Nyitókép: regi.katolikus.hu
A keresztények legnagyobb ünnepét tartjuk. Ilyenkor előtérbe kerül a szeretet, elcsendesedik a világ, s a harangok hangja jelzik a titokzatos ünnep beköszöntét. Ilyenkor a hagyományápolás mellett az egyes emlékképek teszik szebbé a pillanatokat… Mindezt foglalják magába Molnár Tamás atyának, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorának, egyházjogásznak, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökének karácsonyi gondolatai, amelyekből kiderül az is, hogy ez az időszak ugyan mindenki számára egyedi, de az ünnep üzenete évről-évre ugyanaz.
Ismét elérkezett az ünnep. Karácsony van. Minden évben elérkezik karácsony ünnepe. Most is, 2019 decemberében. Dátuma mindig ugyanaz. Megünneplése kapcsán rendszerint ugyanazok a díszek kerülnek elő a magas polc tetején tornyosuló, talán a múlt év óta beporosodott dobozokból. Ugyanazok a családi hagyományok, évről évre ugyanazok a remélhetőleg még élő, régi idők óta őrzött karácsonyi népszokások elevenednek fel… S mégis, minden karácsony más és más. Az idei is. De ugyanarról akar szólni: Isten szeretetéről.
Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb felnőtt és talán majdnem minden idős ember az ünnep kapcsán gyermekkorára emlékezik vissza. Felidézik a régi karácsonyokat az akkori szokásokkal, emlegetik a különféle hagyományokat, és sokszor könnybe lábadt szemmel, leírhatatlan érzésekkel gondolnak vissza az együtt ünneplő családra, amelynek talán több tagjáért mára már a temetőben száll az ima Istenhez… de jó volna ünnepelni odahaza. De jó volna tiszta szívből úgy, mint régen…, de jó volna játszadozó gyermek lenni” – azonosulnak vágyaik Ady Endre papírra vetett gondolataival…
Bár minden évben, most 2019-ben is ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kellene örvendezünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve az ünnepi pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ időszerű állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ.
Mást jelent átélni egy karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a család apraja s nagyját, s az új családtag érkezése módosítja a már megszokottat, s mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni például a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, vagy éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a pirosbetűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy épp széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli.
Van-e vagy sem kedvünk ünnepelni, tudunk-e vagy sem igazán ünnepelni, az idei december is magával hozta Jézus Krisztus születésének ünnepnapjait. Függetlenül attól, mennyire volt alapos, vagy mit alapozott meg advent közel négy hete, mint az előkészület időszaka, mindannyiunk naptára, telefonja, számítógépe a napokban december 24-ét, 25-ét, 26-át jelez. Ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelőtt, gyermekkorunkban…
De egész biztosan mindannyiunk karácsonyában idén is van valami egyedi. Valami, amit az idei előkészületi idő igyekezetén túl a minket körülölelő, bennünket mélyen érintő események, állapotok, kapcsolatok, világunkban észlelhető hangulatok idéznek elő. Az ember egyedi élete – az Öné, az enyém, a családtagé, egy baráté, ismerősé vagy ismeretlené – kereszteződik a naptár ünnepet jelző soraival. S legyen ez az egyedi életű ember boldog vagy boldogtalan, egészséges vagy beteg, dajkáló vagy gyászoló, ennek a kereszteződésnek, a karácsonnyal való kapcsolatnak mindenki számára, a legaktuálisabb körülmények és legkülönfélébb hatások közepette is fontos üzenete van.
S ez az üzenet nem más, mint Isten szeretete. Ő, aki mindannyiunkat ízig-vérig a legalaposabban ismer, a mi egyediségünkkel együtt, szeretné megerősíteni bennünk e szeretet tudatosítását. Hiszen Jézus Krisztus, mint Megváltó született erre a világra, öltött emberi testet. A Betlehemben világra jött Üdvözítő az isteni szeretet csodálatos bizonyítéka, hiszen az ősszülők vétke által elveszített örök boldogság lehetőségét Jézus Krisztus megváltói műve szerezte vissza nekünk.
Az Isten Jézus Krisztus személyében emberré lett, vállalva a megváltás művét, a keresztáldozatot, mert szerette volna, s most is szeretné, ha boldogok lennénk, az igazi boldogság birtokosai. Örökre. Mindannyian. Ennek az isteni szeretetnek kell átragyognia az idei konkrét ünnepet, bármilyen alanyai legyünk is karácsonynak. Ez a szeretet nem merül ki a csillogásban, idillikus hangulatban, karácsonyfa alá helyezett, színes csomagolópapírba csomagolt ajándékokban… Ez a szeretet valami sokkal többről szól. Ez a szeretet fokozza az örömet, enyhíti a fájdalmat, reményt ad a reménytelenségben, mert az örök létezés felé mutat. Ez a szeretet irgalmas. Megbocsátó, új esélyt ad és egyben új lelkesedést.
Sokszor nem könnyű a már sok héttel az ünnep előtt megjelenő karácsonyi díszítés és az ünnepi akciók fergetege mögött észrevenni azt az ártatlan, csendes Kisgyermeket, aki szeretetet hozott a földre, Isten szeretetét, a megváltó szeretetet. De aki rádöbben, hogy az ünnep lényege éppen ennek a Gyermeknek, Krisztusnak a születésében rejlik, úgy tud ünnepelni, hogy arra jó lesz visszaemlékezni. Úgy fog idén is ünnepelni, hogy annak tartós nyoma marad az életében.
Kívánom, hogy az isteni szeretet tegye valóban értékessé ünnepünket. Legyen karácsony méltó és tudatos átélése a megbocsátó, lelkesítő, erőt adó szeretet megtapasztalása és megtapasztaltatása. Mert bocsánatot kérve és szívből megbocsátva tudunk igazán szabadok lenni. Szabadok, akik megváltott emberekként tudunk tiszta tekintettel haladni a földi élet útján, haladni az örök élet felé. Ezért jött el közénk a Megváltó a betlehemi éjszakában…
Molnár Tamás atya
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
