2020 vége Parák László bősi esperes-plébánossal: „Taníts meg számba venni napjainkat”

Nyitókép: stjohnsuccjackson.org

Elérkezett az év vége, egy új esztendő küszöbén állunk. Ilyenkor értékeljük, búcsúztatjuk az elmúlt időszakot. Ezúttal PaedDr. PhDr. Parák László, MBA, bősi esperes-plébános osztja meg gondolatait a Körkép.sk olvasóival.

Taníts meg számba venni napjainkat

   

Az esztendő vége eszünkbe juttatja a földi élet végességét. Újév napján lehet határozott döntéseket hozni. Lehet új elhatározásokat is tenni. Mindezt azért tehetjük meg, mert egy új nap, új lehetőséget is jelent, melyet magától az Istentől kapjuk.          

Év végén értékeléseket tartunk. Az értékelés, mint eszköz célja, hogy visszajelzést adjon egy folyamatról, mérést is jelent. 365 napot értékelünk, mint egy folyamatot, melynek részesei voltunk. Mérjük számokban milyen tevékenységek, mennyi gyarapodást hoztak. Itt az idő, hogy mérlegeljük lelki fejlődésünket is: mi mindent tettünk meg, avagy nem tettünk, mennyi volt a lelki öröm, vagy a bánat az elmúlt napokban… Bizonyára ilyenkor helyén van a Zsoltáros felkiáltása: Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket! (Zsolt 90,12)                                   

Gyorsan elmúlt ez az esztendő, hamar eltelt ez az év is – szoktuk mondani. Ha viszont időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság részesei vagyunk.                                    

Számos itteni és anyaországi napórán találunk latin nyelvű szólásokat, közmondásokat, idézeteket. A napórát egyénivé teszik, és elgondolkodtató bölcsességet idéznek az arra járóknak. A napórák érdekességei közé tartoznak a különféle feliratok. Ezek a latin nyelvű intelmek az idővel kapcsolatos örök érvényű igazságokat fogalmaznak meg. Ilyen például a Tempus fugit (Az idő szalad, Rohan az idő).                        

A húsvét-vigília a tűzszentelés szertartásával kezdődik: a parázsló szén fényt ad, s az arról vett tűzzel a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, miközben azt imádkozza, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké. A húsvéti gyertya fénye maga is Jézus Krisztust jelenti, az ő feltámadását, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. Istené az idő és az örökkévalóság. De Istené a kezdet és a vég.  Rohan az idő, de az idő Isten kezében van. Az emberiség ideje és a mi személyes időnk is.

Az új év napjai előttünk vannak. Nem tudjuk, milyenek lesznek az előttünk álló napok. Mit hoznak számunkra… Isten áldását? Jó kedvet, bőséget? Ilyenkor talán kíváncsiak vagyunk arra, mit hoz számunkra a jövő. Szükséges ismernünk a jövőt? Ha tudtuk volna egy évvel ezelőtt, mi következik be a 2020-as esztendőben, nem biztos, hogy jó lett volna számunkra… Minden nap kezdete új reményt jelent számunkra, ebben a nehéz időben is! Isten bölcsen vezet bennünket, nála és benne van a mi reményünk. Őhozzá folyamodjunk az újév kezdetén, és kérjük: legyen velünk, és tanítson meg bennünket bölcsen számlálni napjainkat.    

Szent Ágoston, hippói püspök, egyházatya és filozófus szerint a kérdésre: „Mi hát az idő?” Az egyházatya ezt válaszolja: „Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” A Mindenható Isten időt ad nekünk, egyeseknek hosszabb, másoknak rövidebb földi életet, és egyben lehetőséget ad, hogy ezzel az idővel gazdálkodjunk. Öt, két, vagy egy talentumot kapunk tőle az új évben is.    

Biztosan tudom, hogy az Ő segítsége nélkül nem tudjuk helyesen kitölteni az előttünk álló háromszázhatvanöt napot. Urunk, taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket!

Parák László bősi esperes-plébános