Nyitókép: cruxnow.com

 

A Szlovákiában érvényes veszélyhelyzet ideje alatt a Körkép.sk úgy döntött, hogy az advent és a karácsonyi ünnepek alatt egyházi gondolatokat biztosítunk olvasóink számára.

 

A karácsony utáni első vasárnapon Bertalan Gábor esperes-plébánost (Szepsi) kértük fel, lelki táplálékot, erőforrást biztosítva a híveknek.

 

 hirdetes_810x300  

Nevelődve nevelni

 

Azt mondják, ha gyorsan akarsz boldog lenni, ültess virágot, ha tartósan, ültess fát, ha egy életen át, nevelj gyermekeket. Mint minden hasonlat, ez is sántít, de sok igazság rejlik ebben a megállapításban.

 

Anyaszentegyházunk a karácsonyi szentidőben az Úr Jézus születésére emlékezve, az ünnepet követő vasárnapon a család közösségére irányítja figyelmünket. Nem véletlenül. Ki ne látná? Úgy tűnik, a család intézménye válságba került. Bár egy 1994-es felmérés alapján Magyarországon még a megkérdezettek 87%-a a családot tartotta a legfontosabb értéknek, ami ugyan pár évvel később már 60%-ra zuhant, sőt azóta még lejjebb, de sokak szemében, szívében még mindig, minden más előtt, a család intézménye előnyt élvez. Vagyis nem a házasság, de az ember került válságba.

 

Kép: felvidek.ma

 

Az ember válsága abban nyilvánul meg, hogy az egyén, fogyatéknak tekinti a személyiséget. Ez a leépülés abban ragadható meg, hogy az ember az értelem helyett az emóciók: az érzelem, a pillanatnyi hangulat, a rövid távú érdekek mentén dönt. Úgy is mondhatnánk, hogy emberi kapcsolatainkban a testiség túlhangsúlyozása kap egyre nagyobb teret. Frappánsan fogalmazta ezt meg egykor Bíró László püspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense: A mai ember individuumtudata felülmúlja személytudatát. Ahol ez így van, ott az emberek már csak úgy élnek egymás mellet, mint a tárgyak. Ütköznek, koccannak, keverednek, de sohasem találkoznak. Olyan ez, mint amikor egy zsúfolt autóbuszban összeütődik az utasok válla. Fizikailag ugyan érintkeznek, de ennek már semmi köze a személyes találkozáshoz. Holott, a házasság nem csupán egymás mellett élni, nem is csak egymással, de egymásért.

 

Személyes találkozás, osztozkodás. Részvétel egymás életében. Ezt az értünk emberré lett Isten, a következőképpen tanította és mutatta be: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23.) Akit szeretünk, azzal megosztjuk lakásunkat. Házastársunkká válik. Mozgásteret engedünk neki. Lakásunkban és életünkben. Sőt, a szívünk mélyén. Ahol ez a személyes találkozás hiányzik, ott a férfi és nő csak biológiai lényként találkozik. Ott a házastársi egyesülés nem több mint, biológiai szükséglet. Ott, az így megfogant élet, csak a biológiai aktus egyik kívánt, vagy nem kívánt mellékterméke, amit – ha teher – biológiai úton akár el is lehet távolítani.

 

Kép: romkat.sk

 

Lám, hová vezet, ha az ember nem ismeri önmagát, ha lemond Isten-képűségéről? Hová jutunk, ha az ember lemond a valódi, személyes találkozásról? Ezzel, emberi mivoltunkról mondunk le. Arról a kiváltságunkról, hogy ajándékok vagyunk, mint Jézus Krisztus. Ha ezt elfelejtjük, vagy tudatosan elfelejtetjük, ebből sok baj származhat, mert aki nem tudja odaadni önmagát hitvestársának egy életre, az nem tudja ajándékként elfogadni sem a másikat, sem pedig az új életet.

 

Mennyire más, mennyire emberibb és emberhez méltóbb a megélt szentségi házasság! Minden szentségi házasság mögött ugyanis Jézus igenje van, amelyet a házasulandók a Szűzanyához és Szent Józsefhez hasonlóan a Szentlélek erejében mondanak ki. Ez az igen, amelyet a felek a házasság szentségének kiszolgáltatásakor mondanak ki, egy szüntelenül mélyülő és táguló igenné lesz. Ha a házastársaknak, épp a válsághelyzetben, a bennük élő Szentlélek által, van bátorságuk megismételni a kimondott igent, akkor ez az igen egyre mélyülő, egyre szilárdabb lesz, és így egyre inkább el tudják hordozni egymást, a családot, a keresztet, a megpróbáltatást, a kihívást és a kudarcot. Ha viszont megtorpannak az igen újra kimondásától, a házasság köteléke egyre gyengébb lesz. Sőt, akadálya annak, hogy a szentség kiszolgáltatásakor kimondott igenjük, életük hordozójává váljon.

