Molnár Tamás atya a Körképnek: „Ó, boldog Betlehem” – avagy betlehemi boldogságú karácsonyt mindenkinek!

Nyitókép: Molnár Tamás atya

Elcsendesedett a világ, mint a betlehemi éjszakában. Szinte minden lelassult. Ezekben a napokban tartjuk mi keresztények legnagyobb ünnepünket. Ebből az alkalomból a Körkép.sk Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorának, egyházjogásznak, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökének szívhez szóló, ünnepi gondolataival járul hozzá szent karácsony megünnepeléséhez. 

Betlehem. Karácsonykor, Szentestén ez a szó is elhangzik, énekben, jókívánságban, talán az ünnep csendes csodálásával átjárt belső gondolatunkban. Mi jut eszünkbe erről a szóról? A karácsonyfa alá helyezett betlehemet, vagy egy a napokban kapott szép karácsonyi képeslapot szemlélve, ami a Szent Családot ábrázolja, pillantást vetve egy gyermekkor óta családi örökségként őrzött régi díszre s így nosztalgiázva, de akár egyszerűen csak úgy behunyt szemmel a karácsony illatából szippantva hagyjuk, hogy e szó bennünk rezonáljon. Betlehem…

   

Számos hasonlóságot találunk a két évezreddel ezelőtti betlehemi jelenet és az idei ünnep között is. Az evangélium feljegyzése szerint Augusztusz császár rendeletet adott ki: „írják össze az egész földet.”  S felment József is Dávid városába, Betlehembe, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ekkor jött el Jézus születésének ideje. Mi is népszámlálás előtt állunk, ami egy tanúságtétel is lehet arról, kik vagyunk, hová tartozunk, többek között, ami a vallásunkat vagy a nemzetiségünket illeti. Jézus világrajöttének és megváltói művének köszönhetően pedig azt is örömmel kell nyugtáznunk: megváltott emberek vagyunk, szeretetből megváltottak.

Szűk családi körben, de a mennyei seregek és egymás nagy örömére volt együtt a betlehemi éjszakában a Szent Család. Sokan az idei karácsonyt a szokottnál szűkebb körben, kevesebb széleskörű nagy családi találkozást szervezve töltik. Sőt, sok esetben most nem minden család tudja az óvintézkedések és korlátozások közepette úgy szervezni programját, hogy szeretteikkel fizikailag is együtt töltsék ezeket a napokat.

Valakiket a betegség vagy karantén-idő kényszerít egyedüllétre, illetve korlátoz csupán néhány személlyel való találkozásra. Az ilyen magányérzetben is legyen erőforrás a szállást nem kapó Szent Családhoz intézett őszinte fohászkodás. S akit csak lehet, érdeklődően hívjunk fel, fejezzük ki irántuk lelki közelségünket, kívánjunk nekik áldást hozó ünnepet. A családok pedig, melyeknek tagjai most több időt tölthetnek otthon és együtt, használják ki ezt a lehetőséget a közös minőségi időtöltésre. Ez is szép ajándék lehet az egyes családtagok részéről a család számára. Méghozzá az anyagi ajándékoknál is értékesebb.

Betlehemmé válhat a családi otthon: Jézus, a születésnapos központi szerepe, a családtagok egymásrafigyelése, a lélek megajándékozottsága minden külső körülmény közepette családot megszentelő ünnep tud lenni.

Egy érdekes csillagot figyeltek két évezrede az égen. A csillagot, mely a napkeleti bölcseket egészen odáig vezette, ahol az újszülött király, Jézus Krisztus volt. A bölcsek bementek és hódoltak előtte. „Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!“ – cseng fülünkben József Attila Betlehemi királyok c. költeményének első sora. Napjainkban is sokan figyelik az égboltot. S bárcsak az a folytatás is minél több ember részéről bekövetkezne: milyen jó lenne, ha minél többen hódolnánk az Úr, mint a világmindenség királya előtt, Aki mindig törődik velünk. Ebben a korban is. Ezen a világjárvány miatt, talán a szokásostól több dologban is eltérő karácsonyon is.

