori világába. A nap folyamán az évforduló alkalmából hetven személy részesült köszönő oklevélben.

 

 

A jövő sikerének érdekében az elmúlt hetven évet ünnepelték a Dunaszerdahelyi járás központjában.

 

 hirdetes_810x300  

 

Lázok Attila, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának titkára miután köszöntötte a jelenlévőket, felidézte, hogy a történelem keserves időszakában az anyanyelvünk, a hagyományaink ápolása volt a menedékünk.

 

„Ennek a megélése jelentette és jelenti ma is az erős, összetartó alapot. A Csemadok mindent túlélt. Rendszereket, politikai és egyéb támadásokat egyaránt. A hetven évvel ezelőtt meggyújtott fáklya ma is ég”

 

fogalmazott.

 

 

Köszönetét fejezte ki mindazok felé, akik egykor a szilárd alapot lerakták, s azok felé, akik ma ezt tovább működtetik és átadják a következő generációnak.

 

 

A. Szabó László, Dunaszerdahely alpolgármestere összefoglalta, méltán ünnepel a Csemadok nagycsaládjának tagjaival, hiszen a Kárpát-medence egyik legjelentősebb értékőrző tevékenységét végzi. Elmondta, hogy a szervezetnek számtalan gerincpróbáló helyzetben kellett megmaradnia, ami a buktatók és nehézségek ellenére is sikerült.

 

 

Sátor Zoltán, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának elnöke ünnepi beszédét visszaemlékezéssel kezdte, miszerint egy kulturális szövetség megalakítására kapott lehetősége a felvidéki magyarság – „Így alakulhat meg ´49 májusában a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége.” Büszkén mondta, hogy a magyarlakta településeken rövid időn belül alapszervezetek, színjátszócsoportok, éneklő- és tánccsoportok stb. alakultak.

 

Visszautalt arra, hogy ezeknek a kulturális csoportoknak fellépési helyekre is szükségük volt, így alakultak meg a fesztiválok, amelyek a felvidéki magyarság találkozóhelyeivé nőtték ki magukat. Méghozzá egykor ezeken a helyeken cseréltek eszméket is megfigyelés nélkül. Hozzátette, sok mindent túlélt a törtélem során, mint pl. 1956-ot, rendszerváltozást és államváltást, sőt még az állami támogatások megvonását (1996) is.

 

 

„A Csemadok megalakulása óta kiáll a felvidéki magyarságért, hosszú ideig egyedüli képviselője volt az állammal szemben. Majd amikor kellett, kiállt a nyelvhasználatért, iskolákért, egyházainkért, és elsősorban tovább vitte a felvidéki magyar kultúrát”

 

idézte fel Sátor Zoltán. Továbbiakban köszönetet mondott, majd kiemelte, hogy a szervezet további működéséhez szükség van a felvidéki magyarság megmaradása mellett elkötelezett egyénekre.

 

 

Az ünneplő közösséghez Mézes Rudolf, a Csemadok országos alelnöke is szólt. „1949 tavaszán szinte csodának tűnt, hogy ismét megszólalhattunk magyarul” – emlékezett vissza. Hansúlyozta:

 

„A megalakuláskor az állam szándékával ellentétbe tagságunk arra tett fogadalmat, hogy tájainkon a Csemadok a magyar kultúra zászlóvivője, szellemi életünk lobogó fáklyája, édes anyanyelvünk ápolója és védelmezője lesz.”

 

 

Felsorolta, hogy a Csemadok-tagok az elmúlt hét évtizedben tették, amit a tagság, a járási magyarság boldogulása és megmaradása, a kultúra ápolása, az anyanyelv őrzése és védelme érdekében jónak és szükségesnek tartottak, és amit a mindenkori körülmények között tenniük megadatottt. Hangsúlyozta, a Csemadok pótolhatatlan tevékenységet végez a felvidéki magyarság megmaradásában. A Csemadok országos alelnöke szükségesnek, eredményesnek és hasznosnak nevezte a szervezet munkásságát, s őszinte köszönetet intézett a segítőkhöz, tagokhoz.

 

„Tudatában vagyunk annak, hogy csak közösen, összefogva tudunk eredményesen előrehaladni a hét évtizede megkezdett úton és fényes lobogó fáklyánk fényében azt is mindnyájan tudjuk, hogy csak együtt lehetünk erősek, hogy csak együtt folytathatunk eredményes tevékenységet és a közösen elvégzett munkánk sikereinek gyümölcsét, ízét is csak közösen tudjuk igazán élvezni”

 

biztatva a jelenlévőket a munka folyatására.

 

 

Menyhárt József Nagyszombat Megye Önkormányzatának képviselői nevében köszönetet mondott a Csemadoknak, hogy élő-összetartó ereje a térségnek.

 

„Amíg megyei képviselete lesz ennek a térségnek – és ezt mondhatom, mindannyiunk nevében, akik itt vannak (utalva a jelenlévő megyei képviselőtársaira) – ,mi mindent megfogunk tenni annak érdekében, ahogy tettük eddig is, hogy mindazok a javak, pályázati lehetőségek, amelyek a térségbe lehozhatók, azok oda jussanak és azokat az embereket segítsék, akik teszik a dolgukat”

 

biztosította a jelenlévőket a támogatásukról.

 

Menyhárt József utalt arra, hogy az őrző-védő szervezet ezeréves hagyományokat ápol, hiszen nemcsak hetven éve élik meg a térségben a hagyományokat, hanem mindannyian ezer éve teszik ezt.

 

 

Az október 19-i ünnepségen az idejüket, erejük az egyetemes magyar kultúra ápolására, hagyományaink megőrzésére és annak átadására szentelő egyéneket elismerésben, oklevélben részesítették, ami egyrészt köszönet, másrészt pedig megbízatás, hogy a következő évtizedekben továbbra is büszke magyarként végezzék munkájukat.

 

 

Az ünnepi műsorban szavalattal, zongorajátékkal és énekszóval közreműködött Vida Gergely, Béke-Sárosfa Népdalkör, a nagyabonyi citerazenekar, Bertók István és Kovács Koppány. Kovács Koppány a himnusz közös eléneklése előtt büszkén hangsúlyozta, hogy a Csemadok-tagok a politikusoktól abban különböztethetőek meg, hogy ők szívükből tudják, jó magyarnak lenni.

 

 

Az ünnepség hátralévő részében a jelenlévők beszélgettek és a Csemadok mindennapjait nézték meg egy kiállítás keretében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó és szöveg: Laky Erzsébet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.