 

Ki ne ismerné a Szentcsalád egyiptomi menekülésének a történetét? A Szentcsalád krízis helyzetbe került, mert minden család és annak minden tagja, sebezhető. A Gonosz, aki a Gyermek életére tört, Heródest használta fel. Hogyan védekezett a család? Úgy, hogy együtt maradt. Együtt menekült a gonoszság elől. Közösségben maradtak egymással és az Istennel.

 

Kép: romkat.sk

 

Sajnos, ma egyre kevesebben választják a menekvésnek ezt a módját. Napjainkban a menekülés iránya nem az a hely, nem az az állapot, ahol az ellenségnek már nincs hatalma, hanem egy másik család, egy másik házasság. Kríziseink pergőtüzében nem haza menekszünk, de egy másik családba, egy másik házasság/á/ba. Így láncreakció jön létre, amely új és új szíveket tör össze, új és új gyermekeket tesz árvákká, és adja ajkukra a megválaszolatlan kérdést: édesapám, vagy édesanyám új szerelméért, miért nekem kell meghozni a legnagyobb áldozatot?

 

Mit tegyünk, mindezek kivédésére? A keresztény családok mélyüljenek egyre befelé. Éljék meg a családegyház valóságát. Neveljék gyermekeiket keresztény módon. A becsület, a hűség, a kitartás legyen jelen a valóságban. Induljanak el egymás felé. Alkossanak közösséget, erősítsék egymást a hitben, a jóban, a kultúrában, az anyanyelv szeretetében. Maradjanak meg közösségben Istennel, mert „Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16.)

 

Isten, minden ellenkező vélemény ellenére, mindig képes megújítani szeretetünket, amely által képes megújulni kapcsolatunk házastársunkhoz és gyermekeinkhez. Vagyis, nevelődve nevelj, és boldog leszel!

 

Gábor Bertalan

 

A makranci templom falán elhelyezett márványtábla (Kép: Bertalan Gábor)

 

 

Felajánló ima

 

Urunk Jézus Krisztus! Hálát adunk Neked a kinyilatkoztatásért, hogy az ember – férfinak és nőnek teremtődött és gondjára bízatott az egész világ.

 

Napjainkban, amikor annyian kétségbe vonják és megkérdőjelezik ezt az isteni bölcsességet és alapjaiban támadják és tagadják a család értékét, alázattal térdelünk Eléd, hogy engeszteljünk, bocsánatot kérjük és állhatatosságért könyörögjünk.

 

A múlt évezred hajnalán ékes példát adtál nekünk, amikor Szent István királyban és hitvesében, Boldog Gizellában és gyermekükben Szent Imre hercegben, megmutattad nekünk a reményteli jövőbe vezető utat.

 

Életpéldájukon felbuzdulva, a Boldogasszony Szeplőtelen Szíve által erősítést kérünk napjaink édesapáinak és édesanyáinak felelősségteljes hivatásuk gyakorlásában. Add meg nekik a kölcsönös hűség állhatatosságát, a megbocsátás készségét, a gyermekvállalás és nevelés bátorságát, s naponta tudatosítani, kérni és igényelni a Szentlélek erejét, hogy megújult erővel, a közös imádság, a szentségek együttes vételével, a tanítóhivatal útmutatásai szerint fogadják, neveljék, iskoláztassák és bocsássák szárnyaikra gyermekeiket. Ösztönözd őket védeni, őrizni, gazdagítani és továbbadni a hit, az erkölcs és az anyanyelv ősi értékeit.

 

Áldd meg családjainkat és hívj meg sokakat a házasság szentségére. Családjaink legyenek a papi, a szerzetesi és a szülői hivatás bölcsői. Segíts mindnyájunkat élethivatásunkból és életállapotunkból eredően, elkötelezett követőidként, minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy népünk, országunk és nemzedékünk dicsőségedet szolgálja, a földi haza felvirágoztatását és testünk, lelkünk üdvösségét.

 

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk! Hozzád is jövünk, mert Te vagy a Béke Királynője. Légy Édesanyja Európa valamennyi gyermekének, vidd szívünk fohászait szent Fiad elé. Fogadd el felajánló imánkat, hogy békesség lakozzék a lelkünkben. Légy közbenjárója nemzeteink és országaink egyházi és közéleti vezetőinek, hogy helyes döntéseikkel, tiszta szívvel irányítsák népeink sorsát.

 

A megosztott, keresztény gyökereit már alig ismerő földrészünkért, Európáért is könyörgünk, hogy felismerje Krisztus arcát és a nemzetek testvérként forduljanak egymáshoz, ne pedig vetélytársakat lássanak egymásban. Különös oltalmatokba ajánljuk térségünk országait: Ausztriát, Bosznia-Hercegovinát, Bulgáriát, Csehországot, Horvátországot, Magyarországot, Lengyelországot, Romániát, Szerbiát, Szlovákiát, Szlovéniát és Ukrajnát. A kölcsönös szeretet által lépjenek még szorosabb egységre, hogy a történelem sebeire együtt keressék és találják meg Istennél a gyógyulást.

 

Szűz Mária, Béke Királynője, Szent István Király, Boldog Gizella, Szent Imre és népeink minden szentje könyörögjetek érettünk! Ámen.

 

Szerkesztette: Laky Erzsébet

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.