Betlehem – a kenyér háza. Így is fordíthatnánk ezt a helységnevet. A Miatyánkban naponta fohászkodunk a mindennapi kenyérért, az isteni törődésért és munkánk megáldásáért. Sok helyen szokás ünnepélyes keretek közt is évente hálát adni az új kenyérért, kenyérmegáldást tartani. Az asztalra kerülő kenyérre szép szokás a megszegés előtt keresztet rajzolni. Milyen szép kifejezés továbbá a kenyértörés, a pillanat, mikor egy család, egy közösség egy kenyérből táplálkozik, mikor a megszegett kenyér mintegy összefűz egy családot. Mint az a családtagok száma szerint szétvágott karácsonyi alma szimbolikájában is élő hagyomány. Divatossá vált az otthoni kovászkészítés, kenyérsütés, számos otthont betölt a friss kenyér illata. Legyenek az otthonok az összetartozás, a biztonságérzet szilárd helyei, ahol család-központú generációk érlelődnek tovább. Karácsonykor, de azon kívül máskor is.

S hívőként az Élet Kenyerére is figyeljünk oda. Isten nagy ajándékai a szentségek – látható jelek, melyek láthatatlan kegyelmeket közvetítenek. Tiszta hittel, gyermeki bizalommal legyünk az Eucharisztiában magát nekünk adó Krisztus iránt, ugyanazon Jézus Krisztus iránt, aki egykor a mi megváltásunkért született közénk Betlehemben emberi testet öltve, hogy minket az isteni magasságok felé vezetve, az örök és véget nem érő boldog élet részeseivé tehessen.

De Betlehemet említve eszünkbe juthat az a bizonyos földrajzi hely is, ahol a Messiás erre a világra született. Bizonyára többen felkeresték már a Születés-bazilikát egy szentföldi zarándoklatuk alkalmával. Egy alacsony, kis ajtón át kell belépni, mintegy arra kényszerülve, hogy alázatosan meghajoljunk a Megváltó nagysága előtt. Az oda zarándoklóknak talán azzal is volt tapasztalatuk, mennyire érezhető a jelen korban is az Izrael és Palesztina közti feszültség ebben a térségben.

Mondhatjuk, Jézus születésének földje bizony nem mentes a zavargásoktól. Egyfajta megosztottság érzékelhető. Imádkozzunk ezért különösképpen is – a január 1-i Béke Világnapjához is közeledve – a békéért. Jézus Krisztus töltsön el belső békével minket, magunk is tegyünk azért, hogy béke legyen családjainkban, igyekezzünk békében élni más nemzetekkel. A Szent Ferencnek tulajdonított fohásszal forduljunk Istenhez: „Uram, tégy engem a Te békéd eszközévé…”

A Betlehemi Békeláng fényénél, melyet számos helyre gondosan eljuttattak cserkészeink, béküljünk ki szívből egymással, bocsássunk meg, s ha kell, kérjünk bocsánatot. Legyünk bátrak, tegyük meg az első lépést. „Békesség most tinéktek, emberek. – fogalmaz Ady Endre Békesség ünnepén c. költeményében. –  Örvendezzél, derék világ, hangozzatok, jámbor legendák, zsolozsmák, bibliák, imák.“

De a karácsonyi békéért sóhajt egyik verse zárósoraiban Jézusra gondolva Juhász Gyula is: „Ó emberek, gondoljatok ma rá, s gondoljatok rá holnap és minden áldott napján e múló életnek s legyen a betlehemi énekből öröm, a karácsonyi álomból valóság és békessége már az embereknek!“ Bárcsak valóra válna a sokszor egymásnak címzett „békés karácsonyt!” jókívánság.

„Ó, boldog Betlehem, áldások városa…” – csendül fel egyik karácsonyi énekünkben. Kívánom, hogy a templom, a családunk, a szíveink egyaránt boldog karácsonyi betlehemek legyenek. Legyen a középpontban Jézus Krisztus, az Ő áldása életünkre. Ha szűk(ebb) körben is, ha sok korlátozást figyelembe véve, ha egy kicsit más módon is ünnepelhetünk idén, Jézus, az Ő szeretetével és békéjével meg tud és meg szeretne születni nálunk.

Váljunk élő betlehemekké, otthonaink és templomaink a kis figurákon és képeslapokon túl sokkal inkább a mi szeretetkapcsolataink által tükrözzék vissza a betlehemi Szent Család mély, hittel teli légkörét. Így köszönjük meg a betlehemi éjszakában minket meglátogató Istennek, hogy ajándékká vált számunkra!

Molnár Tamás atya

Képek: Molnár Tamás atya